Hortobágy kupa

Nem túlzok ha azt mondom, hogy az egész éves versenyzősdi a Hortobágyról szólt nekem. A lehetőségeimhez képest (család, munka blablabla) próbáltam felépíteni, és megfelelő formaidőzítéssel a legjobb eredményt kihozni a kutyából ezen a hétvégén. Bevallom az időszak végén már talán fásult is voltam kicsit, és néha már teherként éltem meg az addig oly sok örömet okozó felkészülést. (azért ez csak egy-két alkalom volt, azok is a hirtelen hideg miatt voltak kellemetlenek) Tehát minden e köré épült. A vízi mezei vizsgával elkezdve, a naturális és végül a megismételt őtv, mind-mind a Hortobágy miatt volt. Talán ezt eddig magamnak sem vallottam be ennyire nyíltan, de így volt...
Ilyen előkészületek után érthető volt hát,hogy már hét elejétől éreztem azt a semmihez nem hasonlítható bizsergést a gyomromban, ami folyamatosan fokozódott. Aztán ahogy ilyenkor lenni szokott szépen jöttek a közbejövős dolgok. Mivel én csak szombat reggel tudtam leutazni, de a sorsolás már péntek estére volt hirdetve, majdnem le kellett mondanom az indulásról. Ezt végül sikerült némi súrlódások árán leküzdeni, így látszólag megint az indulók között érezhettem magam. Péntek este aztán mikor már itthon elcsendesedett a gyereksírás, nekiálltam készülődni. Fontossági sorrendben kezdtem a pakolást: kutya papírjai... Sehol nem találom őket. Legalább egy órám rá ment már, de még mindig sehol. Ekkorra már mindenkivel összeveszek idegességemben, kivel személyesen, kivel telefonon, de mindenki tehet a dologról csak én nem. Végül lehuppanva és lassan újra beletörődve,hogy nem utazom, átvillan az agyamon, hogy basszus a röntgen felvételes borítékba tettem... Jeeee! Megvan!!! Lehet pakolni tovább.
Hirtelen lett hajnal, de már legalább egy órával az ébresztő előtt a plafont bámultam, és csak az utolsó vízi gyakorlás járt a fejemben. Rosszul sikerült munka volt, és utáltam ebben maradni a kutyával.
Elindulok végre. Már ismerős az út, nem kell a térképet bámulnom. Harmadjára utazok ilyenkor a Hortobágyra. (versenyzőként másodszor)
Mikorra kivilágosodik már a pusztán keresztül vezető 34-esen vagyok. Jól haladtam eddig, de itt a döbbenetes látványt nyújtó Daru vonulás jócskán lelassít. Alig haladok már, mert folyamatosan az eget bámulom a madarak miatt. Kicsit fel is oldották a feszült hangulatomat, amibe nemsokára visszacsöppenek a megnyitón.
Rengeteg kutya áll félkörívben, mindenki tele reménnyel bizakodással. A 14-es rajtszámot sorsolták nekem előző este, így szinte középen állok.

Az első feladat amivel kezdek a nád. Itt a feladat, hogy üresen, minél kevesebb kijövetellel, nagy kedvvel és lendülettel keressen a kutya a nádban. Persze mindez totál hátszéllel.Az első öt percben néhányszor volt kint Dalton, de csak amolyan formális látogatásokat tett nálam. Mikor látta,hogy mehet, minden unszolás nélkül vetette újra magát be. A végrehajtás második felében már annyira elragadtatta magát, hogy nem jött ki. Sőt, bevallom nem is hallottam merre járhat.
Ekkor már kissé színészi képességeimet is csillogtatva, gyakran hátat fordítva a nádnak sétálgattam, ezzel jelezve a bíróknak, hogy ez addig ki nem jön míg nem mondom neki.. Végül a bírók jelezték,hogy kihívhatom. Hát jó messziről keveredett elő, és ez is eltartott neki még vagy 1-2 percig :)Meg is kaptuk a maximum 4 pontot.
A második feladatunk a mezei keresés volt. Erre a feladatra órákat vártunk tétlenül, mialatt sok kutyát láttam kipottyanni. Rendre megzavarták a szépen repülő kihelyezett fácánokat, egyik másik még el is kapta, majd a feladatnál komoly hibának számító gyönyörű ülve átadással kápráztatták el szikrázó szemű gazdáikat.
Ezeket látva kerültünk sorra. Bevallom félszemmel láttam a számunkra kihelyezett madár helyét, de végül semmit nem számított, mert a "futam" hevében el is felejtettem.
