Folyamatosan zajlanak a fácénvadászatok, és a hétköznapi csodákról gyakran nem írok már. Kicsit talán el vagyok kényeztetve, most mégis olyan dolog történt amit érdemesnek tartok a megosztásra.
Tegnap Irsán voltunk, Roland szokásos évi repivadászatán. Az idén már Piszke(Parlagi Zsonglőr), Dalton 10 hónapos kölyke is velünk tartott. Nagyon ügyes, tiszta agyú, jó orrú, kezelhető kutyus. Remélem tovább halad majd ezen az úton.
Éppen egyik hajtásból sétáltunk a másikba, mikor az úton fáradtan baktató csapat hirtelen megbolydult. Áll a kutya! Szóltak többen. Az addig körülöttünk legyeskedő vizslák egyike merev állásba kezdett az ösvénytől nem messze. Piszke volt az! Nem sokra rá az apukája és mögé állt srégen, immáron ketten jelezték a lapuló madarat. Közben mindenkinek volt ideje betölteni, sőt még a fényképezés sem maradt el. Nemsokra rá még Csipke is beállt a sorba. Gyönyörű látvány volt a három stabilan, fegyelmezetten vadat álló magyar vizsla. A madarat felkeltettük, és valaki a vendégek közül meglőtte.
A szép pillanatok után közösen sétáltunk tovább, talán kicsit felbolydulva a korábbi fáradtságból. 150-200 métert mehettünk el, mikor észrevettem, hogy nincs meg a pórázom. A nagy töltögetésben, fényképezgetésben letettem a földre, és ott is maradt. A többiek mondták, hogy menjek csak vissza, mintha látszana is az úton, majd megvárnak. Én azonban valami hirtelen ötlettől vezérelve, visszaküldtem a kutyát, hátha elhozza nekem. Nagy kedvvel vágtázott vissza Dalton az úton, de túl is szaladt azon a helyen ahol véltük a vezetéket. Fújtam neki egy behívó jelet, amire azonnal tempósan felém indult. amikor kb. a póráznál járhatott fújtam neki egy droppot. A kutya bár le nem feküdt, de azonnal leült a vágtából. Úgy éreztem,hogy kb. jó helyen van, így kiadtam a fogd hozd parancsot. A kutya ültében körülnézett, és mintha elmosolyodott volna, majd egyetlen szökkenéssel a pórázhoz ugrott, felkapta, és hozzám vágtatott vele.
Nem mondom ,hogy nem voltam büszke, hisz ezt nem is tanulta sosem, egyszerűen a kommunikációnk lépett talán egy magasabb szintre. Ezután már csak az elismerő pillantásokat és megjegyzéseket kellett begyűjtenem a többiektől... :)
2012. január 8., vasárnap
2011. szeptember 7., szerda
Dánia 2011 augusztus 25-27
Testes témával kezdem újra a blogolást.
Később, mint már írtam vissza fogok tekinteni a kihagyott időszakra, de még friss élményként leírom a 13. Magyar vizsla klubok európa kupáján történteket.
Sokáig az sem volt biztos, hogy utazunk Dániába. Hol belelkesedtem, hol pedig reálisan láttam a távolság, és hosszú távollét nehézségeit, és inkább a maradás volt erősebb bennem.
Talán ha július 20.-án nem semmisíti meg a gyümölcsös zömét egy őrületes vihar és jégeső, és nem válok a szezon kellős közepén "munkanélkülivé", akkor sosem szánom magam el az útra. A vihar azonban egycsapásra vetett véget a szüretnek, így újra idő jutott a kutyára.
Közben persze kezdett körvonalazódni a csapat, és az utazás. Hála égnek a többiek lelkesedése engem is elragadott, és egyre nagyobb hittel gyakoroltam ebben az igazán rövidke felkészülési időben.
Lassan némi útravalót is sikerült összekalapozgatnuk, így már anyagilag sem tűnt olyan megterhelőnek a túra. Itt jegyezném meg, hogy teljesen más irányból jött a segítség mint vártuk. Magánvállalkozók, tüzépek, benzinkutak áltak mellénk úgy, hogy a kutyázáshoz, de még a vadászathoz sem volt közük. Ez a részükről nagyon tiszteletre méltó, viszont a várt csatornák teljes elapadása kiábrándító volt. Sem egy vadász vagy kutyás lap, dem egy magát valamire tartó tápszer cég sem látott fantáziát egy európabajnokságban. Aztán persze az is lehet, hogy nem is tudtak az egészről, de ez meg ugyebár nem a versenyzők asztala kellene,hogy legyen...
Közeledett az augusztus vége. Én egy családi nyaralásra mentem, ezzel is biztosítva, hogy ne trenírozzam túl a kutyát...:) Az üdülés kellős közepén azonban nemvárt dolog történt. Egy rossz mozdulattól elakadt a bal térdem. Meg kellett szakítsam a pihenést, és ki kellett vizsgáltatnom a dolgot. Már másnap megvolt az időpontom az operációra. Pont 1 héttel az utazás előtt. Sokat tipródtam,hogy mi legyen, de végülis kés, azaz atroszkópia alá feküdtem. A műtét jól sikerült, egy nap múlva már itthon mankóztam. Ekkor nagyon távolinak tűnt Dánia. A lábamra ráállni nem tudtam, és az idő rettenetesen fogyott. Arról nem is beszélve, hogy ha a nyaralást is hozzávettem , a kutya már két hete pihent. Aztán nap napután gyorsan gyógyultam. A végén már csak a kutya edzetlensége bántott, de sokat nem tudtam tenni ellene. Az utolsó napokban kicsit még kocsival megfuttattam és ennyi....
Minden összeállt az úthoz. Az egyik csapattárs autójával mentünk. 3 kutya, 3 vezető és az elnökesszonyunk.
Az út gyötrelmes és hosszú volt. A kutyákat persze nem hatotta meg. Az itthoni kánikulából hirtelen egy már-már ködös, 16-18 fokos Dániába érkeztünk alig 18 órás kocsikázás után.
A szállásunk egy farmon volt. Ahogy körülnéztem, talán nem egy mintagazdaság közepébe csöppentünk, de tökéletesen megfelelt mindenkinek. A Cseh és Német csapattal voltunk egy helyen.
Első este egy regisztráció, sorsolás és némi pofavizit volt csak a program. Állófogadás volt egy stílusos használaton kívüli istállóban.
Kép az istállóról
A hivatalos megnyitó másnap 8:30 kor volt. Itt már teljes létszámban jelentek meg a nemzetek. 10 ország 37 kutyája nevezett a versenyre.
Kép a megnyitóról
A megnyitó után mindenki indult a munkaterületre. Ez nekünk kicsit gondot okozott, mert egy autóval három felé kellett volna menjünk, mivel 3 csoportba voltunk osztva. Pista a kék csoport 2. rajtszámát, én a vörös 3.-ját, míg Zoli a sárga 6-ost húzta előző este. Először tehát Pistit vittük a helyszínre, majd meg sem várva a futását rohantunk az én pályámra. Mikorra odaértünk már az előttem futó kutya vágtázott a répában...
Ezzel egy komoly sarokpontjához értünk a történetnek. RÉPA!!! Istenem ki volt az a...-rom aki kitalálta ezt. A helyenként 80cm magas növényben, és a rengeteg csapadék miatt sokszor bokáig érő vízben kellett Triálozni. (a dokim úgy engedett útnak, hogy egyenetlen terepen ne járjak).Biztos jó ez annak aki tudott erre edzeni, de a honi répatermesztést mint tudjuk megfojtották, így mi csak a szép alföldi pihe-puha gyepekhez és végtelen tarlókhoz voltunk szokva. Ehhez képest Dalton villámrajtot vett. Szinte vágta magaelőtt a répát. A sorokra merőlegesen haladtunk, így kicsit szerencsésen ő mindig a során tudott futni. Ez jó volt neki, és rossz a térdemnek. Mindenesetre ő szépen futott. A keskenynek bizonyuló táblát 7 perc alatt átszeltük. Ekkor visszaséta és újra. Jókor jött a kutyának a szusszanás.Érezhetően, de nem zavaróan visszavett. Lefutotta végül nagy tempóban szép stílusban a 15 percet, de vadat nem találtunk. sokan voltak ezzel így a csoportunkban.
Ezután a többieket mentünk el megnézni, de sajnos nem sikerült pontot szerezniük.
Nemsokára megtudhattam,hogy az egyik Cseh versenyzővel, kettőnket visszahívtak. Ez azt jelentette, hogy azonos terepen (tehát répa), és újabb kihelyezett vad nélkül kapunk még 5 percet. Először Zubek futhatott. Jól látszott a futama, mert egy enyhe dombnak kellett menni. Hatalmas futásba engedte bele a kutyát. Szerintem minden különösebb stílus és kontroll nélkül. A kutya ennek megfelelően bele is rohant egy fácánba, amit azonnal felvert. Meg is üldözte kicsit biztos ami biztos. A madár jól láthatóan szállt be elém a répába. Rögtön csillant a remény, hogy rávezetem Daltont. Próbáltam megjegyezni a helyét, és aszerint indítottam. Minden túlzás nélkül ez az 5 perc futás volt a kutya élete legszebb futása. Lehet,hogy különösebben nem volt széles, de olyan tudatos, szélbe mindig beleforduló, szimmetrikus, energikus keresést csinált, hogy nem volt szívem sokat irányítani. Így bár járt arrafelé ahová a fácánt láttam berepülni, mégsem erőltettem oda mindenáron, inkább gyönyörködtem benne. (tudom ez hatalmas felelőtlenség volt, és itt már nem a szépségre, hanem az eredményességre kellett volna mennem, de egyszerűen megfeledkeztem arról, hogy hol vagyunk és mit csinálunk) Kint persze a hajukat tépték a csapattársak, és voltam azokban a percekben bizonyára minden csak nagyságos úr nem, de..... és itt jön a de, egyszercsak az ellenkező oldalon reccsenő állás. Ekkor huppantam vissza az EB-re, és tudatosult bennem a gyönyörködés után,hogy hol vagyok, mit csinálok, és mekkora esélyt tett elém a sors. Szaladtam a kutya felé ahogy a sánta térdem engedte. Közben magamban, vagy félig hangosan, de vigyázva,hogy a bírók ne hallják morogtam a lassan vezényszót. A kutya érzékelte,hogy jövök, innentől már nyugodtabb voltam. Melléértem, karfeltartással jeleztem az állást, (közben ránéztem a bíróra, aki elővette a startpisztolyát) és közösen elkezdtünk ráhúzni a vadta. Talán 8-10 lépést tehettünk meg (rre nemigen emlékszem, mert extázisban voltam), mikor burrant egy fácántyúk, a kutya parancs nélkül fenékretottyant, és nézte elrepülni. Közben lövés a bíró felől. Azonnal pórázra kaptam a kutyát, de ekkor szóltak, hogy vegyem le, mert már repült is a dermedt vad, újabb lövés és el kellett hozatnom a madarat. Rövidke keresés után meglett, és bár kicsitt a szokásosnál lassabban, fáradtabban, de gyönyörű ülve átadással hozta nekem el a tyúkot... Na itt mikor pórázra vettem Dalton akkor kaptam le a sapkám, és lengettem a levegőbe ugrálva a korona felé. De jó volt.........
Komótosan sétáltam vissza a korona felé. Közben vadidegen fotósok tartóztattak fel lépten nyomon, én pedig büszkén ültettem magam mellé a kutyát.
Nem tudtam mire lesz elég a produkciónk, de azt igen, hogy ennél többet nem tudunk, így emelt fővel jöttem ki a répából.
Este az eredményhirdetésen aztán kihirdették,hogy kitűnő 1.-et kaptunk! Ez annyit jelent, hogy magasabb pontszámot ezen a napon senki nem szerzett Daltonnál.
Másnap az azóta már pont, így tétnélkülivé vált küllemi bírálatok, és a vizi elhozások következtek. Itt 1-3 pontig bíráltálk az ebeket. Mivel én még sosem vezettem fel show-n kutyát, többen kedvesen felajánlották segítségüket. Én mindenkit udvariasan elutasítottam. Bevallom az előző napi gyönyörű sikerben fürdöttem, és nem volt kedvem más kezébe adni a kutyát. Utólag belátom,hogy ez végzetes hibának bizonyult. Az elérhető 3 pontból 2-őt gyüjtöttem. Talán egy profi szépen beállíthatta volna a kutyát, és szebben festett volna mint egy sánta vadász felvezetésében.
A víznél semmilyen probléma nem volt. Faltnt sem a szakadó esé, és folyamatosan cikázó villámok, sem pedig a távolban csapatostul úszkáló hattyúk nem térítették el attól, hogy szépen végrehajtsa a vízbe dobott kacsa elhozását. (nálunk ez alap vizsga követelmény)
Következett a harmadik sorsdöntő nap. Komoly izgalmakat csináltunk magunknak az elején.
