Valami mindig hiányzott. Egy-egy fontos részlet rendszeresen megakadályozta, hogy Daltonnal közösen legyen sikeres liba vadászatunk.
Volt olyan, hogy nem én voltam az elejtő, de Dalton volt aki elhozta. Aztán olyan is volt, hogy bár nekem sikerült lőnöm, de nem volt velem a kutya. Most sem sokon múlott.
Az indok meg volt, hogy miért kell a Irázra utazzak. Ha már mennem kell, hát viszek puskát is, mert a barátaim minden este MMS-ekkel bombáztak, amikben 1-2 liba feküdt minden alkalommal a terítéken. A kérdés már csak a volt, hogy megéri e több mint 300km-ert törni a kutyát egy rövidke esti húzás kedvéért. Szinte egész nap ezen rágódtam. Aztán döntöttem. Utólag derült ki, hogy jól...
Volt olyan, hogy nem én voltam az elejtő, de Dalton volt aki elhozta. Aztán olyan is volt, hogy bár nekem sikerült lőnöm, de nem volt velem a kutya. Most sem sokon múlott.
Az indok meg volt, hogy miért kell a Irázra utazzak. Ha már mennem kell, hát viszek puskát is, mert a barátaim minden este MMS-ekkel bombáztak, amikben 1-2 liba feküdt minden alkalommal a terítéken. A kérdés már csak a volt, hogy megéri e több mint 300km-ert törni a kutyát egy rövidke esti húzás kedvéért. Szinte egész nap ezen rágódtam. Aztán döntöttem. Utólag derült ki, hogy jól...
Maga a vadászat szerintem nem tartott tovább 5 percnél. Nehezen lehet most arrafelé kijutni a területre, így traktorral mentünk. Kutyák az állatszállítóban, mi meg a fülkében zötyögtünk.
Egy kukoricatarló és szántás határán lévő jókora tocsogóra állítottak. A fagy nélküli kötött földön a járás is komoly erőfeszítés volt. Kukorica szárakból húztam a lábam alá némi biztosabb pontot, ha véletlen hirtelen forogni kell nehogy gond legyen. alig végeztem az alkalmi leshelyem elkészítésével már hallottam is a jellegzetes lilikelést. Mivel semminemű takarás nem volt, így az egyetlen lehetőségem annyi volt, hogy leguggoltam. A kutyát magam mellé ültettem és mozdulatlanná dermedve vártuk, hogy a kb 300 madárból álló csapat közeledjen. Hogy felettem akartak e továbbszállni, vagy a tocsogóra terveztek leülni sosem tudom meg, de az aggodalom, hogy észrevesznek egyre csak nőtt bennem. Mikor már nem bírtam tovább cérnával, és már lőtávolon belülinek éreztem őket kiegyenesedtem, megcéloztam a csapat közepén egyet és kidupláztam. Első lövésemre semmi, de a másodikra törött nádú papírsárkányként, rebegő tollal zúgott le egy közülük. Hatalmas puffanással tőlem 60-80 méterre csapódott a szántásba. Az örömöm hatalmas volt. Egyrészről örültem, mert bizony ez még csak a második libám, másrészről az is boldoggá tett, hogy vendéglátóim elégedettek lehetnek, hisz sikeresen megvadásztattak...
Nem vagyok benne biztos,hogy a kutya látta a leesést. Nem ilyesmihez van szokva :) Az viszont szerencsés volt, hogy bár a tocsogó túlpartjára esett a madár, de a szelünk jó volt, így a határozott előre parancsomra hamar jó irányba ment Dalton. Mivel igen messziről kellett apportíroznia, volt időm még kicsit videózni is az első közös libakalandunkat.
Íme:
Egy kukoricatarló és szántás határán lévő jókora tocsogóra állítottak. A fagy nélküli kötött földön a járás is komoly erőfeszítés volt. Kukorica szárakból húztam a lábam alá némi biztosabb pontot, ha véletlen hirtelen forogni kell nehogy gond legyen. alig végeztem az alkalmi leshelyem elkészítésével már hallottam is a jellegzetes lilikelést. Mivel semminemű takarás nem volt, így az egyetlen lehetőségem annyi volt, hogy leguggoltam. A kutyát magam mellé ültettem és mozdulatlanná dermedve vártuk, hogy a kb 300 madárból álló csapat közeledjen. Hogy felettem akartak e továbbszállni, vagy a tocsogóra terveztek leülni sosem tudom meg, de az aggodalom, hogy észrevesznek egyre csak nőtt bennem. Mikor már nem bírtam tovább cérnával, és már lőtávolon belülinek éreztem őket kiegyenesedtem, megcéloztam a csapat közepén egyet és kidupláztam. Első lövésemre semmi, de a másodikra törött nádú papírsárkányként, rebegő tollal zúgott le egy közülük. Hatalmas puffanással tőlem 60-80 méterre csapódott a szántásba. Az örömöm hatalmas volt. Egyrészről örültem, mert bizony ez még csak a második libám, másrészről az is boldoggá tett, hogy vendéglátóim elégedettek lehetnek, hisz sikeresen megvadásztattak...
Nem vagyok benne biztos,hogy a kutya látta a leesést. Nem ilyesmihez van szokva :) Az viszont szerencsés volt, hogy bár a tocsogó túlpartjára esett a madár, de a szelünk jó volt, így a határozott előre parancsomra hamar jó irányba ment Dalton. Mivel igen messziről kellett apportíroznia, volt időm még kicsit videózni is az első közös libakalandunkat.
Íme:
Ezután a húzás többi része már gyakorlatilag eseménytelenül telt, de kit érdekel???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése