2009/10

UH

Alma ma esett át egy ultrahangos vizsgálaton.
Hogy szlenggel éljek, " megkötött a gipsz" :)
Az állatorvos 4 kiskutyát biztosan el tudott különíteni.

A héten két alkalommal voltunk kint Rolanddal és Ricky-vel kacsázni. Sajnos Daltonnak a szombati balesete okán kényszerpihenőt ítéltem. A sebe szépen húzódik össze, de nem akartam kockáztatni egy esetleges fertőzést vagy, hogy újra jobban megnyíljon.

Kedden két madarat sikerült lőnöm, amiből az egyik került csak meg. Ricky ebben igen tevékenyen vett részt, mert a madár utolsó erejével egy sás csomó alá bújt, amit még nappal sem fedezhettünk volna fel. Ő viszont érdekesen kattogó orral kezdte bökdösni a sást, így meglett a 15. idénybeli kacsám. A másik sajna elveszett, és mire másnap világossal Roland megpróbálta megkeresni, már a csatornába újra engedték a vizet, ami teljesen reménytelenné tette a kutatást.

Csütörtökön aztán újra kiálltunk. Ezúttal 1-1 madarat lőttünk, de most nem a húzásban, hanem előtte mikor végigsétáltunk a parton. Először Roland majd én is eredményes voltam. Ezúttal mindkét kacsa meglett.

Mivel ma van az utolsó társasunk és a sebet még mindig túl nagynak éreztem egy vadászathoz, számunkra befejeződött az apróvadas idény. Kacsázás sem lesz már, így nemsokára összeállítom az idei slideshow-t. Jó lett volna még ma kimenni, de kutya nélkül inkább nem.

Tegnap ismét itthon mentem ki társasra. Hosszan vívódtam, hogy merre vegyem az irányt, mert Rolandék is vadásztak, ahová meghívásom volt. Ott sok nevelt madár, nálunk kevés, de vad. Végül az utóbbi mellett döntöttem.
A körülmények ismét jónak voltak mondhatók. Pici hó, fagyott talaj, 8-10 puska. Pont bokrászni való. Nem akarok unalmassá válni, így a hétköznapi csodáit nem írom most le a kutyás vadászatnak, de legyen elég annyi, hogy voltak szép megmozdulásai ismét Daltonnak.

Megint esett egy jó nagy kan róka, amit megint hozzám akart cipelni, de most egy ifjú titán is bekapcsolódott a "rókázásba". Fleki kutyája Csipke, mikor meglátta,hogy Dalton viszi a rókát odarohant, ő is ráfogott és jól megcibálták a rudit (sajnos a telefonom a kocsiban volt, így nem tudtam fotózni). Normál esetben ez persze nem öröm ha két vizsla az apporttal kötelet húz, de egy dúvadnál talán elnézhető, főleg ha az egyik oldalon egy 11 hónapos, bevezetés alatt álló kutya van. Jó volt látni, hogy nem lepődött meg a rókától.

A végére maradt még egy kis izgalom sajnos. Az utolsó kör utolsó momentumaként Dalton talán a nap legszebb vadmegállását produkálta egy vendég előtt, akinek mondtam, hogy menjen rá. Dalton az utolsó pillanatban beugrott a törmelékekből és gallyakból álló kupacra, ahonnan egy tyúk kelt. Sajnos egy üvegtábla is volt a kupacban, amit az első két lábával odatoppantó kutya széttört. Nagyon mély és csúnya seb lett a jobb első lábán. Látszik az ina is. A csodával határos módon azonban nem vérzik. Dokihoz nem vittem, csak telefon konzultáltunk. Bekentem betadine kenőccsel, és reménykedem, hogy nem lesz baj vele.

A tegnapi libázás után készültem kimenni hozzánk társasra. Az utóbbi pár alkalommal nem jutottam ki. Elég szegényes terítékekről jöttek hírek folyamatosan, ami valójában sosem lepett meg, hiszen kutya nélkül próbáltak fácánra vadászni. Többször is lőtt madár nélkül fejeződtek be az ezirányú próbálkozásaik.
Reggel fagyos zúzmarás köd volt, aminek örültem, mivel így esély volt rá, hogy a fagyos földön nem fogunk nyakig gázolni a sárban.
Ami miatt leírom ezt a vadászatot az a Hoffer laposban történtek. Körbeálltuk a nádast, és beengedtük a kutyákat. Egyetlen kakas repült ki belőle, az éppen felettem. Másodikra sikerült is meglőnöm. Ez a kakas még estében okozott némi riadalmat bennem, hiszen egyenesen a toyota irányába zuhant. Végül el nem találta ugyan, de annyira közel volt, hogy gyakorlatilag alá esett. A kutyának úgy kellett bekúsznia érte.
Ezután hosszan nyomták a kutyák a nádat, de semmi nem jött már ki, mígnem éppen előttem kinézett egy róka, de azonnal vissza is ugrott. Kiabáltam is,hogy róka van bent, így nem álltunk hamar tovább, hanem próbáltuk kimozgatni a sűrűből. Legalább fél óráig tartott a kergetőzés, közben a nád szélén mindenki néma csendben remélte, hogy felőle próbál majd kimenekülni. Mikor már eredménytelennek tűnt a hajtás, páran beindultunk a nádba. Ekkor tőlem két puskányira lövések dördültek, és hallom a kiabálást, hogy "nézd már, Dalton hozza".
Kiugrott tehát a róka, és mivel Dalton közvetlen mögötte volt, elsőként ért a meglőtt vadhoz. Azonnal felvette, és hozzám indult vele. Ekkorra én is kijöttem a nád szélére, és a telefonnal videóra vettem a történteket.

Volt még egy elég érdekes helyzet ami említést érdemel.
Az utolsó hajtás egy kukoríca talón volt. Én a balszárny voltam, és mivel szemben az elállók már nem voltak messze, egy kicsit beleengedtem egy szélesebb keresésbe a kutyát. Tőlem nagyon távol, egészen a jobbszárny körül az egyik elálló lőtt egy kakast. Mint kiderült Dalton volt a dologban, aki elsőként ért a madárért, és örömmel indult hozzám. Aprócska probléma csak annyi volt, hogy az általa utoljára ismert tartózkodási pontom jócskán eltért már a valóstól. Ő viszont vágtában indult madarastól világgá hozzám. Mikorra én ezt észleltem már olyan távol volt mindenkitől, hogy sem kiabálás, sem síp nem hallatszott oda (a szél is ez ellen dolgozott). Sajnos meg kellett várnom mi lesz. Eközben a többiek már egy gátról nézték végig a kutya vesszőfutását, aki igencsak pánikhangulatba kezdett keveredni, mert nemcsak,hogy engem, de egyetlen más vadászt sem talált. Az ilyedtségét jól le lehetett olvasni a más közeledő kutya mozgásáról, mert két lábra fel-felállva próbált messzebbre kémlelni. ekkor bizony már nem volt nála a madár. Biztos voltam benne,hogy zavarodottságában hagyta hátra a madarat, és fontosabbnek találta mielőbb megtalálni a hajtást. Ekkor végre meghallotta a sípomat, és örömmel futott hozzám. Én két dicsérő oldalba veregetés után rátettem saját csapájára, és elhozási paranccsal visszaküldtem, hátha megtalálja a hátrahagyott kakast. Több száz méterekről volt szó, így a sikerben kissé kételkedtem. A kutya azonban tökéletesen lekopírozta érkezésének útvonalát, visszavágtázott a madárért, és bár jócskán fáradtan, kissé bicegve is, de elhozta a még mindig élő kakast.
A megérkezést ezúttal is videóztam:

És egy terítékfotó az elmúlt hetek után újra madarakkal...:) 6 puska, 12 madarat és egy rókát hozott terítékre.