Mivel teljesen egyforma farmközpontok között voltak a versenyek, minden munkaterületet gps-szel jelöltünk meg. A harmadik napont már úgy száguldoztunk közöttük, mintha otthon lennénk. Mikor mindenki elindult, mi kapásból tudtunk rövidebb utat, így azt választottuk. Nem volt még ott senki, jöhetett a kutyáknak a pisi-kaki. Igen ám, de a kutyák jó széllel (szabálytalanul póráz nélkül) nekilendültek egy árpatarlónak. Persze vad foglyok is előkerültek, teljes volt a zűrzavar. Nem is lett vone ez akkora baj, de a közben a területre érő versenyzők és bírók egy magaslatról nézték az egészet végig. Jézusom. Még most visszagondolva is szörnyű kellemetlen. Majd elsüllyedtünk szégyenünkben. A szóbeli megrovás és dorgálás után hála égnek megnyugodtak a kedélyek. ( a finnek azért a fülünkbe súgták, hogy jó volt látni hogyan repülnek a magyar kutyák) :)
A baki után mindenki ment a saját csoportjába. Sajnos én maradtam ezen a terepen, de reméltem nem számít majd be a megingásunk a bírói ítéletbe.
A terep ismét répa. Annyi különbséggel, hogy sorára merőlegesen, tehát dupla ellenállás mellett futottak a kutyák. Zárták is sorban ki előttem őket. amelyikben nem volt meg az igazi hév, azt ez a terep megállította. Dalton szépen futott itt is. Az elején belekavarodott egy szagba, és üres állást produkált. Ezzel a kitűnő elúszni látszott, de mentünk tovább. Sajnos most sem lett madarunk a 5 perc alatt, de nem gondoltam,hogy ismét visszahívást kapok. Elvileg csak azoknak adtak még esélyt, akinek addig a futása kitűnő, vagy ahhoz közeli. Ez már önmagában is hatalmas elismerés. A maradék időmben most nem volt szerencsém. 4 perc körül elfogyott a tábla. Én kérdően néztem a bíróra, aki gyakorlatilag kicsit visszafelé mutatott, hogy arra tovább, van még idő. A sorsunk itt pecsételődött meg. Tulajdinképpen hátszéllel indítottam az utolsó percben Daltont. Pechemre szinte rögtön bele is futott egy madárba, ami azonnal repült. Itt ért véget nekem Dánia, és szállt el az esélyem a végső győzelemre....
Később, mint már írtam vissza fogok tekinteni a kihagyott időszakra, de még friss élményként leírom a 13. Magyar vizsla klubok európa kupáján történteket.
Sokáig az sem volt biztos, hogy utazunk Dániába. Hol belelkesedtem, hol pedig reálisan láttam a távolság, és hosszú távollét nehézségeit, és inkább a maradás volt erősebb bennem.
Talán ha július 20.-án nem semmisíti meg a gyümölcsös zömét egy őrületes vihar és jégeső, és nem válok a szezon kellős közepén "munkanélkülivé", akkor sosem szánom magam el az útra. A vihar azonban egycsapásra vetett véget a szüretnek, így újra idő jutott a kutyára.
Közben persze kezdett körvonalazódni a csapat, és az utazás. Hála égnek a többiek lelkesedése engem is elragadott, és egyre nagyobb hittel gyakoroltam ebben az igazán rövidke felkészülési időben.
Lassan némi útravalót is sikerült összekalapozgatnuk, így már anyagilag sem tűnt olyan megterhelőnek a túra. Itt jegyezném meg, hogy teljesen más irányból jött a segítség mint vártuk. Magánvállalkozók, tüzépek, benzinkutak áltak mellénk úgy, hogy a kutyázáshoz, de még a vadászathoz sem volt közük. Ez a részükről nagyon tiszteletre méltó, viszont a várt csatornák teljes elapadása kiábrándító volt. Sem egy vadász vagy kutyás lap, dem egy magát valamire tartó tápszer cég sem látott fantáziát egy európabajnokságban. Aztán persze az is lehet, hogy nem is tudtak az egészről, de ez meg ugyebár nem a versenyzők asztala kellene,hogy legyen...
Közeledett az augusztus vége. Én egy családi nyaralásra mentem, ezzel is biztosítva, hogy ne trenírozzam túl a kutyát...:) Az üdülés kellős közepén azonban nemvárt dolog történt. Egy rossz mozdulattól elakadt a bal térdem. Meg kellett szakítsam a pihenést, és ki kellett vizsgáltatnom a dolgot. Már másnap megvolt az időpontom az operációra. Pont 1 héttel az utazás előtt. Sokat tipródtam,hogy mi legyen, de végülis kés, azaz atroszkópia alá feküdtem. A műtét jól sikerült, egy nap múlva már itthon mankóztam. Ekkor nagyon távolinak tűnt Dánia. A lábamra ráállni nem tudtam, és az idő rettenetesen fogyott. Arról nem is beszélve, hogy ha a nyaralást is hozzávettem , a kutya már két hete pihent. Aztán nap napután gyorsan gyógyultam. A végén már csak a kutya edzetlensége bántott, de sokat nem tudtam tenni ellene. Az utolsó napokban kicsit még kocsival megfuttattam és ennyi....
Minden összeállt az úthoz. Az egyik csapattárs autójával mentünk. 3 kutya, 3 vezető és az elnökesszonyunk.
Az út gyötrelmes és hosszú volt. A kutyákat persze nem hatotta meg. Az itthoni kánikulából hirtelen egy már-már ködös, 16-18 fokos Dániába érkeztünk alig 18 órás kocsikázás után.
A szállásunk egy farmon volt. Ahogy körülnéztem, talán nem egy mintagazdaság közepébe csöppentünk, de tökéletesen megfelelt mindenkinek. A Cseh és Német csapattal voltunk egy helyen.
Első este egy regisztráció, sorsolás és némi pofavizit volt csak a program. Állófogadás volt egy stílusos használaton kívüli istállóban.
Kép az istállóról
A hivatalos megnyitó másnap 8:30 kor volt. Itt már teljes létszámban jelentek meg a nemzetek. 10 ország 37 kutyája nevezett a versenyre.
Kép a megnyitóról
A megnyitó után mindenki indult a munkaterületre. Ez nekünk kicsit gondot okozott, mert egy autóval három felé kellett volna menjünk, mivel 3 csoportba voltunk osztva. Pista a kék csoport 2. rajtszámát, én a vörös 3.-ját, míg Zoli a sárga 6-ost húzta előző este. Először tehát Pistit vittük a helyszínre, majd meg sem várva a futását rohantunk az én pályámra. Mikorra odaértünk már az előttem futó kutya vágtázott a répában...
Ezzel egy komoly sarokpontjához értünk a történetnek. RÉPA!!! Istenem ki volt az a...-rom aki kitalálta ezt. A helyenként 80cm magas növényben, és a rengeteg csapadék miatt sokszor bokáig érő vízben kellett Triálozni. (a dokim úgy engedett útnak, hogy egyenetlen terepen ne járjak).Biztos jó ez annak aki tudott erre edzeni, de a honi répatermesztést mint tudjuk megfojtották, így mi csak a szép alföldi pihe-puha gyepekhez és végtelen tarlókhoz voltunk szokva. Ehhez képest Dalton villámrajtot vett. Szinte vágta magaelőtt a répát. A sorokra merőlegesen haladtunk, így kicsit szerencsésen ő mindig a során tudott futni. Ez jó volt neki, és rossz a térdemnek. Mindenesetre ő szépen futott. A keskenynek bizonyuló táblát 7 perc alatt átszeltük. Ekkor visszaséta és újra. Jókor jött a kutyának a szusszanás.Érezhetően, de nem zavaróan visszavett. Lefutotta végül nagy tempóban szép stílusban a 15 percet, de vadat nem találtunk. sokan voltak ezzel így a csoportunkban.
Ezután a többieket mentünk el megnézni, de sajnos nem sikerült pontot szerezniük.
Nemsokára megtudhattam,hogy az egyik Cseh versenyzővel, kettőnket visszahívtak. Ez azt jelentette, hogy azonos terepen (tehát répa), és újabb kihelyezett vad nélkül kapunk még 5 percet. Először Zubek futhatott. Jól látszott a futama, mert egy enyhe dombnak kellett menni. Hatalmas futásba engedte bele a kutyát. Szerintem minden különösebb stílus és kontroll nélkül. A kutya ennek megfelelően bele is rohant egy fácánba, amit azonnal felvert. Meg is üldözte kicsit biztos ami biztos. A madár jól láthatóan szállt be elém a répába. Rögtön csillant a remény, hogy rávezetem Daltont. Próbáltam megjegyezni a helyét, és aszerint indítottam. Minden túlzás nélkül ez az 5 perc futás volt a kutya élete legszebb futása. Lehet,hogy különösebben nem volt széles, de olyan tudatos, szélbe mindig beleforduló, szimmetrikus, energikus keresést csinált, hogy nem volt szívem sokat irányítani. Így bár járt arrafelé ahová a fácánt láttam berepülni, mégsem erőltettem oda mindenáron, inkább gyönyörködtem benne. (tudom ez hatalmas felelőtlenség volt, és itt már nem a szépségre, hanem az eredményességre kellett volna mennem, de egyszerűen megfeledkeztem arról, hogy hol vagyunk és mit csinálunk) Kint persze a hajukat tépték a csapattársak, és voltam azokban a percekben bizonyára minden csak nagyságos úr nem, de..... és itt jön a de, egyszercsak az ellenkező oldalon reccsenő állás. Ekkor huppantam vissza az EB-re, és tudatosult bennem a gyönyörködés után,hogy hol vagyok, mit csinálok, és mekkora esélyt tett elém a sors. Szaladtam a kutya felé ahogy a sánta térdem engedte. Közben magamban, vagy félig hangosan, de vigyázva,hogy a bírók ne hallják morogtam a lassan vezényszót. A kutya érzékelte,hogy jövök, innentől már nyugodtabb voltam. Melléértem, karfeltartással jeleztem az állást, (közben ránéztem a bíróra, aki elővette a startpisztolyát) és közösen elkezdtünk ráhúzni a vadta. Talán 8-10 lépést tehettünk meg (rre nemigen emlékszem, mert extázisban voltam), mikor burrant egy fácántyúk, a kutya parancs nélkül fenékretottyant, és nézte elrepülni. Közben lövés a bíró felől. Azonnal pórázra kaptam a kutyát, de ekkor szóltak, hogy vegyem le, mert már repült is a dermedt vad, újabb lövés és el kellett hozatnom a madarat. Rövidke keresés után meglett, és bár kicsitt a szokásosnál lassabban, fáradtabban, de gyönyörű ülve átadással hozta nekem el a tyúkot... Na itt mikor pórázra vettem Dalton akkor kaptam le a sapkám, és lengettem a levegőbe ugrálva a korona felé. De jó volt.........
Komótosan sétáltam vissza a korona felé. Közben vadidegen fotósok tartóztattak fel lépten nyomon, én pedig büszkén ültettem magam mellé a kutyát.
Nem tudtam mire lesz elég a produkciónk, de azt igen, hogy ennél többet nem tudunk, így emelt fővel jöttem ki a répából.
Este az eredményhirdetésen aztán kihirdették,hogy kitűnő 1.-et kaptunk! Ez annyit jelent, hogy magasabb pontszámot ezen a napon senki nem szerzett Daltonnál.
Másnap az azóta már pont, így tétnélkülivé vált küllemi bírálatok, és a vizi elhozások következtek. Itt 1-3 pontig bíráltálk az ebeket. Mivel én még sosem vezettem fel show-n kutyát, többen kedvesen felajánlották segítségüket. Én mindenkit udvariasan elutasítottam. Bevallom az előző napi gyönyörű sikerben fürdöttem, és nem volt kedvem más kezébe adni a kutyát. Utólag belátom,hogy ez végzetes hibának bizonyult. Az elérhető 3 pontból 2-őt gyüjtöttem. Talán egy profi szépen beállíthatta volna a kutyát, és szebben festett volna mint egy sánta vadász felvezetésében.
A víznél semmilyen probléma nem volt. Faltnt sem a szakadó esé, és folyamatosan cikázó villámok, sem pedig a távolban csapatostul úszkáló hattyúk nem térítették el attól, hogy szépen végrehajtsa a vízbe dobott kacsa elhozását. (nálunk ez alap vizsga követelmény)
Következett a harmadik sorsdöntő nap. Komoly izgalmakat csináltunk magunknak az elején.
