Szent Hubertusz

Gyakorlatilag ezt a bejegyzést akár folytathattam volna a hortobágy kupa után közvetlen, hisz a leírtak a vízen történt elvérzés után 1 órával történtek. Mégis megérdemel úgyérzem saját fejlécet, hisz sokkal sikeresebb verseny volt mint a kupa :)

Tehát miután kipottyantunk a versenyből már nyargaltunk is a mezőre, ahol már zajlott a Szent Hubertusz vizslásverseny vadászoknak. Aki esetleg nem tudná, béhány szóban leírom mi is a lényeg ( már amennyire én azt gondolom mi a lényege)
Tehát ez egy olyan verseny forma, ahol a vadászt és kutyáját együttesen bírálják. Nemcsak a kutya "hozza" a pontokat, hanem a vadász viselkedését, felszerelését, ruházatát, sportszerű vagy sportszerűtlen magatartását, vezetési stílusát is mustrálják, és ez a pontozásban is súlyozottan kap szerepet. Természetesen a kutya ugyan úgy jól kell működjön, de kiélezett esetben ez kevés lehet.
Mielőtt a indultam volna vadászni, előbb egy koronglövészeten vettek részt az indulók. 3 próba után 10 korongot dobtak mindenkinek. Nekem mindet sikerült is meglőnöm, de mivel többet csak a duplázás tört meg, így az idén nem én nyertem ezt a számot. (ezúton is gratulálok Szabó Laci barátomnak, aki 100%-os teljesítménnyel megnyerte a lövészetet)
Ezután a bemelegítés után kimentem a már zajló verseny helyszínre, és most nem következett hosszú várakozás, hirtelen hívtak és már ott is álltam a bírók előtt, és jelentettem. Ők tüzetesen górcső alá vették a táskám, papírjaim, kutya VAV-ját, degyverem stb, majd rövid eligazítás után engedélyt adtak az indulásra.
A bírói elmondás szerint arra indulok amerre akarok. Én ezt komolyan véve, oldalszéllel egy bozótos sávot kezdtem kerestetni a kutyával. Már jócskán átnéztem amit akartam, amikor hozzám lépett az egyik bíró, és kifogásolta, hogy nem jó széllel kerestetek, és igen szemrehányó módon figyelmeztetett. Mivel már úgyis megnéztem a helyeket ahol madarat reméltem, szélbe fordítottam Daltont. Szép tempósan, egyformán kijárva, bőven 100 méter feletti kilengéssel futott a kutya. A bíróm ezt sem nézte jó szemmel, és figyelmeztetett, hogy ez nem Field Trial, tartsam puska alatt a kutyát. Alig lépett el tőlem, mikor 80-100 méternyire stabil állásba kezdett Dalton. Odasiettem, és megláttam a lapuló fácánt. Kar felemeléssel jeleztem a bíróknak, hogy vadmegállás van, akik intettek, hogy tapossam ki. Besétáltam a kutya elé, felvertem a madarat, és sajnos izgalmamban igen korán meg is lőttem. Sokat nem szenvedett az biztos, de valóban csúnyán találtam el. A kutya a vadkelésre és a lövésemre is helybenmaradt, majd mikor kiadtam az elhozási parancsot szépen apportírozott. Aggatékra tettem a kakast és mivel volt még időm tovább kerestettem. Ezután már 30 méter körül forgattam a kutyát, de már nem találtunk semmit.
Ezzel a produkciónkkal a 3. helyezést értük el, ami a menet közben kapott kritikákat is figyelembe véve igen örvendetes...