Elindítottam a kutyát keresésre. Klassz közepes fedettségű füves puszta, néha nádfoltokkal, és bokorcsoportokkal. Az egyik ilyen bokorcsoport balról utunkba is esett, ahová nem engedtem be a kutyát, félve egy esetleges hibától, kinyomott vadtól. Szépen igazán nagy tempóban, nagy kedvvel keresett a kutya. Jobbra 100m felett járt, balra a bokrok miatt rövidebb volt. Alig kellett irányítanom, szépen fordult minden alkalommal. Hirtelen megtorpant, húzott és megállt. Valahogy most bíztam benne (az őtv-n nem), és minden pusmogás, parancskiadás és egyéb potnromboló tevékenység nélkül siettem mellé. Mikor odaértem a bírókra pillantottam, akik jelezték, hogy tapossam ki a talált vadat. Mikor előre indultam az álló kutya mellől, az már neki azt jelenti, hogy helyben kell maradnia, így szinte ezzel egy ütemben rogyasztott is a földre. A fácánt kb 10-15 méterrel találtam meg kábultan a hátán fekve ( a kihelyező megpörgette a levegőben mielőtt letette). Felatapostam, vadkelés, lövés, helyben maradás. Semmi hiba nem volt a produkcióban, hacsak az nem, hogy egy háromnegyedes fekvést mutatott be a kutya, amitől pompásan végignézhette, hogy merre repül bal felé egy nádasba a madarunk. A bírók továbbkerestetésre kértek. Tudtam,hogy azonnal oda akar menni ahová repült, így jobbra indítottam. Persze fordult is balra, amit jó hangos és viszonylag sok vezényszóval azért meg tudtam akadályozni. Néhány forduló után visszaállt a régi rend, és szép nagy nyolcasokkal jól keresett, mikor jelezték, hogy behívhatom.
Az értékelés során egyedül a balra való rövidebb vágtát, és a vadkelés utáni sokszori parancsszót jegyezték meg, de rögtön hozzá is fűzték, hogy " de legalább le tudtam hívni"
Az értékelésnél ezért aztán a keresés stílusát és az irányíthatóság mezőn-t 3,5 pontra, a többit négyesre értékeltek. (azt hiszem ez itt 4 vagy 5 négyest jelent)
Teljesen elégedett voltam a nyújtott teljesítménnyel, hisz a rövid balos szándékos volt, az pedig, hogy el akart menni a vad után még jócskán kor függő, és a többiek is ezen véreztek el.

Következő feladatunk a szárnyas és szőrmés vonszalék kidolgozása volt. Ettől jócskán féltem, hisz az őtv-n sem a kidolgozás, sem az elhozás (petpalack) nem sikerült túl fényesre.
Először a nyulat húzták ki. Hangos lassítással engedtem útjára a kutyát, amit pár méterig be is tartott, de aztán begyujtotta rakétáit és végigviharzott 3-4 méteres tévedésekkel a vonszalékon. A nyulat felkapva azonnal felém indult, de ekkor némi bizonytalanságot láttam rajta, nem találta a nézelődők és várakozók között, ezért feltettem a kezem. Rám is szólt a bíró, hogy ne adjak parancsot ki (nem annak szántam, de igaza volt). Szépen behozta végül és átadta.
Következő a fácán volt, amit véleményem szerint tökéletesen hiba nélkül megoldott, immár kézfeltét nélkül is.
Az értékeléskor a bíró teljesen egykalapalá vette a két munkát ( a szárnyast konkrétan nem is látta az értékelő, mert a nézőkkel diskurált), így kidolgozás mindkét esetben hármas (nyúlnál talán jogosan), az elhozások négyesek.
Következett a légszimatos kettős elhozás. Ide már fáradtan érkezett a kutya, mert 3 óra is jócskán elmúlt már. Kicsit spanoltam is mikor a jelentséhez vonultunk, a mellét csapkodtam, mint mezei keresés előtt (utólag tudom itt hibáztam). Mikor elindítottam a fáradtság legkissebb jele nélkül vetette magát a munkába, némi jelölgetéssel, amit továbbküldéssel orvosoltam is ( a bíró szólt, hogy had pisilje ki magát, de én tudtam, hogy ez fegyelmezetlenség, nem kényszer). A fácán hamar meg is lett, szinte átrohant felette, és menet közben 40-nél akarta felkapni. Ennek egy igen fegyelmezetlen, bakkecske ugrásokkal, és sajnos rázogatásokkal tarkított apport lett a vége, ami nem is egyenesen felém irányult, hanem egy körívet is csinált. Ekkor kiadtam egy elhozási parancsot, mert láttam, hogy a fele sem tréfa. Ekkor normálisan átadta. A nyúllal majdnem hasonló volt a történet, azzal a különbséggel, hogy mikor megtalálta, egy bravúros mozdulattal feldobta, majd a levegőben elkapva indult vele hozzám. Természetesen tökéletes fogásról így szó sem lehetett, valahol a tarkójánál ragadta meg a fülest, és így jött hozzám.