Mivel teljesen egyforma farmközpontok között voltak a versenyek, minden munkaterületet gps-szel jelöltünk meg. A harmadik napont már úgy száguldoztunk közöttük, mintha otthon lennénk. Mikor mindenki elindult, mi kapásból tudtunk rövidebb utat, így azt választottuk. Nem volt még ott senki, jöhetett a kutyáknak a pisi-kaki. Igen ám, de a kutyák jó széllel (szabálytalanul póráz nélkül) nekilendültek egy árpatarlónak. Persze vad foglyok is előkerültek, teljes volt a zűrzavar. Nem is lett vone ez akkora baj, de a közben a területre érő versenyzők és bírók egy magaslatról nézték az egészet végig. Jézusom. Még most visszagondolva is szörnyű kellemetlen. Majd elsüllyedtünk szégyenünkben. A szóbeli megrovás és dorgálás után hála égnek megnyugodtak a kedélyek. ( a finnek azért a fülünkbe súgták, hogy jó volt látni hogyan repülnek a magyar kutyák) :)
A baki után mindenki ment a saját csoportjába. Sajnos én maradtam ezen a terepen, de reméltem nem számít majd be a megingásunk a bírói ítéletbe.
A terep ismét répa. Annyi különbséggel, hogy sorára merőlegesen, tehát dupla ellenállás mellett futottak a kutyák. Zárták is sorban ki előttem őket. amelyikben nem volt meg az igazi hév, azt ez a terep megállította. Dalton szépen futott itt is. Az elején belekavarodott egy szagba, és üres állást produkált. Ezzel a kitűnő elúszni látszott, de mentünk tovább. Sajnos most sem lett madarunk a 5 perc alatt, de nem gondoltam,hogy ismét visszahívást kapok. Elvileg csak azoknak adtak még esélyt, akinek addig a futása kitűnő, vagy ahhoz közeli. Ez már önmagában is hatalmas elismerés. A maradék időmben most nem volt szerencsém. 4 perc körül elfogyott a tábla. Én kérdően néztem a bíróra, aki gyakorlatilag kicsit visszafelé mutatott, hogy arra tovább, van még idő. A sorsunk itt pecsételődött meg. Tulajdinképpen hátszéllel indítottam az utolsó percben Daltont. Pechemre szinte rögtön bele is futott egy madárba, ami azonnal repült. Itt ért véget nekem Dánia, és szállt el az esélyem a végső győzelemre....
2011. szeptember 4., vasárnap
Holisjártunk?
Megpróbálok életet lehelni a blogomba.
Vissza fogok olvasni, és megpróbálok mindent előbányászni rövidke eszemből.
Már most tudom,hogy rengeteg mondandóm lenne, remélem lesz erőm leírni.
Gondolom megint jódarabig magamnak írogatok, de hátha újra idetalálnak akik korábban érdekesnek találták Dalton történeteit...
Az is lehet, hogy úgyteszek mintha misem történt volna, és írom a napi beszámolókat, majd mikor lesz kis időm és kedvem (mármint több időm és több kedvem), akkor visszatekintek.
Vissza fogok olvasni, és megpróbálok mindent előbányászni rövidke eszemből.
Már most tudom,hogy rengeteg mondandóm lenne, remélem lesz erőm leírni.
Gondolom megint jódarabig magamnak írogatok, de hátha újra idetalálnak akik korábban érdekesnek találták Dalton történeteit...
Az is lehet, hogy úgyteszek mintha misem történt volna, és írom a napi beszámolókat, majd mikor lesz kis időm és kedvem (mármint több időm és több kedvem), akkor visszatekintek.
2011. január 31., hétfő
Gólya
Nálunk az idén a tavasz nagyon korán jött. Legalábbis a gólyák visszaérkezését tekintve. Egész csapat szállt ugyanis le Dalton menyasszonyáék Pogányék háza tetejére. 10 kiskutyát hoztak magukkal. Mindannyian jól vannak, és a mami is türelmes anyának bizonyult eddig.
Innen kívánunk nekik jó egézséget!!!
2011. január 15., szombat
A szülők!
Mivel a napokban kaptam néhány képet Daltonanyuról, úgy gondoltam kapnak egy bejegyzást tőlem a szülők. Igazán megérdemlik,hamár megajándékoztak egy ilyen csodálatos kutyával!
A mama: Viharos Ari (Nyufi)
Róla nem sokat tudok. Annyi biztos, hogy 10 évesen még aktív és ami igen fontos, hasznosan aktív VADÁSZKUTYA
Néhány kép róla:
A mama: Viharos Ari (Nyufi)
Róla nem sokat tudok. Annyi biztos, hogy 10 évesen még aktív és ami igen fontos, hasznosan aktív VADÁSZKUTYA
Néhány kép róla:
A papa: Csővárberki Csúzli
A teljesség igénye nélkül néhány munkaeredménye:
Alapvizsga (AV)
Vadászati Alkalmassági Vizsga (VAV)
Őszi Tenyészvizsga (ÖTV)
2001. Field Trial Európa Bajnok - egyéni és csapat
2002. Field Trial Európa Bajnok - csapat
2004. Field Trial Európa Bajnok - csapat
2004. Field Trial Világbajnok - csapat
1 x nagyon jó
1 x CQN
CACT CACIT V ízi Mezei Verseny 1. helyezett (Bernolakovo)
Vizsla Főverseny 3. helyezett
Somogy Kupa győztese
VMV I. díj
SMV I. díj
MAM I. díj
2x Legjobb Vízi Munka különdíja
Nehezített Vércsapa Verseny 2. helyezett, Res. CACT
Kiállítás:
Hungária Champion (HCH)
Hungária Grand Champion (HGCH)
International Champion (ICH)
3x HPJ, HJCH, 8x CAC, 2x CACIB, B.O.G. III., HFGY
A teljesség igénye nélkül néhány munkaeredménye:
Alapvizsga (AV)
Vadászati Alkalmassági Vizsga (VAV)
Őszi Tenyészvizsga (ÖTV)
2001. Field Trial Európa Bajnok - egyéni és csapat
2002. Field Trial Európa Bajnok - csapat
2004. Field Trial Európa Bajnok - csapat
2004. Field Trial Világbajnok - csapat
1 x nagyon jó
1 x CQN
CACT CACIT V ízi Mezei Verseny 1. helyezett (Bernolakovo)
Vizsla Főverseny 3. helyezett
Somogy Kupa győztese
VMV I. díj
SMV I. díj
MAM I. díj
2x Legjobb Vízi Munka különdíja
Nehezített Vércsapa Verseny 2. helyezett, Res. CACT
Kiállítás:
Hungária Champion (HCH)
Hungária Grand Champion (HGCH)
International Champion (ICH)
3x HPJ, HJCH, 8x CAC, 2x CACIB, B.O.G. III., HFGY
2011. január 9., vasárnap
Iráz 2010
1-2 héttel a rókafogós hétvége után (mivel nem vagyok naprakész nem emlékszem), Irázra voltam hivatalos apróvadazni. Mindig szívesen megyek arrafelé, mert baráti a vendégszeretet, és már a társaságnál is régen látott ismerősként üdvözölnek reggel a gyülekezőn.
Minden alkalommal vihetem a kutyát is, ami külön öröm.
Új helyzetet hozott a szállásunk a kutyának, mert ő kinti kutya lévén nem sokat tud a benti életről. ritka alkalom ha velem alszik, általában csak több napos versenyeken szokott ez így lenni, de akkor is vagy a boxban altatom, vagy a kocsiban. Most a kocsi szóba sem jöhetett, mert az év leghidegebb éjszakáját jósolták (-18 volt reggelre). A boxot meg otthon hagytam, ugyanis a hideg miatt a fülkében utazott a kutya velem. (Egyébként imádok így messzire menni vele. Teljesen olyan, mintha nem egyedül kocsikázna az ember.)
Szóval bent aludt. Egy csodálatos cserépkályha és az ágyam között egy pokrócon. Kicsit tartottam tőle, hogy majd mászkál vagy nem találja a helyét, de ilyenről szó sem volt. Szépen lefeküdt, és talán egyszer volt fent éjjel inni. Nekem ez új volt na... :)
Szóval túl voltunk egy probléma mentes éjszakán, jöhetett a társas vadászat. Nem volt elég a csikorgó hideg, még metsző északi szél is párosult hozzá. Borzalmasan hideg volt. Egyébként kicsit hasonlóan élt bennem a vadászat kép, mielőtt magam is vadásszá lettem, mint amilyen körülmények itt vártak. Tél,hó,hideg, vadbőség, közös zötykölődés a pótkocsin, közös falatozás, jó hangulat, a kutyák falkában... Szóval igazán jó vadászat volt. Talán egyetlen momentumot emelnék ki így egy hónap távlatából.
A hó terhe alatt összeszakadt fácánnevelő környékét vadásztuk utolsó körben. Minden együtt volt egy eseménydús fináléhoz. Szépen csendben körbefogta a 25 puska a volier környékét. Közben figyelgettem a többi kutyást, mindenki pórázra vette kutyáját, nehogy bajt okozzon a korai betöréssel. Én viszont bíztam már Daltonban annyira a napi teljesítménye alapján, hogy szabadlábon volt. Megindultak a madarak kifelé. Kb. 5-10 perc volt ami igazán sűrű volt. Nem is figyeltem a kutyát, csak a felettem kirepülő madarakkal foglalkoztam. Mikor végetért a fegyverropogás néztem csak le, de nem volt mellettem. Épp egy madárral futott felém. A látvány viszont magáért beszélt. Egy képzeletbeli 3m sugarú kör közepén álltam, és a körülöttem mindenütt fácán. Na nem én lőttem mindent, sőt..., de Dalton megpakolt rendesen. büszke voltam rá...
Néhány kép a hétvégéről:
2011. január 8., szombat
Egy kedves kommentelő jóvoltából...
Régen írtam, és ennek nem az az oka,hogy ne történne semmi velünk, sőt! Kicsit géphez is ritkábban kerülök, meg kicsit lusta is voltam.
Most mégis megpróbálom megrázni magam, mert jó kritikát kaptam valakitől, és bevallom jól esett.
A következő vadászatot már a megtörténte után tudtam,hogy le fogom írni, mert ritka képességéről tett tanubizonyságot a kutya. Ahogy fejlődik úgy egyre nehezebb dolga ha el akar kápráztatni. Lehet én is egyre kritikusabb vagyok, és talán a szemem is hajlamos hozzászokni a folyamatos jó teljesítményhez, és egyre természetesebbnek veszem a korrekt munkát.
Talán az első társas volt amire kijutottam az idényben. Nem volt valami klasszikus vadászidő, térdigérő sár, csöpörgő eső, és nagyon élénk szél. Sajnos nagy terítékekre nálunk a vizes év után nem lehet számítani, mégis jó kedvel mentem ki.
Meg voltam győződve, hogy a kutya a versenyek végeztével, és a kicsit mellőzöttsége okán túlfűtött tempóben, és olykor fegyelmezhetetlen stílusban fog dolgozni. Tévedtem. Nagy munkakedvvel, jó tempóban, de sípra azonnal perdülve dolgozott folyamatosan. Öröm volt vele vadászni, még ha nagy eredménye nem is volt az első hajtásoknak. Egy tanyahelyet körbekapva nagy izgalmakat okozott egy onnan kiiramodó egyes disznó, amit még az öregek sem láttak sosem fácán vadászaton. Jócskán kellemes témát adott a rögtönzött platóajtón elfogyasztott reggelihez.
A következő hajtásban ketté vált az egyébként is maroknyi csapat, és harmad magammal egy árkot hajtottunk. Én a szél alatti oldalt választottam a kutyával abban bízva, hogy nem veri fel olyan gyorsan a nádban a madarakat, és szabályos akcióból tudok lövéshez jutni. Volt madár szépen az árokban. Már vagy a hatodik tyúkot dolgozta ki egyetlen helyről a kutya, amikor is még mindig befelé húzott jelezve valamit. Azt gondoltam,hogy még az előbb kirebbentek szagát érzi mindig, de egyszercsak hirtelen bevetette magát a legsűrűbb részbe, ahonna azonnal veszedelmes sivalkodás kezdődött. Már a kutyára ekkor nem láttam rá, így minden átfutott az agyamon. Mivel volt ott egy kissebb bokor is, azt gondoltam valamire felakadt. Azonnal rohantam oda segíteni nek. Odaértemkor teljesen más várt mint amire gondoltam. Egy rókával pofa-pofával összeakaszkodva húzták egymást. Teljesen megdöbbentem. Mivel teljesen fixálva volt a pozíciójuk, így veszély nélkül tudtam 3cm-ről végetvetni a küzdelmüknek egyetlen durrantással. Büszkén hoztam ki a nádból a kutyám által lefogott rókát, és mutattam a többieknek. A közvetlen mellettem állók azt hitték valami kóbor kutyával marakodott össze, a csapat másik fele pedig hallva a hangokat és az egyes fogós lövést, az imént elfutott kanra gondolt, hogy összeakaszkodott a kutyával.