Libázás

Valami mindig hiányzott. Egy-egy fontos részlet rendszeresen megakadályozta, hogy Daltonnal közösen legyen sikeres liba vadászatunk.
Volt olyan, hogy nem én voltam az elejtő, de Dalton volt aki elhozta. Aztán olyan is volt, hogy bár nekem sikerült lőnöm, de nem volt velem a kutya. Most sem sokon múlott.
Az indok meg volt, hogy miért kell a Irázra utazzak. Ha már mennem kell, hát viszek puskát is, mert a barátaim minden este MMS-ekkel bombáztak, amikben 1-2 liba feküdt minden alkalommal a terítéken. A kérdés már csak a volt, hogy megéri e több mint 300km-ert törni a kutyát egy rövidke esti húzás kedvéért. Szinte egész nap ezen rágódtam. Aztán döntöttem. Utólag derült ki, hogy jól...

Maga a vadászat szerintem nem tartott tovább 5 percnél. Nehezen lehet most arrafelé kijutni a területre, így traktorral mentünk. Kutyák az állatszállítóban, mi meg a fülkében zötyögtünk.
Egy kukoricatarló és szántás határán lévő jókora tocsogóra állítottak. A fagy nélküli kötött földön a járás is komoly erőfeszítés volt. Kukorica szárakból húztam a lábam alá némi biztosabb pontot, ha véletlen hirtelen forogni kell nehogy gond legyen. alig végeztem az alkalmi leshelyem elkészítésével már hallottam is a jellegzetes lilikelést. Mivel semminemű takarás nem volt, így az egyetlen lehetőségem annyi volt, hogy leguggoltam. A kutyát magam mellé ültettem és mozdulatlanná dermedve vártuk, hogy a kb 300 madárból álló csapat közeledjen. Hogy felettem akartak e továbbszállni, vagy a tocsogóra terveztek leülni sosem tudom meg, de az aggodalom, hogy észrevesznek egyre csak nőtt bennem. Mikor már nem bírtam tovább cérnával, és már lőtávolon belülinek éreztem őket kiegyenesedtem, megcéloztam a csapat közepén egyet és kidupláztam. Első lövésemre semmi, de a másodikra törött nádú papírsárkányként, rebegő tollal zúgott le egy közülük. Hatalmas puffanással tőlem 60-80 méterre csapódott a szántásba. Az örömöm hatalmas volt. Egyrészről örültem, mert bizony ez még csak a második libám, másrészről az is boldoggá tett, hogy vendéglátóim elégedettek lehetnek, hisz sikeresen megvadásztattak...
Nem vagyok benne biztos,hogy a kutya látta a leesést. Nem ilyesmihez van szokva :) Az viszont szerencsés volt, hogy bár a tocsogó túlpartjára esett a madár, de a szelünk jó volt, így a határozott előre parancsomra hamar jó irányba ment Dalton. Mivel igen messziről kellett apportíroznia, volt időm még kicsit videózni is az első közös libakalandunkat.
Íme:

Ezután a húzás többi része már gyakorlatilag eseménytelenül telt, de kit érdekel???

Sába

Ma egy nagyon jó kutyával lett szegényebb a fajta.
Jó utat Sába...
http://termeszet.indavideo.hu/video/Saba

Alma

Vasárnap jött a hír, hogy Alma tüzel. Már majd egy éve jelezte Erika, hogy ha a télen úgy alakul, akkor Daltont szeretné első almuk apjának. Büszke is voltam már akkor is, hogy ilyen jó családból származó arája lesz neki.

Erikáék nem bízták a véletlenre az utazást, hisz Hollandia elég messze van ahhoz, hogy pontosan érkezzenek, épp mikor a legmegfelelőbb. Ezt vérvizsgálatok sorával, mikoris a hormonszintet ellenőrizték határozták meg.

Az első találkozáskor elég hisztis volt még a leány, de csak egy pillanatra néztünk félre máris megtörtént amiért jöttek. Ezután még két egymást követő napon látogattak meg bennünket. Ekkor már nagy volt a vizslaszerelem.

Míg a kutyák hancúroztak, mi igazán kellemes órákat töltöttünk a gazdi házaspárral. Nagyon kellemes társaság volt Erika és Dénes. Mostantól pedig jönnek a várakozásteli hetek az első ultrahangig. Hajrá Alma!!!

Alma honlapja: http://www.wentersvizsla.nl/

Rókahívás

Talán sosem előzte meg ekkora előkészítői munka rókavadászatomat mint a mára tervezett kiülést Rolanddal. Lassan egy hete hordom a lesem elé a mindenféle csalit, hogy jól odaszoktassam a rudikat. Azért nem egyszerre sokat, hogy mindig találjanak valamit ha arra tévednek. Maga a vadászat is azért lett mostanra tervezve, mert jó a hold. Beszereztem mindenféle rókahíváshoz használatos hangokat. Nyúlsírás, rókaugatás (koslatás lévén). Mivel Rolandot szerettem volna már-már görcsösen lövéshez juttatni, még golyóst sem vittem. Gondoltam a keresővel majd segítem az eredményt, közben meg hakan jól eldiskurálunk.

Fel ültünk hát. Egész korán kiszabadultunk, így semmi kapkodás nem kellett. Szépen komótosan, ahogy vadászni szeretek.

Szépen teltek a percek, bár elénk semmi nem jött ki, mégis mozgalmasnak tűnt az este. Hol kacsának tűnő hangok, hol a fácánok kakatolása, hol pedig a várva várt róka ugatás törte meg a csendet. Éppen kezdett az az időpont közeledni amikor akár meg is mozdulhatnak a rókák, amikor géphangot hallottunk közeledni. Fura volt, hisz egy ilyen saras időben szinte megközelíthetetlen helyen voltunk. A hang viszont egyre közeledett. Egy traktort láttunk meg, ami hamarosan két utasával közvetlenül a lesünk mellett ment el, majd a szemben lévő kazalnál megállt. Kiszálltak a hangoskodók, egyben ezzel a vadászatunk véget jelezve. Szépen rátolattak a körbálákból rakott kazalra, és elkezdték a szalmát a pótra pakolni. Mivel a szalma nem az övék volt ( a miénk :) ), megvárva gondosan, hogy tettenérés legyen, végignéztük a rakodást. Az egész nem messzebb zajlott tőlünk 50 méternél. Közben Rolanddal tanakodtunk, hogy milyen hatásos belépővel tudnánk nekik még emlékezetesebbé tenni a megtévedésüket. Jöttek sorra az ötleteink, kifejezetten jól szórakoztunk. Felmerült itt az egyszerű meglámpázástól a levegőbe lövésen át a traktorjuk elkötéséig minden. Végül egyszerűen a semmi közepén a semmiből odasétáltunk a tolvajokhoz és jól rájuk ijesztettünk, hogy irgum meg burgum. Természetesen lepakoltattuk velük amit nagy kínok árán felszenvedtek, és jól elküldtük őket a melegebb éghajlatra.

Az este tehát emlékezetes lesz, de nem teljesen úgy ahogy terveztem.