Sajnos ezek olyan hibák voltak, amik derültégből a villámcsapásként értek, hisz hosszú ideje még csak hasonló fegyelmezetlensége sem volt. Valahol az ilyen esetek miatt mondta egyszer valaki, hogy a hiba, a gyakorlások alatt kincs! Hisz fel lehet készülni, ki lehet javítani. Na nekem a felkészüléseim alatt ez a kincs nem jutott...
Az értékeléskor a légszimatos keresést négyesre, az elhozást teljesen jogosan kettesre értékelték. Ezzel az elsődíjból ki is záródtam...:(
Ezután sietve mentünk a vízhez, de ott közölték,hogy ma már nem csinálhatom, hisz négyre ott kell lenni a puszta program indulásán, így a reményem tovább élhetett másnapig...

Reggel a megnyitón már puskával a vállamon díszelegtem,hisz a Szent Hubertuszon indulók között álltam. Valamiért én mégsem ott jártam egyban, hanem a vízen gondolkodtam.
Kiérve szembesültem vele,hogy elég számos néző gyűlt körénk, mivel egyedüliként voltunk pancsolásra kárhoztatva.
Először a vízi irányítás következett. Itt kell megjegélmentes, hogy olyan tökéletes és szélmentes víztükröm talán az életben nem lesz mégegyszer mint aznap reggel.
Előre küldtem a kutyát a bírók kérése alapján, majd mikor 15 méternyire járt megkértek,hogy fordítsam jobbra. Ez sikerült is, de a jobbra kanyarkor erősen a partfelé vette az irányt, amit hatalmas vezetői hibával engedtem neki. Mikor balra kértek egy fordulót már a szélben volt, és onnan gyakorlatilag már nem tudtam mélységbe beküldeni a kutyát.
Erre a "produkcióra két pontot kaptunk, ami saját értékítéletem szerint jócskán felette volt a megérdemeltnek...:(
Az utolsó feladatkor utolsó feladata következett hát, a kajtatás sebzett kacsa után mélyvízben című dráma! Nagyon szeretném ezt a végrehajtást tényszerűen visszaadni, de már akkor nem emlékeztem rá pontosan mi és hogyan történt. Olyan izgatott voltam a lehetőségtől, hogy végigmegyek a hortobágyon, és annyira izgultam a nézők és bírók jelenlététől, hogy alig tudom mi történt.
A kacsát mikor bedobták, az némi unszolásra úgy 15 méterre a parttól balra elúszott. Mikor a sarokba ért, ott egy előző napi csatlakozott hozzá, és egy protekciós dupla spúrt alkotva a túlpart felé vették az irányt.
Ekkor indíthattam az ebet. Ezek egyben a homályos részek is :)
Azt tudom,hogy már nem ment el Dalton a kacsa által hagyott buborékokig befelé, és balra (jó irányba) a parthoz közelebb úszott. Ahol csatlakozott a két kacsa nyoma, odáig valahogyan eljutott (többek szerint a spúron ment, a bírók szerint nyomokban), ott kicsit kitaposott, hogy szétnézzen. Azt hiszem utoljára itt volt esélyem,hogy befejezzük pozitívan a versenyt, mert ha ekkor meglátja a tőle 30-40 méterre úszkáló madarakat, akkor az a bírók döntése lett volna már, hogy ezt hány pontra értékeli. Nem így lett, ráadásul mikor jófelé nézett és talán indult is, én tovább paranccsal bíztattam (ezt is mesélték), ami fordítva sült el, és felém indult. Innentől már sem spúrhoz, sem kacsához, de már szép sima úszáshoz sem volt köze a munkánknak.
A kacsa nem lett meg, így nullás osztályzattal az utolsó feladaton elvéreztünk...
Csalódott voltam, de azt hiszem a tudásának megfelelően szerepelt a kutya minden feladatnál. Tudtam,hogy az achilles pontja a két napnak a spúr, így is lett...
Jövőre újra megpróbálom!!! :)