Bár nekem ennek a kutyának sosem kell bizonygatnia rátermettségét a vadászatra, mégis új, egyre rámenősebb oldalát mutatta meg nekem, és a vadásztársak nem kis elismerésére...
Most mégis megpróbálom megrázni magam, mert jó kritikát kaptam valakitől, és bevallom jól esett.
A következő vadászatot már a megtörténte után tudtam,hogy le fogom írni, mert ritka képességéről tett tanubizonyságot a kutya. Ahogy fejlődik úgy egyre nehezebb dolga ha el akar kápráztatni. Lehet én is egyre kritikusabb vagyok, és talán a szemem is hajlamos hozzászokni a folyamatos jó teljesítményhez, és egyre természetesebbnek veszem a korrekt munkát.
Talán az első társas volt amire kijutottam az idényben. Nem volt valami klasszikus vadászidő, térdigérő sár, csöpörgő eső, és nagyon élénk szél. Sajnos nagy terítékekre nálunk a vizes év után nem lehet számítani, mégis jó kedvel mentem ki.
Meg voltam győződve, hogy a kutya a versenyek végeztével, és a kicsit mellőzöttsége okán túlfűtött tempóben, és olykor fegyelmezhetetlen stílusban fog dolgozni. Tévedtem. Nagy munkakedvvel, jó tempóban, de sípra azonnal perdülve dolgozott folyamatosan. Öröm volt vele vadászni, még ha nagy eredménye nem is volt az első hajtásoknak. Egy tanyahelyet körbekapva nagy izgalmakat okozott egy onnan kiiramodó egyes disznó, amit még az öregek sem láttak sosem fácán vadászaton. Jócskán kellemes témát adott a rögtönzött platóajtón elfogyasztott reggelihez.
A következő hajtásban ketté vált az egyébként is maroknyi csapat, és harmad magammal egy árkot hajtottunk. Én a szél alatti oldalt választottam a kutyával abban bízva, hogy nem veri fel olyan gyorsan a nádban a madarakat, és szabályos akcióból tudok lövéshez jutni. Volt madár szépen az árokban. Már vagy a hatodik tyúkot dolgozta ki egyetlen helyről a kutya, amikor is még mindig befelé húzott jelezve valamit. Azt gondoltam,hogy még az előbb kirebbentek szagát érzi mindig, de egyszercsak hirtelen bevetette magát a legsűrűbb részbe, ahonna azonnal veszedelmes sivalkodás kezdődött. Már a kutyára ekkor nem láttam rá, így minden átfutott az agyamon. Mivel volt ott egy kissebb bokor is, azt gondoltam valamire felakadt. Azonnal rohantam oda segíteni nek. Odaértemkor teljesen más várt mint amire gondoltam. Egy rókával pofa-pofával összeakaszkodva húzták egymást. Teljesen megdöbbentem. Mivel teljesen fixálva volt a pozíciójuk, így veszély nélkül tudtam 3cm-ről végetvetni a küzdelmüknek egyetlen durrantással. Büszkén hoztam ki a nádból a kutyám által lefogott rókát, és mutattam a többieknek. A közvetlen mellettem állók azt hitték valami kóbor kutyával marakodott össze, a csapat másik fele pedig hallva a hangokat és az egyes fogós lövést, az imént elfutott kanra gondolt, hogy összeakaszkodott a kutyával.
Bár nekem ennek a kutyának sosem kell bizonygatnia rátermettségét a vadászatra, mégis új, egyre rámenősebb oldalát mutatta meg nekem, és a vadásztársak nem kis elismerésére...
2010. október 26., kedd
Talált kacsa
Ma végre frissen megírok egy vadászatunkat. Nem hetek múltán megfakult emlékekkel, szárazon.
Régen voltam kint kacsázni, talán 3 hete is megvan. Lőni pedig még régebben sikerült. Bevallom most hirtelen nem is tudom felidézni mikor. Ez már azért gáz.
Most is egészen délután volt amikor kiderült,hogy lesz időm kimenni. Flekivel és egy kísérővel, egy mindenki által mellőzött (vagy talán nem is ismert) tocsogóra mentünk. Illetve két tocsogóra, mert egy pár hektáros kukoricatábla ékelődött a két kiszemelt vizecske közé.
Már a betonutat elhagyva kivettem a kocsiból a kutyát, hogy kilométereket futva, kicsit kitisztult aggyal bírja végig a húzást.
Megérkezvén kettéváltunk. Én érzésem szerint az esélytelenebb vizet választottam előzékenyen, hisz Fleki vendéggel volt.
Még világossal a vízhez értem, aminek a széle beleért a kukoricásba. A kutya benne csatangolt folyamatosan, mikor egy pillanatra mintha állt volna, majd hatalmas csapkodás, cselezés, hápogás, és már hoz is egy kacsát. Mint kiderült egy korábban lőtt, de nem talált madarat fogott Dalton. A puskát még ki sem lőttem, az aggatékomon pedig máris fityeg egy kacsa.
Közben lassan de biztosan sötétedig. Egyszer csak a jól ismert szárnysuhogást hallom, de már látom is a lőtávolon belül kanyarodó madarakat. Rájuk lövök egyet, amitől a megcélzott lepuffan a fekete szántásra. A kutya azonnal startol mellőlem, hisz látta a madarat, és a puffanást is hallotta a földön. Még a sötétségben épp látom, hogy megérkezik érte, de kicsit molyol felette. Időm azonban nincs,hogy szabályos elhozást követeljek, mert folyamatos hápogással és szárnysuhogással újabb madarak érkeznek, két , jó sörétlövésnyi távolságra lévő tőkés személyében. Az egyiket meg is célzom, és már gombócként pottyan is a vízre. A másikra még most sem tudom miért nem lőttem, pedig meglehetett volna egy klassz kis dublé (feltéve ha eltalálom). A kutya még nem érkezett meg közben az elsővel, de már látom is,hogy azt hátrahagyva, veti magát a vízbe, és indul a másodikért. Bosszankodok magamban egy sort a hibája miatt, de biztos helyen tudva az elsőt, hagyom neki. El is hozza, átadja a vízben találtat. Visszaküldöm az elsőért, de üres szájjal jön vissza a sötétből. Megint elküldöm, megint sikertelen. Három próbálkozás után felfüggesztem a dolgot, és nagyon dühösen, de magam mellé parancsolom,hogy együtt várjuk meg a húzás végét, és nézzünk utána majd akkor a dolgoknak. 20 perc múlva mentem keresni a kacsát. Hamar megtaláltam a tollakat ahová leesett, de a madár sehol. gondoltam ráteszem a csapára a kutyát, de megvezetésről szó sem lehetett,hisz fogalmam sem volt merre indult. Azaz mégis. Ha én kacsa lennék biztos a víz felé ballagnék a szabadulás reményében. Póráz, leültetés, rámutatás a szagkatlanra, és megvezetem a víz felé Daltont. Teljes magabiztossággal ér el a 30-40 méterre lévő vízig, ahol a vizet szagolgatva megy bele. Egyenesen át a tocsogó túl oldala felé. Itt már több száz méterre volt tőlem, mikor ismét nagy hápogás, vízi üldözés, csapkodás (sokat ebből már nem látok a sötét miatt). Meglett hát az elveszett gácsér.
Tanulságos kis este volt. Az apportot kicsit újra elő kell vennünk, de nyertünk egy jó kis öreg Spúrt, ami mindennél többet ér a rutin megszerzése miatt.
Régen voltam kint kacsázni, talán 3 hete is megvan. Lőni pedig még régebben sikerült. Bevallom most hirtelen nem is tudom felidézni mikor. Ez már azért gáz.
Most is egészen délután volt amikor kiderült,hogy lesz időm kimenni. Flekivel és egy kísérővel, egy mindenki által mellőzött (vagy talán nem is ismert) tocsogóra mentünk. Illetve két tocsogóra, mert egy pár hektáros kukoricatábla ékelődött a két kiszemelt vizecske közé.
Már a betonutat elhagyva kivettem a kocsiból a kutyát, hogy kilométereket futva, kicsit kitisztult aggyal bírja végig a húzást.
Megérkezvén kettéváltunk. Én érzésem szerint az esélytelenebb vizet választottam előzékenyen, hisz Fleki vendéggel volt.
Még világossal a vízhez értem, aminek a széle beleért a kukoricásba. A kutya benne csatangolt folyamatosan, mikor egy pillanatra mintha állt volna, majd hatalmas csapkodás, cselezés, hápogás, és már hoz is egy kacsát. Mint kiderült egy korábban lőtt, de nem talált madarat fogott Dalton. A puskát még ki sem lőttem, az aggatékomon pedig máris fityeg egy kacsa.
Közben lassan de biztosan sötétedig. Egyszer csak a jól ismert szárnysuhogást hallom, de már látom is a lőtávolon belül kanyarodó madarakat. Rájuk lövök egyet, amitől a megcélzott lepuffan a fekete szántásra. A kutya azonnal startol mellőlem, hisz látta a madarat, és a puffanást is hallotta a földön. Még a sötétségben épp látom, hogy megérkezik érte, de kicsit molyol felette. Időm azonban nincs,hogy szabályos elhozást követeljek, mert folyamatos hápogással és szárnysuhogással újabb madarak érkeznek, két , jó sörétlövésnyi távolságra lévő tőkés személyében. Az egyiket meg is célzom, és már gombócként pottyan is a vízre. A másikra még most sem tudom miért nem lőttem, pedig meglehetett volna egy klassz kis dublé (feltéve ha eltalálom). A kutya még nem érkezett meg közben az elsővel, de már látom is,hogy azt hátrahagyva, veti magát a vízbe, és indul a másodikért. Bosszankodok magamban egy sort a hibája miatt, de biztos helyen tudva az elsőt, hagyom neki. El is hozza, átadja a vízben találtat. Visszaküldöm az elsőért, de üres szájjal jön vissza a sötétből. Megint elküldöm, megint sikertelen. Három próbálkozás után felfüggesztem a dolgot, és nagyon dühösen, de magam mellé parancsolom,hogy együtt várjuk meg a húzás végét, és nézzünk utána majd akkor a dolgoknak. 20 perc múlva mentem keresni a kacsát. Hamar megtaláltam a tollakat ahová leesett, de a madár sehol. gondoltam ráteszem a csapára a kutyát, de megvezetésről szó sem lehetett,hisz fogalmam sem volt merre indult. Azaz mégis. Ha én kacsa lennék biztos a víz felé ballagnék a szabadulás reményében. Póráz, leültetés, rámutatás a szagkatlanra, és megvezetem a víz felé Daltont. Teljes magabiztossággal ér el a 30-40 méterre lévő vízig, ahol a vizet szagolgatva megy bele. Egyenesen át a tocsogó túl oldala felé. Itt már több száz méterre volt tőlem, mikor ismét nagy hápogás, vízi üldözés, csapkodás (sokat ebből már nem látok a sötét miatt). Meglett hát az elveszett gácsér.
Tanulságos kis este volt. Az apportot kicsit újra elő kell vennünk, de nyertünk egy jó kis öreg Spúrt, ami mindennél többet ér a rutin megszerzése miatt.
Az első madár, ami lövés nélkül lett:
2010. október 19., kedd
Vizsla Vb Szenc
Vizsla VB. 2010
Már korábban többször leírtam, hogy a 2010-es évet a Field Trial-nak szenteltem.
Már tavasztól folyamatosan a mezei versenyek résztvevői voltunk. Jártuk az országot keresztbe kasul hol több, hol kevesebb sikerrel. Mégis úgy tűnt, hogy jó az irány, mert nyomonkövethető volt mindvégig a szinte töretlen fejlődése a kutyának, miközben talán én is szereztem némi meccs rutint.
Az őszi versenyek már a Vb.-re utazó csapat kiválasztásának jegyében zajlottak, ennek megfelelően az érdeklődés is, és a feszültség is folyamatosan nőtt. Sikerült ezeken a versenyeken kényelmesen bebiztosítani a helyünket a maximum 4 fősre kiírt válogatottba. A vezetés végül 3 kutyát tartott arra érdemesnek, hogy képviselje hazánkat. Két drótos magyart, és Daltont. Közben párhuzamosan lezajlott a Szent Hubertusz Vb. Válogatója is, ahol szintén jól szerepeltünk, de valami „tévedés” miatt mégsem kért fel senki a csapatban való indulásra. Bevallom így utólag jobb is, mert nagyon megterhelő napok voltak azok a vébés napok. Mind kutyának, mind vezetőnek is nehéz volt. Ettől függetlenül szívesebben mondtam volna le én a válogatottságot, mint, hogy meg sem kérdeztek erről…
A versenyt október 15-16-17.-én rendezték meg a szlovákiai Szencen. Ennél közelebb talán csak akkor lesz ekkora megmérettetés, ha a csonka hazában lesz.