Pálesz

Elkészült ez első palack Egresi szilvapálinka!

Kicsit most nem Dalton, hanem egyéb téma, de gondoltam képernyőre vetem.

Már évek óta érlelődik bennem a gondolat, hogy hamár van gyümölcsösünk, illene saját pálinkánknak is lennie. Idén először ezt meg is valósítottam.

Volt pár fa amin rajtahagyattam a gyümölcsöt, így a szépen túlérett szilvát szigorúan fáról szedve, kimagozva, egszerre érleltem cefrévé.

Az így kapott igen gusztusos masszát aztán a Bolyhosékkal főzettük ki.

Szerintem igazán illatos és aromás nedü lett, ami palackozva még gusztusos is.

Vadászat az északi sarkon

.

Itthoni társas (hármas körzet)

Pár hétig nem voltam itthon társason, így most újra jó volt hazai pályán vadászni. Az előző hetekben a távollétemben túl nagy terítékek nem lettek. (gondolom nem volt jó az idő :)))
Nyolc puskával indultunk neki a gyönyörű havas tájnak. Az ilyen vadászatok ünnepnapok mindig, hisz ritka kincs hóban apróvadazni.
Roland a vendégem volt Rickyvel, így azért a kutyákkal jócskán megvoltak a helyzeteink.
Végül 16 kakas volt a terítéken. Soha rosszabbat.

.

Csökmő 2009

A hétvégén Csökmőn voltam a barátaimnál vadászni. Vittem Daltont is, mivel teljesen gyógyultnak ítéltem.
Folyamatosan érezhető a kutyán a mind rutinosabb mivolta. Egyre kevesebb irányítást igényel, és azt is egyre halkabban. Jó vele vadászni, nem bántam meg, hogy nem hagytam otthon.

Dalton fiával is találkoztunk. Csiri igazán pörgős kis eb.

Valójában a helyszínen tudtam meg, hogy a nyulat is vadásszuk. Hála égnek már nincs baj az üldözéssel. Daltont ezennel (ideiglenesen) nyúltisztának ítélem :)

Nem először vadászom itt, de mindig üdítőleg hat rám, hogy mennyi kutyával vadásznak az emberek. 50 feletti puska, és 30 feletti eb vett részt a hajtásokon..


Egy fácánoktól hemzsegő gazost körbefogva sem kellett a kutyát pórázra vennem, mert nem akart betörni, és ezzel sok-sok rossz pontot szerezni...

Meg is lett az eredménye Dalton türelmének.

Gazdagon van vad azon a vidéken.

A hajtások között traktorokkal, pótkocsikon zötykölődtünk. Igazán hangulatos.

Ricky Dalton hátán pihenteti a hajtások végén a fejét, és állva alszik.

Készül a teríték.

És a megkésett ebéd sem maradhatott el.

Gyöngyi leves vaddisznó pörkölttel, amit jófajta villányi vörössel öblítettünk.

Ezúton is köszönöm vendéglátóimnak ezt a szép két napot!

Mikulás

Megérkezett hozzánk a Mikulás :) És mindjárt kettő...

Babesia

Dalton baézián esett át. Hála égnek már jól van, de voltak nagyon nehéz pillanatok. Ügyelt, infúzió stb...
Az este már jóétvágyú és jókedvű volt.

Ruca

Az idei szerencsés 13. récém.

A tavon találtam a társaival, remélhetőleg finom vacsora lesz belőle.

Irsai társas

Rloland meghívására Irsára mentünk fácánozni. Ez a vadászat merőben más volt az eddigi vadászatainktól. Nevelt madarakat helyeztek ki, és ezeket vadásztuk vissza. Egész nap jól teljesítettek a kutyák. Ricky kifejezetten elemében volt.

Azért a bokrászat marad az elsőszámú kedvenc továbbra is :)

Baráti társas Fülöpjakabon.

A fórumos barátaink meghívására Fülöpjakabon vadásztunk egy nagyon jót!

Mennyivel jobb ilyen társaságban apróvadazni...

2. társas

A héten kétszer is voltam kint tarlón kacsázni. Korábban itthon ilyen módon sosem kerestem a kacsanépet, de barátaimnál a Tiszántúlon mindig nagyon eredményes vadászatok voltak a szemmel gazdagon terített levágott kukoricatáblák körbeállása húzás idején.
Hosszú lére sajnos nem foghatom az ezirányú itthoni próbálkozásomat, mert bár legalább 200 madarat láttam, lőni, illetve felvenni közülük egyet sem sikerült. A tábla nagy volt, én egyedül voltam és ha vártam,hogy közelebb jöjjenek már le is ültek a tarló egy másik részére. Ettől függetlenül jól szórakoztunk a kutyával...
Pénteken egész nap ömlött az eső, ami nem túl eredményes fácánvadászatot jósolt. Eldöntöttem, ha reggel is esik nem megyek ki. Hatkor megetettük az ikreket, és csak ezután mertem kinézni, hogy mi legyen. Nem esett, így készülődni kezdtem.
A találka helyen 5-en voltak rajtam kívül, így igazán családias napnak néztünk elébe.
Megfelelő jármű híján jól szervezett gyalogos köröket kellett kitalálni. Szépen le is jártuk a lábunkat a vendégmarasztaló sárban.
Ami miatt igazán emlékezetes marad ez a nap az a Rátonyi tanyahelynél történtek. Én a jobbszárny voltam, és vonalban hajtottuk a nádast. Pillanattal hamarabb értem ki mint a többiek, mikoris mellettem zörög a nád, de meglepetésemre nem Dalton, hanem egy róka ugrott ki. Jobbra srégen elmenőre kidupláztam rá, de mint ahogyan a nyulat is gyatrán lövöm, sajnos nagyon lemaradtam róla. Ekkorra kilépett Fleki is, akinek az első lövése fogta, de csak egy pillanatnyi biccentéssel jelezte, futott ugyan olyan lendülettel tovább. Ekkor már Dalton is a nyomában volt a rudinak, és eszelősen vette üldözőbe.
Mivel mi egy laposban álltunk sokáig nem láttuk a történteket. Szépen kényelmesen meg is beszéltük mekkora bénák vagyunk (főleg persze én), hogy ilyen pompás alkalmat elhibázunk. Mikorra kibosszankodtuk magunkat tűnt fel,hogy a kutya még nem jött vissza. Kicsit felsétáltam a lapos partjára, és látom ám, hogy a mellettünk lévő lucernán, úgy 300 méternyire a kutya küzd a rókával. Igencsak a végén járhattak már, mert már csomagolta is össze és hozzám indult vele vágtában. Azt hittem nem hiszek a szememnek. Nem is hittem el valójában amit látok. Korábban olyan mérhetetlen undorral viseltetett a vörös frakkosok iránt, hogy még a szaguktól is állt a hátán a szőr, és egy közös fotó a terítéknél is kisebb trauma volt neki.
Most viszont egy másik kutyámat láthattam. Telipofára hozta a jól fejlett felnőtt télibundás rudit. Került vele egyet a vadásztársak lába között, majd hozzám jött és beült elém.
Tőlem akár itt be is fejeződhetett volna a nap. Mérhetetlenül büszke voltam.
Talán az utolsó átléphetetlennek tűnő küszöb volt ez a róka apport kérdés. Igazán nagy erőket nem fektettem bele , kicsit talán bele is nyugodtam ,hogy ennyi hibája maradhat, ettől még jó kutya. Sok mérföldköve van egy eb bevadászásának, azthiszem a tegnapi egy ilyen volt a számunkra.
És a nap számokban.
6 puska 5 kakast hozott terítékre és egy rókát, nekem 3 madarat sikerült lőnöm.

