Kacsázás a Hortobágyon

Baráti meghívásra esti húzásra mentünk Rolanddal a Hortobágyra. A meghívás már régóta élt, de csak most sikerült időpontot találni ami mindekinek jó volt.

Egy a főcsatornából elárasztott területre mentünk, ahol már a megérkezésünkkor felhőkben mozgott a récék minden fajtája és nemzetsége. Bevallom ettől kicsit meg is rémültünk, hisz nem szerettünk volna a lőhető fajokon kívülit ejteni. A legnagyobb veszélyt a nyílfarkú és kanalas récék jelentették, mert ők voltak a legnagyobb tömegben a lőhető tőkés és csörgők között.
A leshelyünk egy-egy nádfoltban volt, ahová már vízen keresztül vezetett az út. A kutyák nagy örömmel gázoltak a nekik has fülé, nekünk csizmaszár fölé érő vízben. Ezzel el is dőlt, hogy vizes csizmában fogunk álldogállni a következő órákban, hisz jó korán, már 4 óra körül kint voltunk a területen.
A nádfoltban mindenki talált egy fenekével lefelé fordított hatalmas fél hordót, amire kis létra vezetett fel. Bele álltunk hát és vártuk a madarakat. Daltont megsajnálva,hogy nem tud szárazon állni, hamar beemeltem magam és a bent lévő 2-3 kecskebéka mellé.

Meglepő módon a kacsák már világosban elég jól mozogtak. Szinte még el sem helyezkedtünk mikor egy egyes lövésemre sikerült egy csörgőt lőnöm. Klasszikus elhozást már ekkor sem várhattam Daltontól,hisz nem látott a hordóból ki, én pedig úgy döntöttem csak a végén szedjük a szednivalót.
A húzás során több 100-150 db-os csapat jött ránk, de legtöbbször türelmetlen vadásztársaink miatt nem ereszkedtek lejjebb.
Az egyik ilyen csapat valahogy mégis lentebb tudott merészkedni. Már a harmadik tuti lövést kínáló kacsát eresztettem el, hogy ne én legyek az első aki megriasztja őket, valaki lőtt. Ekkor én is kinéztem egyet és a mellette repülőt. sikerült mindkettőt elejtenem, ezzel életem első csörgő réce dubléját meglőni. Ezután már csak egy tőkést lőttem a húzás vége körül.
Mikor kivettük a kutyákat a hordóból, azok elég gyorsan összekapkodták a kacsákat. Nem volt igazán nehéz dolguk, de ez most nem is erről szólt...