A regisztráció és a megnyitó ünnepség csütörtökön volt. 22 ország 210 kutyával jelent meg a különlegesnek éppen nem nevezhető ünnepségen. Egy majorette csoporton kívül semmilyen műsorszámmal nem próbálták meg színesíteni a rendezők az alkalmat. Ettől függetlenül mégis megható pillanat volt mikor a Himnusz kíséretében az emelvényre vonultunk, és a fényképezők csattogása mellett kissé elérzékenyülve néztünk a jókora tömegre.
Ezután elfoglalta mindenki a szállását, ahonnan a kisebb-nagyobb zökkenők után vacsorázni indultunk. Sok örömünk ebben sem volt, mivel a hely ahol egyébként a későbbiekben a reggelinket fogyaszthattuk el lassú és körülményes volt.
Okt 15
A sorsolás nem a honi versenyeken megszokott egyéni húzással történt, hanem valaki valahol eldöntötte, és már nyomtatott listáról vigyorgott a nevünk, hogy 16. pár ként egy rövidszőrű német vizslával, és Francia vezetőjével fogunk futni. Nagyon lassan telt a nap, délutánra kerültünk csak sorra többszöri területváltás után. Próbáltam egész nap nyomonkövetni a futamokat, de a látott teljesítmények nem hatottak rám nyugtatólag. Fantasztikus kutyával volt ott szinte mindenki. Uralták a terepet a rövidszőrű csoki németek, akiket mintha klónoztak volna. Ezek a kutyák szemre nemigen hasonlítanak a vadászszemnek oly tetsző honi labancokhoz. Ezek látszólag generációk óta a nagymezőre tenyésztett és keresztezett, itt-ott egyéb fajták vonásait magán viselő kutyák voltak.
A terület rész ahová vezényeltek, minden szempontból hibátlan volt. Esélyesebbnek éreztem mint a korábbi táblákat. Az időjárásra épp úgy nem lehetett panasz. Folyamatos egyirányú szél, és a nézőnek kifejezetten kellemetlen hideg idő volt. A terület egy felgyomosodott tarló volt egy gyártelep szomszédságában, amit az autópálya határolt. Az egyik oldalon még egy elhanyagolt gyümölcsössel. Ezen az oldalon kellett nekünk indulni. Még ezt is szerencsésebbnek éreztem.
Elindultunk hát. A kezdeti bizonytalansága után szépen kezdett jobbra dolgozni a kutya. Engedtem is neki, mert én is ott éreztem a vadat. A mindenkori párunk irányába mindig rövidebbet fut, de még így is bőven a kívánatosnak megfelelőt. Most nem próbáltam arra nyújtani, volt ezekre elég időnk a gyakorlásokon, most felszabadult futást szerettem volna látni. Kezdett szépen belendülni, mikor áll a párunk. A vezetője odasietett, majd mikor továbbment a kutyája azt jelezte, hogy ürített az eb. Fura. Mentünk tovább. 8 perc körül lassulni éreztem a kutyát, és egyre gyakrabban bíztattam továbbfutásra. Még mindig nem volt nagy baj, de ez már nekem kevésbé tetszett. Felértünk egy domb élre, amit egy dűlőút szelt ketté. Innentől változott a terep. Egy magasabb gyomosba kerültünk, ami a lassuló kutyának nem tett túl jót. Beállt amolyan vadászósan keresni. Kezdett kicsit izzadtság szaga lenni, miközben a német kolléga továbbra is tartotta a tempóját. Sajnos ebben a szakaszban kihagytunk (ők is, bár ez nem vigasztal) egy madarat, amit a mögöttünk jövők keltettek. Nem sokkal ezután áll a német a jobbomon. Szekundálás nem volt elvárható, mart a magas növényzet miatt Dalton mit sem sejtve keresett tovább. Közben az akció gyorsan lezajlott a vad körül, kelt a madár, és a lövőember terítékre hozta. Ekkor még Dalton nem volt pórázon, szépen helyben maradt. Ezután szóltak,hogy vegyem vezetékre, mert jön az elhozása a Franciának. Itt pechére 5-10 perces sikertelen keresést követően, szép versenyzése ellenére kizárták. Elveszett a madárka. Pedig nem tűnt lehetetlennek a terep, és a lövés is jónak látszott. Van ilyen. Ezután már nem indítottak bennünket újra. Örültem,hogy végig tudtuk dolgozni az időnket, de nem voltam elégedett a kutyával.
KÉP
Este kicsit oldottabb volt a társaság zömének a hangulata, hisz szünnap következett a Trialon. Talán kicsit a Hubertuszosaink sürgették jobban a nyugovóra térést
Okt 16 Szent Hubertusz Vb.
Nagyot csalódtam a Hubertusz megnyitójában is! Sem egy fanfár, sem egy kürt. Mindenki felsorakozott a megfelelő betűjelű autó után, és irány a munkaterület. Én Tauber Pistivel tartottam. Ő a C csoport 6. indulója volt. Egy cukorrépa tábla és annak közvetlen környéke volt a terület ami a csapatnak ki volt jelölve. A szél iránya, és a tábla elhelyezkedése miatt egész jól követhetőek voltak az események. Jó volt látni más kultúrák vadászait, és más kutyák vadászatát. A terület bár vadban gazdagnak tűnt, mégsem volt túl sok értékelhető szép akció. Talán Pisti indulásáig egy sem.
Pista előbb agy gazost nézetett át a kutyával, majd egy látványos dropp után területet váltva nyíltabb placc felé vette az irányt. Sajnos egyre távolodtak tőlünk, így már csak távcsövön keresztül élvezhettük a rutinos összeszokott páros munkáját. Jól látszott,hogy valamit jelölget a kutya. Később tudtuk meg, hogy két nyulat is állt a futam ezen szakaszán. Ezután egy hirtelen rövid állás után kelt balra egy madár, amire a 12-es duplázása felelt. Sajnos egyik lövés sem törte meg a röptét, és messzire egy fasor mögé repült. Csalódottan néztük messziről. Később már nem történt érdemleges dolog a futam alatt. Benne volt a szép eredmény a letljesítményünkben.
Okt 17
A pihenő nap után újult erővel, és kicsit már felvértezve a friss tapasztalatokkal kevésbé izgulva indultunk a területre a kutyával. Közben megérkezett az erősítés otthonról Noveczki Kati személyében, aki kijött szurkolni nekünk.
Ezen a napon egy Breton-nal kellett párban dolgoznunk, és olasz vezetőjével. Egyiktől sem voltam boldog, mert az olaszok eleve uralták a mezőnyt, így feltételezhető volt,hogy jó kutyáról lesz szó. A bretonokat pedig az előző napokon igen jó ebeknek ismertem meg, még ha az én szememnek nem is tetsző jószágok.
Hatodik párként futottunk, így nem kellett délutánba nyúló versenyzéssel számolnom. A terep ismét egy felnőtt tarló, az idő egyel langyosabb és a szél sem olyan erősen fújó volt mint pénteken. Mikor lecsatoltam a kutyát már tetszett az első reakciója. Alig tudtam lerántani róla a pórázt, mert villámstartot vett. Ez már mindig jó jel, bár az utóbbi időkben ez így ment hála égnek. Nagy kedvvel és tempóval, szélesen, jó stílusban futott. Kicsit sem zavarta a kistermetű szőrős kollégájának a pattogó ide-oda cikázó stílusa. Minden elfogultság nélkül mondhatom,hogy lefutottuk őket. Minden másodpercét élveztem a futamnak. Megkockáztatom,hogy ilyen jól még nem éreztem magam FT versenyen. Felegyenesedve, egyenesen csak előre haladva, kevés irányítással, gyönyörködtem a kutya munkájában. Megfeledkezve arról,hogy hol is vagyunk, és éppen mi zajlik. Még ahogy írom ezeket a sorokat is futkos a hideg a bőrömön. Csodálatosan ment Dalton. Sem tempót nem veszített, sem a távolsággal nem volt gond. A helynek és eseménynek magasan megfelelő munkát végzett. Már az idő végefelé jártunk mikor a párunk belefutott egy madárba, ami egyben a menet végét is jelezte. Lefújtak mindkettőnket. Nem találtunk sajnos madarat. Volt ugyan egy rövidke bejelzése a futam közben a vizslámnak, de csak amolyan berövidítés volt, amitől persze megdobbant a szívem. Nagyon büszke voltam rá, és nagyon felegyenesedve jöttem le a pályáról. Kellett ez az impulzus! Ezek és az ilyen élmények gördítik tovább az embert. Akár csalódott is lehetnék,hisz pont nélkül térünk haza, de a látottak alapján én inkább a nagyon tisztes helytállást éreztem. Kis szerencsével a vasárnapi versenynapon fényes siker lehetett volna…
Már korábban többször leírtam, hogy a 2010-es évet a Field Trial-nak szenteltem.
Már tavasztól folyamatosan a mezei versenyek résztvevői voltunk. Jártuk az országot keresztbe kasul hol több, hol kevesebb sikerrel. Mégis úgy tűnt, hogy jó az irány, mert nyomonkövethető volt mindvégig a szinte töretlen fejlődése a kutyának, miközben talán én is szereztem némi meccs rutint.
Az őszi versenyek már a Vb.-re utazó csapat kiválasztásának jegyében zajlottak, ennek megfelelően az érdeklődés is, és a feszültség is folyamatosan nőtt. Sikerült ezeken a versenyeken kényelmesen bebiztosítani a helyünket a maximum 4 fősre kiírt válogatottba. A vezetés végül 3 kutyát tartott arra érdemesnek, hogy képviselje hazánkat. Két drótos magyart, és Daltont. Közben párhuzamosan lezajlott a Szent Hubertusz Vb. Válogatója is, ahol szintén jól szerepeltünk, de valami „tévedés” miatt mégsem kért fel senki a csapatban való indulásra. Bevallom így utólag jobb is, mert nagyon megterhelő napok voltak azok a vébés napok. Mind kutyának, mind vezetőnek is nehéz volt. Ettől függetlenül szívesebben mondtam volna le én a válogatottságot, mint, hogy meg sem kérdeztek erről…
A versenyt október 15-16-17.-én rendezték meg a szlovákiai Szencen. Ennél közelebb talán csak akkor lesz ekkora megmérettetés, ha a csonka hazában lesz.
A regisztráció és a megnyitó ünnepség csütörtökön volt. 22 ország 210 kutyával jelent meg a különlegesnek éppen nem nevezhető ünnepségen. Egy majorette csoporton kívül semmilyen műsorszámmal nem próbálták meg színesíteni a rendezők az alkalmat. Ettől függetlenül mégis megható pillanat volt mikor a Himnusz kíséretében az emelvényre vonultunk, és a fényképezők csattogása mellett kissé elérzékenyülve néztünk a jókora tömegre.
Ezután elfoglalta mindenki a szállását, ahonnan a kisebb-nagyobb zökkenők után vacsorázni indultunk. Sok örömünk ebben sem volt, mivel a hely ahol egyébként a későbbiekben a reggelinket fogyaszthattuk el lassú és körülményes volt.
Okt 15
A sorsolás nem a honi versenyeken megszokott egyéni húzással történt, hanem valaki valahol eldöntötte, és már nyomtatott listáról vigyorgott a nevünk, hogy 16. pár ként egy rövidszőrű német vizslával, és Francia vezetőjével fogunk futni. Nagyon lassan telt a nap, délutánra kerültünk csak sorra többszöri területváltás után. Próbáltam egész nap nyomonkövetni a futamokat, de a látott teljesítmények nem hatottak rám nyugtatólag. Fantasztikus kutyával volt ott szinte mindenki. Uralták a terepet a rövidszőrű csoki németek, akiket mintha klónoztak volna. Ezek a kutyák szemre nemigen hasonlítanak a vadászszemnek oly tetsző honi labancokhoz. Ezek látszólag generációk óta a nagymezőre tenyésztett és keresztezett, itt-ott egyéb fajták vonásait magán viselő kutyák voltak.
A terület rész ahová vezényeltek, minden szempontból hibátlan volt. Esélyesebbnek éreztem mint a korábbi táblákat. Az időjárásra épp úgy nem lehetett panasz. Folyamatos egyirányú szél, és a nézőnek kifejezetten kellemetlen hideg idő volt. A terület egy felgyomosodott tarló volt egy gyártelep szomszédságában, amit az autópálya határolt. Az egyik oldalon még egy elhanyagolt gyümölcsössel. Ezen az oldalon kellett nekünk indulni. Még ezt is szerencsésebbnek éreztem.
A Francia:
A mező ahol az első napon futottunk:
Elindultunk hát. A kezdeti bizonytalansága után szépen kezdett jobbra dolgozni a kutya. Engedtem is neki, mert én is ott éreztem a vadat. A mindenkori párunk irányába mindig rövidebbet fut, de még így is bőven a kívánatosnak megfelelőt. Most nem próbáltam arra nyújtani, volt ezekre elég időnk a gyakorlásokon, most felszabadult futást szerettem volna látni. Kezdett szépen belendülni, mikor áll a párunk. A vezetője odasietett, majd mikor továbbment a kutyája azt jelezte, hogy ürített az eb. Fura. Mentünk tovább. 8 perc körül lassulni éreztem a kutyát, és egyre gyakrabban bíztattam továbbfutásra. Még mindig nem volt nagy baj, de ez már nekem kevésbé tetszett. Felértünk egy domb élre, amit egy dűlőút szelt ketté. Innentől változott a terep. Egy magasabb gyomosba kerültünk, ami a lassuló kutyának nem tett túl jót. Beállt amolyan vadászósan keresni. Kezdett kicsit izzadtság szaga lenni, miközben a német kolléga továbbra is tartotta a tempóját. Sajnos ebben a szakaszban kihagytunk (ők is, bár ez nem vigasztal) egy madarat, amit a mögöttünk jövők keltettek. Nem sokkal ezután áll a német a jobbomon. Szekundálás nem volt elvárható, mart a magas növényzet miatt Dalton mit sem sejtve keresett tovább. Közben az akció gyorsan lezajlott a vad körül, kelt a madár, és a lövőember terítékre hozta. Ekkor még Dalton nem volt pórázon, szépen helyben maradt. Ezután szóltak,hogy vegyem vezetékre, mert jön az elhozása a Franciának. Itt pechére 5-10 perces sikertelen keresést követően, szép versenyzése ellenére kizárták. Elveszett a madárka. Pedig nem tűnt lehetetlennek a terep, és a lövés is jónak látszott. Van ilyen. Ezután már nem indítottak bennünket újra. Örültem,hogy végig tudtuk dolgozni az időnket, de nem voltam elégedett a kutyával.
KÉP
Este kicsit oldottabb volt a társaság zömének a hangulata, hisz szünnap következett a Trialon. Talán kicsit a Hubertuszosaink sürgették jobban a nyugovóra térést
Okt 16 Szent Hubertusz Vb.
Nagyot csalódtam a Hubertusz megnyitójában is! Sem egy fanfár, sem egy kürt. Mindenki felsorakozott a megfelelő betűjelű autó után, és irány a munkaterület. Én Tauber Pistivel tartottam. Ő a C csoport 6. indulója volt. Egy cukorrépa tábla és annak közvetlen környéke volt a terület ami a csapatnak ki volt jelölve. A szél iránya, és a tábla elhelyezkedése miatt egész jól követhetőek voltak az események. Jó volt látni más kultúrák vadászait, és más kutyák vadászatát. A terület bár vadban gazdagnak tűnt, mégsem volt túl sok értékelhető szép akció. Talán Pisti indulásáig egy sem.
Pista előbb agy gazost nézetett át a kutyával, majd egy látványos dropp után területet váltva nyíltabb placc felé vette az irányt. Sajnos egyre távolodtak tőlünk, így már csak távcsövön keresztül élvezhettük a rutinos összeszokott páros munkáját. Jól látszott,hogy valamit jelölget a kutya. Később tudtuk meg, hogy két nyulat is állt a futam ezen szakaszán. Ezután egy hirtelen rövid állás után kelt balra egy madár, amire a 12-es duplázása felelt. Sajnos egyik lövés sem törte meg a röptét, és messzire egy fasor mögé repült. Csalódottan néztük messziről. Később már nem történt érdemleges dolog a futam alatt. Benne volt a szép eredmény a letljesítményünkben.
Okt 17
A pihenő nap után újult erővel, és kicsit már felvértezve a friss tapasztalatokkal kevésbé izgulva indultunk a területre a kutyával. Közben megérkezett az erősítés otthonról Noveczki Kati személyében, aki kijött szurkolni nekünk.
Ezen a napon egy Breton-nal kellett párban dolgoznunk, és olasz vezetőjével. Egyiktől sem voltam boldog, mert az olaszok eleve uralták a mezőnyt, így feltételezhető volt,hogy jó kutyáról lesz szó. A bretonokat pedig az előző napokon igen jó ebeknek ismertem meg, még ha az én szememnek nem is tetsző jószágok.
Hatodik párként futottunk, így nem kellett délutánba nyúló versenyzéssel számolnom. A terep ismét egy felnőtt tarló, az idő egyel langyosabb és a szél sem olyan erősen fújó volt mint pénteken. Mikor lecsatoltam a kutyát már tetszett az első reakciója. Alig tudtam lerántani róla a pórázt, mert villámstartot vett. Ez már mindig jó jel, bár az utóbbi időkben ez így ment hála égnek. Nagy kedvvel és tempóval, szélesen, jó stílusban futott. Kicsit sem zavarta a kistermetű szőrős kollégájának a pattogó ide-oda cikázó stílusa. Minden elfogultság nélkül mondhatom,hogy lefutottuk őket. Minden másodpercét élveztem a futamnak. Megkockáztatom,hogy ilyen jól még nem éreztem magam FT versenyen. Felegyenesedve, egyenesen csak előre haladva, kevés irányítással, gyönyörködtem a kutya munkájában. Megfeledkezve arról,hogy hol is vagyunk, és éppen mi zajlik. Még ahogy írom ezeket a sorokat is futkos a hideg a bőrömön. Csodálatosan ment Dalton. Sem tempót nem veszített, sem a távolsággal nem volt gond. A helynek és eseménynek magasan megfelelő munkát végzett. Már az idő végefelé jártunk mikor a párunk belefutott egy madárba, ami egyben a menet végét is jelezte. Lefújtak mindkettőnket. Nem találtunk sajnos madarat. Volt ugyan egy rövidke bejelzése a futam közben a vizslámnak, de csak amolyan berövidítés volt, amitől persze megdobbant a szívem. Nagyon büszke voltam rá, és nagyon felegyenesedve jöttem le a pályáról. Kellett ez az impulzus! Ezek és az ilyen élmények gördítik tovább az embert. Akár csalódott is lehetnék,hisz pont nélkül térünk haza, de a látottak alapján én inkább a nagyon tisztes helytállást éreztem. Kis szerencsével a vasárnapi versenynapon fényes siker lehetett volna…
Dalton száguld a mezőn:
A verseny végén:
Katival:
Miután végeztünk, még átmentünk a párhuzamosan folyó angol vizslák területére, hogy az ott versenyző magyaroknak adjunk bíztatást. Molnár Zsolti Benáját még sikerült elcsípni. Döbbenet amit az angolok csinálnak a mezőn. Ő egy angol szetterrel ment párban, de sajnos nekik sem volt vad.
Benával a futamuk előtt:
A futam után mindenkitől búcsút vettünk, és Pistával hazaindultunk Ceglédre.
Nagyon sok tanulsággal bírt ez a pár nap. Rengeteget tanultam kutyákról, emberekről, vadászatról, más kultúrákról. El tudtom immáron helyezni magunkat a világ, de minimum Európa térképén. Sajnos továbbra is rengeteg szerencse kell ehhez a sporthoz, és ha pénteken nem is ezen múlott, vasárnap biztosan komoly eredménnyel zártunk volna ha vad elé kerülünk. Ezzel egy jó időre lezárultak a versenyeink. Most a vadászatok következnek szépen sorban. Remélem gyakran lesz időm kimenni. A lehetőségeim megvannak, de egy nap még mindig csak 24 órából áll. Jövőre kicsit más irányba kacsintgatok a versenyek és Dalton képzése kapcsán. Érdekes, de még mindig az az érzésem, hogy messze nem hoztam ki belőle a maximumot. csiszolatlan gyémánt ő még. Jöhetnek hát a mindenes feladatok. De csak tavasztól!
Benával a futamuk előtt:
A futam után mindenkitől búcsút vettünk, és Pistával hazaindultunk Ceglédre.
Nagyon sok tanulsággal bírt ez a pár nap. Rengeteget tanultam kutyákról, emberekről, vadászatról, más kultúrákról. El tudtom immáron helyezni magunkat a világ, de minimum Európa térképén. Sajnos továbbra is rengeteg szerencse kell ehhez a sporthoz, és ha pénteken nem is ezen múlott, vasárnap biztosan komoly eredménnyel zártunk volna ha vad elé kerülünk. Ezzel egy jó időre lezárultak a versenyeink. Most a vadászatok következnek szépen sorban. Remélem gyakran lesz időm kimenni. A lehetőségeim megvannak, de egy nap még mindig csak 24 órából áll. Jövőre kicsit más irányba kacsintgatok a versenyek és Dalton képzése kapcsán. Érdekes, de még mindig az az érzésem, hogy messze nem hoztam ki belőle a maximumot. csiszolatlan gyémánt ő még. Jöhetnek hát a mindenes feladatok. De csak tavasztól!
2010. október 18., hétfő
2010. szeptember 20., hétfő
Szent Hubertusz Vadászverseny Cegléd CACIT? CACT??
Bevezetőül a Szent Hubertusz vadászverseny leírása:
Szent Hubertusz Verseny Vizslás Vadászoknak Szabályzata:
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.A vadász kutyájával szólóban teljesíti a 20 perces futamot. Egy kutya csak egy futamot teljesíthet, másik vezető ugyanavval a kutyával nem indulhat, de egy vezető több kutyát is vezethet.
2.A lehetőség határain belül minden versenyzőnek akkora területet kell biztosítani, hogy megszakítás nélkül az egész futamra elég legyen. A megjelölt határok között a versenyző választhat az általa lekeresendő területrészek között.
3.Ha a helyváltoztatás elkerülhetetlen, az ehhez szükséges idő nem számít bele a futamba.
4.A vadász négy töltényt visz magával és csak kétlövetű puskát használhat, illetve öntöltő fegyverébe csak két töltényt tehet.
5.A vadász maximum két vadat lőhet és vehet fel az engedélyezett vadfajokból.
6.Ha a vadász meglőtt egy vadat, de azt nem találja, egyszer megengedett, hogy abbahagyja a keresését és folytassa a futamot, hogy megkíséreljen egy másik vadat meglőni, de a bíróknak szigorúan figyelembe kell venni a vad elvesztését.
7.Ha a vadász felvette a két elejtett vadját és még maradt tölténye, szigorúan tilos azokat felhasználnia, de töltött fegyverrel kell folytatnia a keresést.
8.Ha a vadász egy engedélyezett, de a vizslája által meg nem állt vad felé lő, akkor az "A vadász tevékenysége" pontban meghatározott bírálati kritériumra max. 15 pontot kaphat; ha a meg nem állt vadat el is ejti, akkor az "A vadász képessége" pontban meghatározott kritériumra nem kaphat pontot erre a vadra.
9.A bírók a futamot félbeszakíthatják, rendkívüli időjárási helyzet, vagy rossz légköri viszonyok esetén, amelyek a helyi jogszabályok szerint nem teszik lehetővé a vadászati tevékenységet.
ÉRTÉKELÉS
Kizáró okok:
1.ha a vadász nem engedélyezett vadra lövést tesz,
2.ha a vadász engedélyezett, de ágon ülő, vagy repülni nem akaró vadra lövést tesz,
3.ha a viselkedése magára, vagy a többiekre veszélyes.
1.A vadász képessége (max. 20 pont)
1.1 minden egyes elejtett és felvett vad egy lövéssel: 10 pont,
1.2 minden egyes elejtett és felvett vad két lövéssel: 5 pont,
1.3 minden elhibázott vad egy vagy két lövéssel: -5 pont,
1.4 minden egyes elejtett, vagy megsebzett, de fel nem vett vad: -10 pont.
Ha a vizsla egy másik vadász által előzőleg elejtett vadat talál meg és hoz be, az csak a kutya teljesítményébe számít bele, a lőteljesítményt nem emeli, ezt a vadat haladéktalanul át kell adni a bíróknak.
2.A vadász tevékenysége (max. 50 pont)
1.Vadászati pontosság, jártasság során a versenyzőnek a vadászati normák betartására és a környezet tiszteletben tartásának módjára vonatkozó viselkedését értjük (ökológiai vadász). Elsősorban a következő viselkedési normákat kell figyelembe venni: a vadásznak a gyakorlati vadászati tevékenysége, de különösen a versenyfutama biztonságos lebonyolítása érdekében minden pillanatban fel kell mérnie az utak, épületek, bírók, nézők irányát és távolságát. A vadásznak tiszteletben kell tartania mások tulajdonát, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a futamra harmadik személy területén kerül sor. Értékelni kell tehát a gondosságot, amellyel a vezető elkerüli, hogy magának vagy másoknak kárt okozzon. Figyelembe kell venni a vadász és a kutya közötti kapcsolatot, és a kutya vezetésének a módját. A tényleges hibák esetén történő reakciókat, a vadász és a kutya hibáit egyformán értékelik. (max. 15 pont)
2. Biztonságon és ügyességen a biztonsági normáknak a versenyfutam alatti betartását értjük, a törekvést arra, hogy sem magának, sem másnak ne okozzon kárt, valamint a technikai ismeretek összességét, annak érdekében, hogy a futam a lehető legjobban sikerüljön. Különösen a következők fontosak: figyelembe kell venni a puska kezelésének módját, ha a vezető egyedül van, illetve a bírók, vagy a többi résztvevő közelében. Súlyos hibának kell tekinteni a puska indokolatlan lövésre kész állapotban tartását különösen, ha az ujj a ravaszon van.Tekintetbe kell venni a módot, amelyet a vadász egy árok átugrásánál, vagy veszélyes területek közelében alkalmaz, amikor kiveszi a töltényeket a fegyverből és ellenőrzi a csöveket. Hibának kell tekinteni, ha a vadász a puskáját használja arra, hogy a vadat kiugrassza a bokorból. A terület nehézségi fokának megfelelően kell figyelembe venni a vadász viselkedését, ha a futam elején vadat talál, és el is ejti, majd úgy dönt, hogy a futamot kevésbé balesetveszélyes területen folytatja. Értékelni kell, hogy a vadász a vadászatra milyen, a vadnak megfelelő puska és lőszer használata mellett döntött. (max. 20 pont)
3. Sportszellemen a vadásznak a vaddal és a kutyájával kapcsolatos viselkedését értjük. Negatívan kell értékelni, ha a vadász, miután megsebzett egy vadat, és nem találja, abbahagyja a keresését és elindul, hogy további vadat ejtsen el. Tekintetbe kell venni a bírókkal, szervezőkkel, a versenyzőtársakkal szembeni viselkedést. Súlyos hibának kell tekinteni a lőtávon kívüli, vagy a túl közeli vadra, illetve a közönség irányába történő lövést. A bírók minden esetben megvizsgálják a felvett vadat, hogy a lövés nem tette-e tönkre. (max. 15 pont)
3. A kutya értékelése (max. 30 pont)
1. A kiképzési szempontok bírálata során a bírók értékelik a vadász és kutyája közötti, az eredményes munkához feltétlenül szükséges kapcsolatot, nevezetesen a bíró bírálja a kutya kiképzésének minőségét, a kutya engedelmességét és hatékonyságát, keresésének szabályosságát, mozdulatlanságát a vad kelésekor és lövéskor, az eredményességet, a vad elhozásának minőségét, a nem durva fogást, a szőrmés és szárnyas vaddal szembeni viselkedést, még akkor is ha nem állta meg. (max. 15 pont)
2. A bírók minősítik a vizsla munkája során a kutya kezdeményező képességét, ösztönös tulajdonságait, a területhez való alkalmazkodás képességét, a vad iránt való érzékenységet, gyorsaságát, kitartását, stílusát, melynek fajtára jellemzőnek kell lennie ugyanúgy, mint a vadmegállásnak, utánhúzásnak, fejtartásnak, orrjóságnak, orrhasználatnak. (max. 15 pont)
A különböző csoportok közötti bírálatok harmonizálása céljából a bíróknak a minősítések értékeléséhez az alábbi ponttáblázatot kell követniük
VADÁSZ
KUTYA
NEM MEGFELELŐ
0-10 pont
0-5 pont
MEGFELELŐ
11-15 pont
6-10 pont
JÓ
16-30 pont
11-15 pont
NAGYON JÓ
31-40 pont
16-25 pont
KITŰNŐ
41-50 pont
26-30 pont
Szent Hubertusz Verseny Vizslás Vadászoknak Szabályzata:
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.A vadász kutyájával szólóban teljesíti a 20 perces futamot. Egy kutya csak egy futamot teljesíthet, másik vezető ugyanavval a kutyával nem indulhat, de egy vezető több kutyát is vezethet.
2.A lehetőség határain belül minden versenyzőnek akkora területet kell biztosítani, hogy megszakítás nélkül az egész futamra elég legyen. A megjelölt határok között a versenyző választhat az általa lekeresendő területrészek között.
3.Ha a helyváltoztatás elkerülhetetlen, az ehhez szükséges idő nem számít bele a futamba.
4.A vadász négy töltényt visz magával és csak kétlövetű puskát használhat, illetve öntöltő fegyverébe csak két töltényt tehet.
5.A vadász maximum két vadat lőhet és vehet fel az engedélyezett vadfajokból.
6.Ha a vadász meglőtt egy vadat, de azt nem találja, egyszer megengedett, hogy abbahagyja a keresését és folytassa a futamot, hogy megkíséreljen egy másik vadat meglőni, de a bíróknak szigorúan figyelembe kell venni a vad elvesztését.
7.Ha a vadász felvette a két elejtett vadját és még maradt tölténye, szigorúan tilos azokat felhasználnia, de töltött fegyverrel kell folytatnia a keresést.
8.Ha a vadász egy engedélyezett, de a vizslája által meg nem állt vad felé lő, akkor az "A vadász tevékenysége" pontban meghatározott bírálati kritériumra max. 15 pontot kaphat; ha a meg nem állt vadat el is ejti, akkor az "A vadász képessége" pontban meghatározott kritériumra nem kaphat pontot erre a vadra.
9.A bírók a futamot félbeszakíthatják, rendkívüli időjárási helyzet, vagy rossz légköri viszonyok esetén, amelyek a helyi jogszabályok szerint nem teszik lehetővé a vadászati tevékenységet.
ÉRTÉKELÉS
Kizáró okok:
1.ha a vadász nem engedélyezett vadra lövést tesz,
2.ha a vadász engedélyezett, de ágon ülő, vagy repülni nem akaró vadra lövést tesz,
3.ha a viselkedése magára, vagy a többiekre veszélyes.
1.A vadász képessége (max. 20 pont)
1.1 minden egyes elejtett és felvett vad egy lövéssel: 10 pont,
1.2 minden egyes elejtett és felvett vad két lövéssel: 5 pont,
1.3 minden elhibázott vad egy vagy két lövéssel: -5 pont,
1.4 minden egyes elejtett, vagy megsebzett, de fel nem vett vad: -10 pont.
Ha a vizsla egy másik vadász által előzőleg elejtett vadat talál meg és hoz be, az csak a kutya teljesítményébe számít bele, a lőteljesítményt nem emeli, ezt a vadat haladéktalanul át kell adni a bíróknak.
2.A vadász tevékenysége (max. 50 pont)
1.Vadászati pontosság, jártasság során a versenyzőnek a vadászati normák betartására és a környezet tiszteletben tartásának módjára vonatkozó viselkedését értjük (ökológiai vadász). Elsősorban a következő viselkedési normákat kell figyelembe venni: a vadásznak a gyakorlati vadászati tevékenysége, de különösen a versenyfutama biztonságos lebonyolítása érdekében minden pillanatban fel kell mérnie az utak, épületek, bírók, nézők irányát és távolságát. A vadásznak tiszteletben kell tartania mások tulajdonát, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a futamra harmadik személy területén kerül sor. Értékelni kell tehát a gondosságot, amellyel a vezető elkerüli, hogy magának vagy másoknak kárt okozzon. Figyelembe kell venni a vadász és a kutya közötti kapcsolatot, és a kutya vezetésének a módját. A tényleges hibák esetén történő reakciókat, a vadász és a kutya hibáit egyformán értékelik. (max. 15 pont)
2. Biztonságon és ügyességen a biztonsági normáknak a versenyfutam alatti betartását értjük, a törekvést arra, hogy sem magának, sem másnak ne okozzon kárt, valamint a technikai ismeretek összességét, annak érdekében, hogy a futam a lehető legjobban sikerüljön. Különösen a következők fontosak: figyelembe kell venni a puska kezelésének módját, ha a vezető egyedül van, illetve a bírók, vagy a többi résztvevő közelében. Súlyos hibának kell tekinteni a puska indokolatlan lövésre kész állapotban tartását különösen, ha az ujj a ravaszon van.Tekintetbe kell venni a módot, amelyet a vadász egy árok átugrásánál, vagy veszélyes területek közelében alkalmaz, amikor kiveszi a töltényeket a fegyverből és ellenőrzi a csöveket. Hibának kell tekinteni, ha a vadász a puskáját használja arra, hogy a vadat kiugrassza a bokorból. A terület nehézségi fokának megfelelően kell figyelembe venni a vadász viselkedését, ha a futam elején vadat talál, és el is ejti, majd úgy dönt, hogy a futamot kevésbé balesetveszélyes területen folytatja. Értékelni kell, hogy a vadász a vadászatra milyen, a vadnak megfelelő puska és lőszer használata mellett döntött. (max. 20 pont)
3. Sportszellemen a vadásznak a vaddal és a kutyájával kapcsolatos viselkedését értjük. Negatívan kell értékelni, ha a vadász, miután megsebzett egy vadat, és nem találja, abbahagyja a keresését és elindul, hogy további vadat ejtsen el. Tekintetbe kell venni a bírókkal, szervezőkkel, a versenyzőtársakkal szembeni viselkedést. Súlyos hibának kell tekinteni a lőtávon kívüli, vagy a túl közeli vadra, illetve a közönség irányába történő lövést. A bírók minden esetben megvizsgálják a felvett vadat, hogy a lövés nem tette-e tönkre. (max. 15 pont)
3. A kutya értékelése (max. 30 pont)
1. A kiképzési szempontok bírálata során a bírók értékelik a vadász és kutyája közötti, az eredményes munkához feltétlenül szükséges kapcsolatot, nevezetesen a bíró bírálja a kutya kiképzésének minőségét, a kutya engedelmességét és hatékonyságát, keresésének szabályosságát, mozdulatlanságát a vad kelésekor és lövéskor, az eredményességet, a vad elhozásának minőségét, a nem durva fogást, a szőrmés és szárnyas vaddal szembeni viselkedést, még akkor is ha nem állta meg. (max. 15 pont)
2. A bírók minősítik a vizsla munkája során a kutya kezdeményező képességét, ösztönös tulajdonságait, a területhez való alkalmazkodás képességét, a vad iránt való érzékenységet, gyorsaságát, kitartását, stílusát, melynek fajtára jellemzőnek kell lennie ugyanúgy, mint a vadmegállásnak, utánhúzásnak, fejtartásnak, orrjóságnak, orrhasználatnak. (max. 15 pont)
A különböző csoportok közötti bírálatok harmonizálása céljából a bíróknak a minősítések értékeléséhez az alábbi ponttáblázatot kell követniük
VADÁSZ
KUTYA
NEM MEGFELELŐ
0-10 pont
0-5 pont
MEGFELELŐ
11-15 pont
6-10 pont
JÓ
16-30 pont
11-15 pont
NAGYON JÓ
31-40 pont
16-25 pont
KITŰNŐ
41-50 pont
26-30 pont
Ez pedig a Klub honlapján azóta is fentlévő hivatalos kiírás:
2010. szeptember 18-19. Cegléd
2xCACIT SZENT HUBERTUSZ VADÁSZVERSENY
Vizslák részére az érvényes MEOE (FCI) vadászkutya Vizsga- és Verseny Szabályzat szerint, mindkét nap CACIT cím kiadással
2010. szeptember 18-19. Cegléd
2xCACIT SZENT HUBERTUSZ VADÁSZVERSENY
Vizslák részére az érvényes MEOE (FCI) vadászkutya Vizsga- és Verseny Szabályzat szerint, mindkét nap CACIT cím kiadással
Na ez az a CACIT cím ami füstbe ment. De ezt a címet már akkor elveszítettük mielőtt lecsatoltuk volna kutyáinkat. Történt ugyanis, hogy bár a kiírás a CACIT-tal csábított, "csak" CACT cím került kiadásra. Az pedig,hogy utóbbi jogosan történt e, már fedje el jótékony homály...
Ilyen előjátékkal indult hát a kétnapos verseny itt Cegléden. 10 kutya volt nevezve a két napra, ami egyben a Szent Hubertusz VB-re is kvalifikáció volt. Ennek szellemében 3 bíró is jelen volt a megmérettetésen.
Konyecsnyi Károly vezető bíró
Schipek Sándor bíró
Dr Herger László bíró
A neveket csak azért írtam le ily pontosan titulussal együtt, mert a későbbiekben még jelentőséggel bír(hat).
Az időjárás katasztrófális volt. Előző nap, egész éjjel, és a délelőtt folyamán szombaton szakadó eső fogadott mindenkit. Kedvét ez mégsem szegte senkinek, aki nevezett az a megnyitón fel is sorakozott.