Az első társas

Biztosan a lehetőségeim is közrejátszanak, hogy még mindig az apróvad vadászatában lelem legnagyobb örömöm. Igaz nagyvadra ritkán van alkalmam fegyvert emelni, de ameddig ilyen vadásznapokat ajándékozik nekem a saját területünk is, addig még biztosan sokáig maradnak Ünnepnapok ezek a a napok...
Felénk a társas vadászat sikere a jó vizsla munkáján áll vagy bukik. Mi nem nevelünk fácánokat,nagyon esetleges a dúvad irtás, nincsenek klassz vadföldjeink, és sajnos a madarak helyhezkötésében (etetés, itatás stb...) sem jeleskednek az erre hivatott személyek.
Ezen okokból nekünk nem keveset kell talpalni ahhoz, hogy a kompetencia meglegyen. A társaság egy szűk köre jár ki a vadászatokra, ezért igen családias 6-8 puskás bokrászások szoktak lenni. Na ez az amit én nagyon élvezek. Nincsenek beláthatatlan vonalhajtások, és végeláthatatlan elálló sorok. Itt hirtelen stratégiák vannak. Te meg te onnan jössz erre, mi meg onnan arra, és itt találkozunk. Igazán szabad és kötetlen kicsit az egész.
Reggel hófehér volt minden a dértől. Az első idei fagy volt felénk. A találkozó helyre elsőként érkeztem, így egy kis időm volt az egy hetes pihenéséből felrobbanni készülő kutyám megmozgatására. Kivettem hát a kocsiból és a beírókönyv melletti kukorica tarlón kicsit elengedtem. Csináltam vele néhány fordulót és pár fektetést.

Lassan a többiek is megérkeztek és az eligazítás után mentünk az első kör indulási helyére.

Ettől féltem a legjobban, de semmi gáz nem volt. Egy jó nagy gazost hajtottunk egy üres szarvasmarha telep mögött. A tombolásra éppen jó volt a kutyának, egyetlen akciónk egy tyúk állása volt a legvégén...

A következő kör szinte az előző folytatása volt, de ez már teljesen más terepen. Igazi nagymezős hely. Gyorsan ki is húzódtam a jobbszárnyra, így a jobbos fordulókat bátran kiengedhettem a kutyának. Ment is az én ebem mint a vadászgép, de madarat nem találtunk. A Gaga istálóra zártunk, ahol volt néhány hibázása a csapatnak.

Ezután felkocsikáztunk a kőhídig, ahonnan egy árkot végighajtva vadászgattunk teljesen üresen. Az ilyen szitukban mindig hátra húzódok, hogy az esetlegesen előre kereső kutyám ne okozzon kárt a madarak korai keltésével. Így én lövéshez nem jutok, de legalább nem szid a csapat :)

Talán 2 madár esett tehát eddig a három hajtáson, jöhetett a "reggeli". A kis pihenő után tovább mentünk az árkon, de a bal parton egyedül maradtam valahogy. Egy tanya mellett mentem el, aminek az udvara jócskán elgazosodott. Lekerestettem Daltonnal, aki végig jelezte,hogy valami van. A gazos széléhez érve aztán keltek is a tyúkok sorban. Kb. 6-8 is ugrott már, mikorra végre egy kakas is rebbent. Jól kiengedtem és meglőttem az idei itthoni elsőt ( azért itthoni, mert a Hubin már billentettem egyet) :)

Ezután én gyakorlatilag egyéni vadászatot űztem ezen a balparton, és egy újabb már tanya nélküli tanyahelybe mentem be, ahol egy teljesen stabil állására mentem rá a kutyának, ahonnan elmenőre ugrott egy kakas, de oly laposan repült, és a többiek hollétét nem ismertem pontosan, hogy csak egy késői lövést dobtam utána eredménytelenül. A túlpartiak sem voltak szerencsésebbek, így a meglévő 3-4 kakasunkkal mentünk a delta irányába.

Mielőtt az utolsó körre fel tudtunk volna állni (szintén egy csatorna partjainak végigbokrászása volt a cél), nekem és Flekinek el kellett sétálnunk egy hídig.

Na ez az alig 300 méteres séta volt a nap csúcspontja. Dalton folyamatos állásokkal jelezte a gazos-sásos területen a fácánok pontos helyét, így alig 10 perc alatt lőttem 2 kakast, egyre pedig nem lőttem, ami így jó volt Flekinek, amit szépen meglőtt, és elsőbálozó Csipke kutyája szépen behozott. Itt volt minden. Túlpartra eső madár szép elhozással, messzire eső madár későbbi megkereséssel, rengeteg vadmegállás (sok-sok tyúk is), és bizony itt még fogott is a kutya madarat. Ezután az árok végigvadászása kifejezetten szórakoztató volt. A terep könnyű volt a sétához, a kutya pedig folyamatosan dolgozhatott, és igen gyakran állt. Zömében tyúkok voltak, ami arra is jó volt, hogy a viselkedést gyakoroljuk vadkelésre. Két kakas is esett ezen a szakaszon, amit szintén Dalton állt, de picit úgy helyezkedtem, hogy a többieknek is lehetőséghez jussanak.

A végén már csak egy madár kellett ahhoz, hogy meg legyen a fejenkénti egy. A delta szélén keresztül sétáltunk ismét egy igazi FT-os terepen, ahol előbb egy nyulat állt a kutya, majd egy kakast, amit meg is lőttem.

Dalton egész nap csodálatosan dolgozott. Úgy érzem kamatostul kaptam vissza egyetlen vadászaton azt a befektetett energiát, amit 2 év alatt beletettem. Lehet nem tudtam leírni jól azt a mérhetetlen munkát amit elvégzett ma, de remélem az írás alapján évek múlva fel fogom tudni kicsit idézni.

És a számok. 10 puska 10 madarat hozott terítékre. 4 kakast lőttem, egy tyúkot pedig fogott a kutya. Azt hiszem ezek a számok mutatják igazán jól, hogy mit ér a vadász felénk JÓ vizsla nélkül.
.

