Tegnap ismét itthon mentem ki társasra. Hosszan vívódtam, hogy merre vegyem az irányt, mert Rolandék is vadásztak, ahová meghívásom volt. Ott sok nevelt madár, nálunk kevés, de vad. Végül az utóbbi mellett döntöttem.
A körülmények ismét jónak voltak mondhatók. Pici hó, fagyott talaj, 8-10 puska. Pont bokrászni való. Nem akarok unalmassá válni, így a hétköznapi csodáit nem írom most le a kutyás vadászatnak, de legyen elég annyi, hogy voltak szép megmozdulásai ismét Daltonnak.

Megint esett egy jó nagy kan róka, amit megint hozzám akart cipelni, de most egy ifjú titán is bekapcsolódott a "rókázásba". Fleki kutyája Csipke, mikor meglátta,hogy Dalton viszi a rókát odarohant, ő is ráfogott és jól megcibálták a rudit (sajnos a telefonom a kocsiban volt, így nem tudtam fotózni). Normál esetben ez persze nem öröm ha két vizsla az apporttal kötelet húz, de egy dúvadnál talán elnézhető, főleg ha az egyik oldalon egy 11 hónapos, bevezetés alatt álló kutya van. Jó volt látni, hogy nem lepődött meg a rókától.

A végére maradt még egy kis izgalom sajnos. Az utolsó kör utolsó momentumaként Dalton talán a nap legszebb vadmegállását produkálta egy vendég előtt, akinek mondtam, hogy menjen rá. Dalton az utolsó pillanatban beugrott a törmelékekből és gallyakból álló kupacra, ahonnan egy tyúk kelt. Sajnos egy üvegtábla is volt a kupacban, amit az első két lábával odatoppantó kutya széttört. Nagyon mély és csúnya seb lett a jobb első lábán. Látszik az ina is. A csodával határos módon azonban nem vérzik. Dokihoz nem vittem, csak telefon konzultáltunk. Bekentem betadine kenőccsel, és reménykedem, hogy nem lesz baj vele.