Az első társas

Biztosan a lehetőségeim is közrejátszanak, hogy még mindig az apróvad vadászatában lelem legnagyobb örömöm. Igaz nagyvadra ritkán van alkalmam fegyvert emelni, de ameddig ilyen vadásznapokat ajándékozik nekem a saját területünk is, addig még biztosan sokáig maradnak Ünnepnapok ezek a a napok...
Felénk a társas vadászat sikere a jó vizsla munkáján áll vagy bukik. Mi nem nevelünk fácánokat,nagyon esetleges a dúvad irtás, nincsenek klassz vadföldjeink, és sajnos a madarak helyhezkötésében (etetés, itatás stb...) sem jeleskednek az erre hivatott személyek.
Ezen okokból nekünk nem keveset kell talpalni ahhoz, hogy a kompetencia meglegyen. A társaság egy szűk köre jár ki a vadászatokra, ezért igen családias 6-8 puskás bokrászások szoktak lenni. Na ez az amit én nagyon élvezek. Nincsenek beláthatatlan vonalhajtások, és végeláthatatlan elálló sorok. Itt hirtelen stratégiák vannak. Te meg te onnan jössz erre, mi meg onnan arra, és itt találkozunk. Igazán szabad és kötetlen kicsit az egész.
Reggel hófehér volt minden a dértől. Az első idei fagy volt felénk. A találkozó helyre elsőként érkeztem, így egy kis időm volt az egy hetes pihenéséből felrobbanni készülő kutyám megmozgatására. Kivettem hát a kocsiból és a beírókönyv melletti kukorica tarlón kicsit elengedtem. Csináltam vele néhány fordulót és pár fektetést.

Lassan a többiek is megérkeztek és az eligazítás után mentünk az első kör indulási helyére.

Ettől féltem a legjobban, de semmi gáz nem volt. Egy jó nagy gazost hajtottunk egy üres szarvasmarha telep mögött. A tombolásra éppen jó volt a kutyának, egyetlen akciónk egy tyúk állása volt a legvégén...

A következő kör szinte az előző folytatása volt, de ez már teljesen más terepen. Igazi nagymezős hely. Gyorsan ki is húzódtam a jobbszárnyra, így a jobbos fordulókat bátran kiengedhettem a kutyának. Ment is az én ebem mint a vadászgép, de madarat nem találtunk. A Gaga istálóra zártunk, ahol volt néhány hibázása a csapatnak.

Ezután felkocsikáztunk a kőhídig, ahonnan egy árkot végighajtva vadászgattunk teljesen üresen. Az ilyen szitukban mindig hátra húzódok, hogy az esetlegesen előre kereső kutyám ne okozzon kárt a madarak korai keltésével. Így én lövéshez nem jutok, de legalább nem szid a csapat :)

Talán 2 madár esett tehát eddig a három hajtáson, jöhetett a "reggeli". A kis pihenő után tovább mentünk az árkon, de a bal parton egyedül maradtam valahogy. Egy tanya mellett mentem el, aminek az udvara jócskán elgazosodott. Lekerestettem Daltonnal, aki végig jelezte,hogy valami van. A gazos széléhez érve aztán keltek is a tyúkok sorban. Kb. 6-8 is ugrott már, mikorra végre egy kakas is rebbent. Jól kiengedtem és meglőttem az idei itthoni elsőt ( azért itthoni, mert a Hubin már billentettem egyet) :)

Ezután én gyakorlatilag egyéni vadászatot űztem ezen a balparton, és egy újabb már tanya nélküli tanyahelybe mentem be, ahol egy teljesen stabil állására mentem rá a kutyának, ahonnan elmenőre ugrott egy kakas, de oly laposan repült, és a többiek hollétét nem ismertem pontosan, hogy csak egy késői lövést dobtam utána eredménytelenül. A túlpartiak sem voltak szerencsésebbek, így a meglévő 3-4 kakasunkkal mentünk a delta irányába.

Mielőtt az utolsó körre fel tudtunk volna állni (szintén egy csatorna partjainak végigbokrászása volt a cél), nekem és Flekinek el kellett sétálnunk egy hídig.

Na ez az alig 300 méteres séta volt a nap csúcspontja. Dalton folyamatos állásokkal jelezte a gazos-sásos területen a fácánok pontos helyét, így alig 10 perc alatt lőttem 2 kakast, egyre pedig nem lőttem, ami így jó volt Flekinek, amit szépen meglőtt, és elsőbálozó Csipke kutyája szépen behozott. Itt volt minden. Túlpartra eső madár szép elhozással, messzire eső madár későbbi megkereséssel, rengeteg vadmegállás (sok-sok tyúk is), és bizony itt még fogott is a kutya madarat. Ezután az árok végigvadászása kifejezetten szórakoztató volt. A terep könnyű volt a sétához, a kutya pedig folyamatosan dolgozhatott, és igen gyakran állt. Zömében tyúkok voltak, ami arra is jó volt, hogy a viselkedést gyakoroljuk vadkelésre. Két kakas is esett ezen a szakaszon, amit szintén Dalton állt, de picit úgy helyezkedtem, hogy a többieknek is lehetőséghez jussanak.

A végén már csak egy madár kellett ahhoz, hogy meg legyen a fejenkénti egy. A delta szélén keresztül sétáltunk ismét egy igazi FT-os terepen, ahol előbb egy nyulat állt a kutya, majd egy kakast, amit meg is lőttem.

Dalton egész nap csodálatosan dolgozott. Úgy érzem kamatostul kaptam vissza egyetlen vadászaton azt a befektetett energiát, amit 2 év alatt beletettem. Lehet nem tudtam leírni jól azt a mérhetetlen munkát amit elvégzett ma, de remélem az írás alapján évek múlva fel fogom tudni kicsit idézni.

És a számok. 10 puska 10 madarat hozott terítékre. 4 kakast lőttem, egy tyúkot pedig fogott a kutya. Azt hiszem ezek a számok mutatják igazán jól, hogy mit ér a vadász felénk JÓ vizsla nélkül.
.