Field Trial Cegléd

Az elmúlt egy évben ez volt a harmadik verseny Cegléden, kezdve az európa kupával egy éve, és egy jó hónapja egy Szent Hubertusszal folytatva, én mégis először voltam tegnap hazai pályán induló.
A helyszín most is azonos volt az előző kettővel, most viszont a pointer klub rendezett Field Trialt angol és kontinentális vizslák részére. A tavasszal már több ilyen rendezvényükön szerepeltem, és mindig jó hangulatú kellemes versenyeknek lehettem részese.
Igazán üdítő volt,hogy most nem előzte meg a versenyzést hosszas utazás, hisz a találkozó helytől 5 percre lakom.
Mikor a területen megálltunk az autókkal döntötték el, hogy először a kontinentálisok futnak.
Nekem a 2. rajtszám jutott. Az előttem futó eb szinte azonnal nyúlba szaladt, amiről ugyan le tudta a gazdája hívni, de a tréningek során gondolom sok veszekedésük lehetett ilyen ügyben, mert onnantól összetört a kutya mozgása, és még mielőtt a bírók lefújták volna, feladta a versenyzést.
Én jöttem hát hirtelen. Kicsit keresgélnünk kellett a bírókkal az indulás helyét és irányát, mert szinte percenként változott a légmozgás iránya.
Elindítottam a kutyát. Igen nagy kedvvel vetette magát a munkába. Az első "bemelegítő" perc végefelé jártunk, mikor az épp felém futó kutya vágtából merev állásba vágódott. Loholtunk oda a bírókkal, de még vagy 60 méternyire lehettünk mikor felpattant egy nyúl a kutya elől. Hármat négyet lépett utána Dalton, majd a sípomra lefordult és folytatta a keresést. Épp ekkor szólalt meg az egy percet jelző duda.
A futam gyakorlatilag ekkor kezdődött. Megpróbáltam minél kevesebb irányítással, elegánsan vezetni a kutyát. Ha bele is szóltam, azt inkább rövid figyelmeztető füttyel, és karjelzéssel tettem. Jól ment a kutya, de szerintem egy hete a Hortobágyon és a Hubertuszon nagyobbat futott. 10 percnél a bírók lefújtak, hogy maradt még öt percem, amit majd a többiek után használhatok ki egy másik területen, ahová fácánokat helyeznek ki.
A köztes időben több pointer futását is megnéztem. Döbbenetes. Dalton is nagy futó, de ezek a kutyák agármód közlekednek a mezőn, és szinte a fáradtság legkevesebb jelével képesek ezt tenni 15 percig. Jó volt őket látni.
Mikor lement az összes angol vizsla is, jöhettek a visszahívások. Kontinentálisok közül egyedül én kaptam ilyen lehetőséget. Gyakorlatilag szélcsendben kellett futnia Daltonnak a frissen kipakolt madarakat keresve. Viszonylag gyorsan talált is valamit, amit nagyon keményen leállt. Ismét trapp a kutyához, de semmit nem találtunk előtte. Üres állás volt, ami a szélcsendben a kihelyezés pontjára mutatott. Sajnos ez hiba, mégha a az összes körülmény ellenünk is dolgozott. Újra keresni küldtem, újabb állás, és újabb üres hely. Ha harmadjára is ez lesz kizárás...
Fél perc és megint áll. Már kezdtem hitem veszíteni, mert még sosem volt ilyen problémám üres állással. Hála égnek most megpillantottuk a lapuló fácánt. A bíró besétált felkelteni, és a vadkelésre lőni. Itt minden rendben volt. Helyben maradás, pórázra vétel és kész.
Félrehúzódtam, rövid bírói értekezlet, némi zöldkönyv forgatással :)
Értékelés a bírók szavait idézve: Kitűnő futás, nagyon szép viselkedés nyúl keléskor, néha rossz forduló vezetői hibából, a korábbi vezetési stílusom határozott javulás, korrekt kézbentartás vadkeléskor. A két üres állás rontotta el igazán a munkát, ezért "csak" 15 pont nagyonjó az értékelés.
Ezzel megszereztem az idén a negyedik FT- minősítésemet. A mérleg eddig: 1db 7pont "jó", 2db "nagyonjó" (14 és 15 pont), és 1db "kiváló" 17 ponttal.

Szent Hubertusz

Gyakorlatilag ezt a bejegyzést akár folytathattam volna a hortobágy kupa után közvetlen, hisz a leírtak a vízen történt elvérzés után 1 órával történtek. Mégis megérdemel úgyérzem saját fejlécet, hisz sokkal sikeresebb verseny volt mint a kupa :)

Tehát miután kipottyantunk a versenyből már nyargaltunk is a mezőre, ahol már zajlott a Szent Hubertusz vizslásverseny vadászoknak. Aki esetleg nem tudná, béhány szóban leírom mi is a lényeg ( már amennyire én azt gondolom mi a lényege)
Tehát ez egy olyan verseny forma, ahol a vadászt és kutyáját együttesen bírálják. Nemcsak a kutya "hozza" a pontokat, hanem a vadász viselkedését, felszerelését, ruházatát, sportszerű vagy sportszerűtlen magatartását, vezetési stílusát is mustrálják, és ez a pontozásban is súlyozottan kap szerepet. Természetesen a kutya ugyan úgy jól kell működjön, de kiélezett esetben ez kevés lehet.
Mielőtt a indultam volna vadászni, előbb egy koronglövészeten vettek részt az indulók. 3 próba után 10 korongot dobtak mindenkinek. Nekem mindet sikerült is meglőnöm, de mivel többet csak a duplázás tört meg, így az idén nem én nyertem ezt a számot. (ezúton is gratulálok Szabó Laci barátomnak, aki 100%-os teljesítménnyel megnyerte a lövészetet)
Ezután a bemelegítés után kimentem a már zajló verseny helyszínre, és most nem következett hosszú várakozás, hirtelen hívtak és már ott is álltam a bírók előtt, és jelentettem. Ők tüzetesen górcső alá vették a táskám, papírjaim, kutya VAV-ját, degyverem stb, majd rövid eligazítás után engedélyt adtak az indulásra.
A bírói elmondás szerint arra indulok amerre akarok. Én ezt komolyan véve, oldalszéllel egy bozótos sávot kezdtem kerestetni a kutyával. Már jócskán átnéztem amit akartam, amikor hozzám lépett az egyik bíró, és kifogásolta, hogy nem jó széllel kerestetek, és igen szemrehányó módon figyelmeztetett. Mivel már úgyis megnéztem a helyeket ahol madarat reméltem, szélbe fordítottam Daltont. Szép tempósan, egyformán kijárva, bőven 100 méter feletti kilengéssel futott a kutya. A bíróm ezt sem nézte jó szemmel, és figyelmeztetett, hogy ez nem Field Trial, tartsam puska alatt a kutyát. Alig lépett el tőlem, mikor 80-100 méternyire stabil állásba kezdett Dalton. Odasiettem, és megláttam a lapuló fácánt. Kar felemeléssel jeleztem a bíróknak, hogy vadmegállás van, akik intettek, hogy tapossam ki. Besétáltam a kutya elé, felvertem a madarat, és sajnos izgalmamban igen korán meg is lőttem. Sokat nem szenvedett az biztos, de valóban csúnyán találtam el. A kutya a vadkelésre és a lövésemre is helybenmaradt, majd mikor kiadtam az elhozási parancsot szépen apportírozott. Aggatékra tettem a kakast és mivel volt még időm tovább kerestettem. Ezután már 30 méter körül forgattam a kutyát, de már nem találtunk semmit.
Ezzel a produkciónkkal a 3. helyezést értük el, ami a menet közben kapott kritikákat is figyelembe véve igen örvendetes...

Hortobágy kupa

Nem túlzok ha azt mondom, hogy az egész éves versenyzősdi a Hortobágyról szólt nekem. A lehetőségeimhez képest (család, munka blablabla) próbáltam felépíteni, és megfelelő formaidőzítéssel a legjobb eredményt kihozni a kutyából ezen a hétvégén. Bevallom az időszak végén már talán fásult is voltam kicsit, és néha már teherként éltem meg az addig oly sok örömet okozó felkészülést. (azért ez csak egy-két alkalom volt, azok is a hirtelen hideg miatt voltak kellemetlenek) Tehát minden e köré épült. A vízi mezei vizsgával elkezdve, a naturális és végül a megismételt őtv, mind-mind a Hortobágy miatt volt. Talán ezt eddig magamnak sem vallottam be ennyire nyíltan, de így volt...
Ilyen előkészületek után érthető volt hát,hogy már hét elejétől éreztem azt a semmihez nem hasonlítható bizsergést a gyomromban, ami folyamatosan fokozódott. Aztán ahogy ilyenkor lenni szokott szépen jöttek a közbejövős dolgok. Mivel én csak szombat reggel tudtam leutazni, de a sorsolás már péntek estére volt hirdetve, majdnem le kellett mondanom az indulásról. Ezt végül sikerült némi súrlódások árán leküzdeni, így látszólag megint az indulók között érezhettem magam. Péntek este aztán mikor már itthon elcsendesedett a gyereksírás, nekiálltam készülődni. Fontossági sorrendben kezdtem a pakolást: kutya papírjai... Sehol nem találom őket. Legalább egy órám rá ment már, de még mindig sehol. Ekkorra már mindenkivel összeveszek idegességemben, kivel személyesen, kivel telefonon, de mindenki tehet a dologról csak én nem. Végül lehuppanva és lassan újra beletörődve,hogy nem utazom, átvillan az agyamon, hogy basszus a röntgen felvételes borítékba tettem... Jeeee! Megvan!!! Lehet pakolni tovább.
Hirtelen lett hajnal, de már legalább egy órával az ébresztő előtt a plafont bámultam, és csak az utolsó vízi gyakorlás járt a fejemben. Rosszul sikerült munka volt, és utáltam ebben maradni a kutyával.
Elindulok végre. Már ismerős az út, nem kell a térképet bámulnom. Harmadjára utazok ilyenkor a Hortobágyra. (versenyzőként másodszor)
Mikorra kivilágosodik már a pusztán keresztül vezető 34-esen vagyok. Jól haladtam eddig, de itt a döbbenetes látványt nyújtó Daru vonulás jócskán lelassít. Alig haladok már, mert folyamatosan az eget bámulom a madarak miatt. Kicsit fel is oldották a feszült hangulatomat, amibe nemsokára visszacsöppenek a megnyitón.
Rengeteg kutya áll félkörívben, mindenki tele reménnyel bizakodással. A 14-es rajtszámot sorsolták nekem előző este, így szinte középen állok.

Az első feladat amivel kezdek a nád. Itt a feladat, hogy üresen, minél kevesebb kijövetellel, nagy kedvvel és lendülettel keressen a kutya a nádban. Persze mindez totál hátszéllel.Az első öt percben néhányszor volt kint Dalton, de csak amolyan formális látogatásokat tett nálam. Mikor látta,hogy mehet, minden unszolás nélkül vetette újra magát be. A végrehajtás második felében már annyira elragadtatta magát, hogy nem jött ki. Sőt, bevallom nem is hallottam merre járhat.
Ekkor már kissé színészi képességeimet is csillogtatva, gyakran hátat fordítva a nádnak sétálgattam, ezzel jelezve a bíróknak, hogy ez addig ki nem jön míg nem mondom neki.. Végül a bírók jelezték,hogy kihívhatom. Hát jó messziről keveredett elő, és ez is eltartott neki még vagy 1-2 percig :)Meg is kaptuk a maximum 4 pontot.
A második feladatunk a mezei keresés volt. Erre a feladatra órákat vártunk tétlenül, mialatt sok kutyát láttam kipottyanni. Rendre megzavarták a szépen repülő kihelyezett fácánokat, egyik másik még el is kapta, majd a feladatnál komoly hibának számító gyönyörű ülve átadással kápráztatták el szikrázó szemű gazdáikat.
Ezeket látva kerültünk sorra. Bevallom félszemmel láttam a számunkra kihelyezett madár helyét, de végül semmit nem számított, mert a "futam" hevében el is felejtettem.
Elindítottam a kutyát keresésre. Klassz közepes fedettségű füves puszta, néha nádfoltokkal, és bokorcsoportokkal. Az egyik ilyen bokorcsoport balról utunkba is esett, ahová nem engedtem be a kutyát, félve egy esetleges hibától, kinyomott vadtól. Szépen igazán nagy tempóban, nagy kedvvel keresett a kutya. Jobbra 100m felett járt, balra a bokrok miatt rövidebb volt. Alig kellett irányítanom, szépen fordult minden alkalommal. Hirtelen megtorpant, húzott és megállt. Valahogy most bíztam benne (az őtv-n nem), és minden pusmogás, parancskiadás és egyéb potnromboló tevékenység nélkül siettem mellé. Mikor odaértem a bírókra pillantottam, akik jelezték, hogy tapossam ki a talált vadat. Mikor előre indultam az álló kutya mellől, az már neki azt jelenti, hogy helyben kell maradnia, így szinte ezzel egy ütemben rogyasztott is a földre. A fácánt kb 10-15 méterrel találtam meg kábultan a hátán fekve ( a kihelyező megpörgette a levegőben mielőtt letette). Felatapostam, vadkelés, lövés, helyben maradás. Semmi hiba nem volt a produkcióban, hacsak az nem, hogy egy háromnegyedes fekvést mutatott be a kutya, amitől pompásan végignézhette, hogy merre repül bal felé egy nádasba a madarunk. A bírók továbbkerestetésre kértek. Tudtam,hogy azonnal oda akar menni ahová repült, így jobbra indítottam. Persze fordult is balra, amit jó hangos és viszonylag sok vezényszóval azért meg tudtam akadályozni. Néhány forduló után visszaállt a régi rend, és szép nagy nyolcasokkal jól keresett, mikor jelezték, hogy behívhatom.
Az értékelés során egyedül a balra való rövidebb vágtát, és a vadkelés utáni sokszori parancsszót jegyezték meg, de rögtön hozzá is fűzték, hogy " de legalább le tudtam hívni"
Az értékelésnél ezért aztán a keresés stílusát és az irányíthatóság mezőn-t 3,5 pontra, a többit négyesre értékeltek. (azt hiszem ez itt 4 vagy 5 négyest jelent)
Teljesen elégedett voltam a nyújtott teljesítménnyel, hisz a rövid balos szándékos volt, az pedig, hogy el akart menni a vad után még jócskán kor függő, és a többiek is ezen véreztek el.

Következő feladatunk a szárnyas és szőrmés vonszalék kidolgozása volt. Ettől jócskán féltem, hisz az őtv-n sem a kidolgozás, sem az elhozás (petpalack) nem sikerült túl fényesre.
Először a nyulat húzták ki. Hangos lassítással engedtem útjára a kutyát, amit pár méterig be is tartott, de aztán begyujtotta rakétáit és végigviharzott 3-4 méteres tévedésekkel a vonszalékon. A nyulat felkapva azonnal felém indult, de ekkor némi bizonytalanságot láttam rajta, nem találta a nézelődők és várakozók között, ezért feltettem a kezem. Rám is szólt a bíró, hogy ne adjak parancsot ki (nem annak szántam, de igaza volt). Szépen behozta végül és átadta.
Következő a fácán volt, amit véleményem szerint tökéletesen hiba nélkül megoldott, immár kézfeltét nélkül is.
Az értékeléskor a bíró teljesen egykalapalá vette a két munkát ( a szárnyast konkrétan nem is látta az értékelő, mert a nézőkkel diskurált), így kidolgozás mindkét esetben hármas (nyúlnál talán jogosan), az elhozások négyesek.
Következett a légszimatos kettős elhozás. Ide már fáradtan érkezett a kutya, mert 3 óra is jócskán elmúlt már. Kicsit spanoltam is mikor a jelentséhez vonultunk, a mellét csapkodtam, mint mezei keresés előtt (utólag tudom itt hibáztam). Mikor elindítottam a fáradtság legkissebb jele nélkül vetette magát a munkába, némi jelölgetéssel, amit továbbküldéssel orvosoltam is ( a bíró szólt, hogy had pisilje ki magát, de én tudtam, hogy ez fegyelmezetlenség, nem kényszer). A fácán hamar meg is lett, szinte átrohant felette, és menet közben 40-nél akarta felkapni. Ennek egy igen fegyelmezetlen, bakkecske ugrásokkal, és sajnos rázogatásokkal tarkított apport lett a vége, ami nem is egyenesen felém irányult, hanem egy körívet is csinált. Ekkor kiadtam egy elhozási parancsot, mert láttam, hogy a fele sem tréfa. Ekkor normálisan átadta. A nyúllal majdnem hasonló volt a történet, azzal a különbséggel, hogy mikor megtalálta, egy bravúros mozdulattal feldobta, majd a levegőben elkapva indult vele hozzám. Természetesen tökéletes fogásról így szó sem lehetett, valahol a tarkójánál ragadta meg a fülest, és így jött hozzám.
Sajnos ezek olyan hibák voltak, amik derültégből a villámcsapásként értek, hisz hosszú ideje még csak hasonló fegyelmezetlensége sem volt. Valahol az ilyen esetek miatt mondta egyszer valaki, hogy a hiba, a gyakorlások alatt kincs! Hisz fel lehet készülni, ki lehet javítani. Na nekem a felkészüléseim alatt ez a kincs nem jutott...
Az értékeléskor a légszimatos keresést négyesre, az elhozást teljesen jogosan kettesre értékelték. Ezzel az elsődíjból ki is záródtam...:(
Ezután sietve mentünk a vízhez, de ott közölték,hogy ma már nem csinálhatom, hisz négyre ott kell lenni a puszta program indulásán, így a reményem tovább élhetett másnapig...

Reggel a megnyitón már puskával a vállamon díszelegtem,hisz a Szent Hubertuszon indulók között álltam. Valamiért én mégsem ott jártam egyban, hanem a vízen gondolkodtam.
Kiérve szembesültem vele,hogy elég számos néző gyűlt körénk, mivel egyedüliként voltunk pancsolásra kárhoztatva.
Először a vízi irányítás következett. Itt kell megjegélmentes, hogy olyan tökéletes és szélmentes víztükröm talán az életben nem lesz mégegyszer mint aznap reggel.
Előre küldtem a kutyát a bírók kérése alapján, majd mikor 15 méternyire járt megkértek,hogy fordítsam jobbra. Ez sikerült is, de a jobbra kanyarkor erősen a partfelé vette az irányt, amit hatalmas vezetői hibával engedtem neki. Mikor balra kértek egy fordulót már a szélben volt, és onnan gyakorlatilag már nem tudtam mélységbe beküldeni a kutyát.
Erre a "produkcióra két pontot kaptunk, ami saját értékítéletem szerint jócskán felette volt a megérdemeltnek...:(
Az utolsó feladatkor utolsó feladata következett hát, a kajtatás sebzett kacsa után mélyvízben című dráma! Nagyon szeretném ezt a végrehajtást tényszerűen visszaadni, de már akkor nem emlékeztem rá pontosan mi és hogyan történt. Olyan izgatott voltam a lehetőségtől, hogy végigmegyek a hortobágyon, és annyira izgultam a nézők és bírók jelenlététől, hogy alig tudom mi történt.
A kacsát mikor bedobták, az némi unszolásra úgy 15 méterre a parttól balra elúszott. Mikor a sarokba ért, ott egy előző napi csatlakozott hozzá, és egy protekciós dupla spúrt alkotva a túlpart felé vették az irányt.
Ekkor indíthattam az ebet. Ezek egyben a homályos részek is :)
Azt tudom,hogy már nem ment el Dalton a kacsa által hagyott buborékokig befelé, és balra (jó irányba) a parthoz közelebb úszott. Ahol csatlakozott a két kacsa nyoma, odáig valahogyan eljutott (többek szerint a spúron ment, a bírók szerint nyomokban), ott kicsit kitaposott, hogy szétnézzen. Azt hiszem utoljára itt volt esélyem,hogy befejezzük pozitívan a versenyt, mert ha ekkor meglátja a tőle 30-40 méterre úszkáló madarakat, akkor az a bírók döntése lett volna már, hogy ezt hány pontra értékeli. Nem így lett, ráadásul mikor jófelé nézett és talán indult is, én tovább paranccsal bíztattam (ezt is mesélték), ami fordítva sült el, és felém indult. Innentől már sem spúrhoz, sem kacsához, de már szép sima úszáshoz sem volt köze a munkánknak.
A kacsa nem lett meg, így nullás osztályzattal az utolsó feladaton elvéreztünk...
Csalódott voltam, de azt hiszem a tudásának megfelelően szerepelt a kutya minden feladatnál. Tudtam,hogy az achilles pontja a két napnak a spúr, így is lett...
Jövőre újra megpróbálom!!! :)

Ma kimentem Daltonnal gyakorolni kicsit, és vittem puskát is magammal. Amolyan egyéni vadászat jellege volt a dolognak, de igazán nem is tudom mire vadásztunk. Inkább a séta volt a lényeg. Előbb egy vadföldet kerestettem le a kutyával, ahol négy madarat is szabályosan állt, majd tovább sétáltunk egy kis erdőfolt és nádas közötti úton. A kutya újra állni, majd húzni kezdett, de most másképp. Kicsit óvatoskodóbban. Mielőtt tovább elmélkedhettem volna, hogy mi is történik, már ugrott is a róka, egyenesen fel egy kazalra. Puska le a vállról és durr.
Azthiszem az első róka amit Daltonnak köszönhetek. Teljesen ő dolgozta ki, jelezte, és mikor ugrott is helyben maradt, így nem zavart a lövésben sem.
Most örülök :)

Kacsázás a Hortobágyon

Baráti meghívásra esti húzásra mentünk Rolanddal a Hortobágyra. A meghívás már régóta élt, de csak most sikerült időpontot találni ami mindekinek jó volt.

Egy a főcsatornából elárasztott területre mentünk, ahol már a megérkezésünkkor felhőkben mozgott a récék minden fajtája és nemzetsége. Bevallom ettől kicsit meg is rémültünk, hisz nem szerettünk volna a lőhető fajokon kívülit ejteni. A legnagyobb veszélyt a nyílfarkú és kanalas récék jelentették, mert ők voltak a legnagyobb tömegben a lőhető tőkés és csörgők között.
A leshelyünk egy-egy nádfoltban volt, ahová már vízen keresztül vezetett az út. A kutyák nagy örömmel gázoltak a nekik has fülé, nekünk csizmaszár fölé érő vízben. Ezzel el is dőlt, hogy vizes csizmában fogunk álldogállni a következő órákban, hisz jó korán, már 4 óra körül kint voltunk a területen.
A nádfoltban mindenki talált egy fenekével lefelé fordított hatalmas fél hordót, amire kis létra vezetett fel. Bele álltunk hát és vártuk a madarakat. Daltont megsajnálva,hogy nem tud szárazon állni, hamar beemeltem magam és a bent lévő 2-3 kecskebéka mellé.

Meglepő módon a kacsák már világosban elég jól mozogtak. Szinte még el sem helyezkedtünk mikor egy egyes lövésemre sikerült egy csörgőt lőnöm. Klasszikus elhozást már ekkor sem várhattam Daltontól,hisz nem látott a hordóból ki, én pedig úgy döntöttem csak a végén szedjük a szednivalót.
A húzás során több 100-150 db-os csapat jött ránk, de legtöbbször türelmetlen vadásztársaink miatt nem ereszkedtek lejjebb.
Az egyik ilyen csapat valahogy mégis lentebb tudott merészkedni. Már a harmadik tuti lövést kínáló kacsát eresztettem el, hogy ne én legyek az első aki megriasztja őket, valaki lőtt. Ekkor én is kinéztem egyet és a mellette repülőt. sikerült mindkettőt elejtenem, ezzel életem első csörgő réce dubléját meglőni. Ezután már csak egy tőkést lőttem a húzás vége körül.
Mikor kivettük a kutyákat a hordóból, azok elég gyorsan összekapkodták a kacsákat. Nem volt igazán nehéz dolguk, de ez most nem is erről szólt...

ŐTV rengeteg új tapasztalattal (Kunhegyes)

Bár már egy éve ŐTV boldog birtokosa Dalton, mégis neveztem Kunhegyesre. Kicsit gyakorlásnak, kicsit állapotfelmérésnek az elmúlt hónapok tétlenkedése után.

Természetesen benne volt a pakliban egy jókora pofára esés is, ami majdnem be is következett. Box nyelven azt is mondhatnám,hogy többször ránk számoltak, de mindig felálltunk, azonban az ütés végig bennünk volt :)

Kezdem az elején. Rengeteg kutya nevezett különböző kategóriákban (AV,TSZ,VAV,ŐTV), ami előrevetítette az elhúzódó vizsgát. Talán kicsit nem is bántam, mert így lehet igazán az idegi terhelést gyakorolni.

Mező 1-nél kezdhettük a vizsgázást. A "rajtszámunk" 2-es volt, de nem sokat ért, mert sokszor kellett kivárnunk a vavos, és alapvizsgás kutyák ténykedését.

Tehát első a mezei keresés. Az időjárás kicsit még éppen jó volt mezőzni. A szél optimális. Egyenletes közepesen erős. A terep nekem nem tetszett különösebben, mert sok mindenféle szúrós vacak volt a göröngyösre tárcsázott tarlón. Viszonylag jó mezőt mentünk az elejétől fogva, mikoris a lövésre való viselkedés jegyében pukkantottak egyet sörétessel. Ekkor mintha paprikát dugtak volna Dalton fenekébe, és meg rákapcsolt. Fácán volt kihelyezve, aminek a körülbelüli helyét egy bot jelezte. Szépen haladtunk az irányába, mikor jó messziről kezdett rövidíteni a kutya. A szag már az orrában volt, de én nagyollottam a távolságot, így továbbküldtem még egy fordulóra. Szép két kunkor lett belőle és állás. Kb. 10 méterről állta a madarat, mikoris futva közeledtem. Láttam,hogy nagyon feszül a kutya, és hátrafelé rogyaszt. A nagy loholásban nem tudtam eldönteni,hogy beugrani készül vagy hasalni, így (azt hittem halkan) menet közben többször lassítottam a mozgását. Odaérve a madarat kitapostam, a kutya erre szépen hasalt.

Bírálat: orrhasználat, orrjóság: 3pont (a bíró közelinek találta ahonnan jelezte a vadat)

Stílus: 4pont (dícsértek)

Ráhúzás,utánhzás: 4pont

Vadmegállás: 4 pont

Viselkedés vadkelésre: 3 pont (a bírók meghallották a lassításom, és emiatt levontak egy pontot)

Viselkedés lövésre: 4 pont

Engedelmesség mezőn: 4 pont

Ezután újabb hosszú várakozás következett, majd a legtikkasztóbb melegben egy teljesen kisült száraz gyepen voltak a vonszalékok.

Először a szőrmés. A kutya gyakorlatilag hátszéllel mezőzött. Amikor keresztül rohant a csapán akkor az megvezette kicsit, majd ment a következő hurok. Minimum öt percébe telt mire megtalálta a nyulat, amit aztán szépen behozott.

Igen necces volt már ez is, de újra nem kellett indítsam, irányítanom nem kellett, így egy kegyelem hármassal megúsztam. Az elhozás négyes.

Jött a nap fénypontja. Szárnyas vonszalék. Bíztam benne, hogy könnyebben fog menni, mégiscsak rövidebb. Rátettem, és a helyzet ugyanaz volt mint a nyúlnál. Talán még rosszabb. Végig ment valahogy, de túlszaladt, ahol megtalálta a rejtőzködő bírót. Amennyire láttam ennek már nagyon örült, majd egy szökellésséből éreztem,hogy valamit talált. Egy petpalack volt az. Felkapta, és bakkecske szökellésekkel hátrahagyva a bírót boldogan hozzám indult. A nézők,várakozók között fojtott röhögés...

Miközben jött a palackkal, teljesen fatális véletlenként belebotlott a fácánba. Azonnal megállt és cserélt. Hozzám rohant boldogan, ülve átadás.

Szárnyas vonszalék kidolgozása: 2 pont

Szárnyas vad elhozása 4 pont :)

Ezután jött a víz. A kacsánk igen nehezen akart elúszni, így a 20-30 méter széles csatornán mikorra 50 méternyire volt indulhattunk. Kb 5 métert ha ment Dalton a spúron a kacsa felhápogott, és menekülőre fogta. Sajos mivel mostanában sok volt az üldözésünk ilyen helyzetben, Dalton nem a vízi üldözést választotta, hanem a partról akart elé kerülni. Ezt nem akartam engedni, hogy ne rontsa tovább a helyzetét, így visszahívtam és újra indítottam. Persze ekkorra a kacsa felszívódott. Jöhetett hát a végeláthatatlan keresés. Közben bemutatta,hogy feladat nélkül hogyan úszik :) A bíró meg is kérdezte: ilyenkor mi történik??? Jeleztem,hogy meg nem fog fulladni, viszont fürdik.

A csatornán lefelé kb 2.300 métert ment a kutya úgy, hogy senki nem látta mit csinál. Ezalatt egyszer jött ki, de azonnal vissza is ment. Már egy kanyarhoz értünk mikor a bíró szólt,hogy ha nem produkál mostmár kacsát a kutya, akkor nulla. Fél percen belül produkált kettőt is. Rövid üldözés után az egyiket meglőtték, ki is hozta.

Nádi kajtatás jött eseménytelenül.

Kajtatás nádban 4 pont

Kajtatás élő kacsa után 2 pont (mert kétszer kijött a vízből)

Lőtt kacsa elhozása mély vízből 4 pont

Irányíthatóság engedelmesség vízben 3 pont (szintén mert kijött, bár én hülye meg sem próbáltam megakadályozni)

A végére még maradt egy légszimatos elhozás.

Lőtt vad megkeresése légszimattal 4 pont

Lőtt vad elhozás 4 pont (azért itt köcsög volt, mert látványosan a lábamra köpte, majd újra felvette és beült, szóval ez nem ért 4 pontot szerintem)

(Fotó: Takács Eszter)

Szóval így esett az idei ŐTV vizsgánk. Nem sikerült II.-díjról javítani, sőt még kevesebb ponttal végeztünk mint mikor 1,5 éves volt.