Mi másodikként indultunk első napon. Az idei év "apróvadirtó" időjárása, és a korrekt egyenlő feltételek miatt mindenkinek két madarat helyeztek ki a szervezők közvetlenül a futam előtt (sajnos a kihelyezést végző kolléga nem kutyás ember lévén, egyhelyre tette minduntalan mindkét kakast)
. Mivel hátszéllel kellett volna kezdenem a keresést, a felhasználható időm egy részét beáldoztam sétára. A bíróknak történő jelentés, fegyver és felszerelés ellenőrzés után öles léptekkel indultam meg a nekem kijelölt terület ellenkező sarkába. A bírók nem is nagyon tudták tartani velem a lépést, de nyilván nekik kevésbé volt ez a dolog sürgős. Mikor végre szél alá érkeztem, lecsatoltam a kutyát, és szinte azonnal állásba ment át az egyik bokor mögött. Az egyik kakas már meg is lett volna, de a vadkelése egy szerencsétlen mozdulata, az eső, és nevelt mivolta miatt az előtte lévő sűrűn benőtt bokros rész alatt lévő vízbe történt. Ott aztán nagy csapkodással úszni kezdett. Könnyen elképzelhető mennyire kecses egy fácánkakas úszása. Mivel Dalton ezt nem tudta nézni tovább, végigment a spúron :), és szép ülveátadással behozta a madarat. Gondoltam ez jól kezdődik.
. Mivel hátszéllel kellett volna kezdenem a keresést, a felhasználható időm egy részét beáldoztam sétára. A bíróknak történő jelentés, fegyver és felszerelés ellenőrzés után öles léptekkel indultam meg a nekem kijelölt terület ellenkező sarkába. A bírók nem is nagyon tudták tartani velem a lépést, de nyilván nekik kevésbé volt ez a dolog sürgős. Mikor végre szél alá érkeztem, lecsatoltam a kutyát, és szinte azonnal állásba ment át az egyik bokor mögött. Az egyik kakas már meg is lett volna, de a vadkelése egy szerencsétlen mozdulata, az eső, és nevelt mivolta miatt az előtte lévő sűrűn benőtt bokros rész alatt lévő vízbe történt. Ott aztán nagy csapkodással úszni kezdett. Könnyen elképzelhető mennyire kecses egy fácánkakas úszása. Mivel Dalton ezt nem tudta nézni tovább, végigment a spúron :), és szép ülveátadással behozta a madarat. Gondoltam ez jól kezdődik.
Miközben ez az akció még le sem zárult, egy másik madár repült ki a bokor alól. Ő teljesen jó irányba, a gyep közepe felé. Én gyorsan aggatékra tettem a letarkózott fácánt, és elindítottam a kutyát. Pár forduló után meg is állta a puszta közepén, majd hosszú utánhúzással találtuk meg az ázott és a repüléstől :) fáradt madarat. Nagy nehezen feltapostam, de a legmagasabb pillanatában sem volt 1 méternél magasabban. Mikor láttam,hogy ez már feljebb nem megy, és meggyőződtem,hogy a lapos lövésemmel senkit nem veszélyeztetek, meglőttem. A kutya azonnal indult érte, és el is hozta. Ezután már jóformán eseménytelen mezőzés következett, ahol szépen be tudtam mutatni a kutya keresési stílusát, és a közöttünk lévő kontaktot. Néha talán még a bíróknak rá is játszva, egy-egy hanyag intéssel, hang nélkül küldtem a kutyát.
Az első nap tehát eredményesen zárult a részünkről,hisz a kettőből az egyik madarunk szabályosan lett terítékre hozva.
A bírók még bent a pályán értékeltek, és a kezembe adták a bírálati lapot, amin 85 pont szerepelt.
A bírók még bent a pályán értékeltek, és a kezembe adták a bírálati lapot, amin 85 pont szerepelt.
Második napon teljesen fordított volt a sorrend, így mi az utolsó előttiként végignézhettük az előttünk versenyzőket. Nagy nehezen végre sorrakerültünk. Most nem kellett a széllel taktikáznom, mert a rám osztott terület felől fújt. Pár perc után találtunk is egy kakast, aki aki egy sűrű kökényes alatt érezte magát oly biztonságban, hogy oda-vissza szaladgálni igen, de onnan kirepülni nem volt hajlandó. Először a kutyával együtt próbáltuk onnan kivarázsolni, de mikor többször is nagyon közelinek éreztem a beugrását (50cm-re húzott az előtte kocogó madár után), kihívtam a bozótból, elfektettem, és egyedül próbáltam szárnyalásra bírni. Közben hangosan tartottam a kontaktot a kutyával,hogy a helyét eszébe ne jusson elhagyni. Végül ez a patt helyzet mégis vadkeléssel ért véget, de sajnos a bozót másik oldalán, így lövésre esélyem sem volt. Indultunk hát tovább. Kis idő múlva újra találtunk egy madarat, amit sikerült kitaposnom és meglőni egy lövéssel. Ekkor azt hittem már csak az üres rész jön, mivel a madaraimat megtaláltam, nem lesz más. Ehhez képest a második fordulójánál egy tanyahelyen szilárdan áll a kutya. Siettem oda rögtön. Már a kutya mellett álltam, láttam a fűben lapuló madarat, és közösen húztunk rá, mikor dudaszó.... Lejárt az időm mondták.....
Folytatás később...
2010. szeptember 8., szerda
Soponya Ft
Mint azt már korábban leírtam (gondolom), az idei évet a Field Trialnak szenteltem kutyás életünkből. Több okom is volt rá. Daltonnak talán erőssége a mező, ehhez a műfajhoz a legjobbak a lehetőségeim, és a VB is kifejezetten közel kerül megrendezésre.
A tavaszi versenyek felmérő jellegűek voltak, tanácsolt volt bemutatni a kutyát, hogy a sokat látott szakik fel tudják mérni,hogy mi van a hal piacon, és főleg, hogy a tapasztalatlan vezetőt (mint én is) jó tanácsokkal lássák el.
Ezzel szemben az őszi versenyeket már VB minősítőnek írták ki, ahol is a 4+1 fős csapatot is össze fogják válogatni.
Első volt ezek sorában a soponyai FT. Különlegessége a szempontunkból, hogy nemzetközi versenynek volt kiírva, így a tét még nagyobb volt. Ehhez képest talán sosem álltam a bírók elé ilyen nyugalommal mint vasárnap. Pedig több pontban is eltért ez a verseny az eddigiektől. Párban történt a futás, pont esetén vad elhozásokat kellett bemutatni stb.
Második párként indítottam Daltont. A párunk Tauber Pisti volt (Lupa Vadász Pengővel). Elvileg volt kihelyezve elénk madár, ami az előző párosból maradt, de csak a tollait találta meg Dalton. Kicsit bele is bonyolódott ott a szagokba. Pórázra vettem a bírók kérésére és újra indítottam. 13 perc jó tempójú futás után lefújtak bennünket, és jelezték,hogy még visszahívnak. Kutyát gyorsan pihenőre tettem, de alig 10 perc és egy páros futása után újra szólítottak. Ekkor egy teljesen pihent drótossal kellett futnunk. 8 percig teljesen partiban is voltunk, sőt szélesebben és gyorsabban keresett az én kutyám, ekkor szinte egyik méterről a másikra kipukkant. Nem is csodálkoztam persze rajta, de féltem kicsit a bírói reakciótól. Lefújták a menetet, és jelezték, hogy nem fogják figyelembe venni, hisz már 21 pernél tartottunk, viszont vad elé még mindig vissza fognak hívni. Harmadszor egy ismét kint maradt kihelyezett madarat kellett volna megtalálnunk, egy addig kevesebb mint 2 percet futó kutyával. Neki sikerült nem kis szerencsével előbb megtalálni és szerintem kinyomni azt. Minden esetre pontot kapott érte. Negyedszer mikor visszahívtak már csak azért volt párom,hogy ne egyedül fusson a kutya. Az erős szélben gyakorlásokon is ritkán látott távolságból jelezte a kakast Dalton, és kb 50 méterről gyönyörű ráhúzás után állta le. Lövésemre helyben maradt, így a pont már biztos volt.
Ezután a mezei elhozások következtek a 4 pontot szerző kutyának. Ez senkinek sem okozott problémát. A vizi elhozás előtt, annak sikerességét feltételezve a bírók eredményt hirdettek, miszerint győztesként Daltont szólították, és CACT, CACIT címekkel jutalmazták. alig tudtam leplezni győzelmi mámorom :)
2010. augusztus 20., péntek
Alma x Dalton
Telnek múlnak a hetek, és közben nagyon szépen cseperednek Almácska gyermekei. Rendszeresen kapok róluk fotókat és beszámolókat, ide is fel teszek majd néhányat.
Elsőként: Wenters Dévai Állít
Ő Svédországba került, és láthatóan nagyon jól érzi ott magát.
2010. augusztus 4., szerda
Kaposvári CAC
A hétvégén újra kiállításon járt Dalton. Ezúttal az ország másik felében lépett ringbe, és ismét megnyerve a munkaosztályt, CAC címet szerzett.
Az érdem persze ismét Takács Esztié, aki megzabolázza a ringben a megzabolázhatatlant, és olyan formában mutatja be, hogy a kívülálló akár azt hiheti a kutyáról, hogy rutinos show-kutya. Legalábbis gondolom, mert én megint nem voltam jelen, és másként nemigen történhetett :)
Gratulálok Kati, gratulálok Eszti!
Az érdem persze ismét Takács Esztié, aki megzabolázza a ringben a megzabolázhatatlant, és olyan formában mutatja be, hogy a kívülálló akár azt hiheti a kutyáról, hogy rutinos show-kutya. Legalábbis gondolom, mert én megint nem voltam jelen, és másként nemigen történhetett :)
Gratulálok Kati, gratulálok Eszti!
2010. július 25., vasárnap
Debrecen, éjszakai Cac
Mint azt előző bejegyzésemben már említettem, Dalton élete első kiállítására készült. A felkészülés egy hónapja kezdődött. Azóta egy bögrével több tápot kapott :) Kb. ennyit tettem a cél érdekében. Eszti megkért, hogy ha ráérek gyakoroljam a beállítását, még ha nem is szabályosan, de ne legyen neki új a dolog. Hát én ezt megígértem, de bevallom inkább nem akartam elrontani az ebet, így ráhagytam a profira a dolgot :)))
Szóval egy hónap hizlalás után tegnap lezajlott az első ring fellépő. Már erősen vártam a híreket Debrecenből, de csak nem jött a hívás. Végül megcsörrent 10 körül a telefonom, és igen emelkedett, már-már euforikus közlésben tudtam meg, hogy fajtagyőztes lett!!! Úgynevezett HFGY! Nem semmi! :) Lehet lelombozó volt a visszakérdezésem, hogy ez nagy dolog e, de türelemmel mesélték el,hogy mit is jelent. Azóta én is tudom, hogy illik örülni.
Szóval Újonc újoncként első kiállításán győzött. CAC és HFGY címeket kapott.
2010. július 20., kedd
Újra itt
Sajnos hónapok óta nem írtam a blogomat, így szinte behozhatatlan lemaradásba kerültem. Ez lenne a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy nem is emlékszem már úgy az elmúlt időszak történéseire, mintha azonnal leírtam volna őket.
Szinte az egész tavaszi versenyszezont kihagytam az írással, pedig Sárvár után volt még jó pár fellépése a kutyának.
Nem is igazán szeretnék egyesével végigmenni a történéseken (nem megy az emlékezés tényleg), de legyen elég ,hogy szép fejlődést mutatva, a kieséseim után előbb pontot, majd mégtöbb pontot, és az utolsó versenyen címet is szerzett vizslovam!!! Ez az első ilyenünk, egy Res. CACT !!! Boldog voltam, összejött. Remélem ez csak a kezdet.
Lassacskán kezdek kacsingatni az őszi megmérettetések felé, de előtte még ezen a héten Dalton részt vesz élete első kiállításán. Én nem fogom elkísérni, mert nem az én világom, de Takács Eszti elvállalta a felvezetését, így én itthonról fogom végigizgulni az eseményt.
Hajrá Daltesz!!!
2010. április 8., csütörtök
Sárvár egyéb
A versenyzésünket már leírtam, most kicsit a tapasztalatokról emlékezek meg.
Sok, először furcsa, később pedig bosszantó dolgot láttam a két nap alatt.
Az első dolog, hogy a 8:30-as kezdésből mindkét nap amin indultam 11 óra lett. Ott ácsorgott mindenki, és senki nem tudta mire is várunk. Aztán kiderült,hogy vagy a főrendező nem tudta felhúzni a gumicsizmáját, vagy a behívhatatlan kutyáját kergette mindenki a parkolóban. Legtöbbet mégis arra vártunk, hogy kihelyezze a madarakat. Ezzel el is értünk az egyik legkülönösebb részhez. A rendező pakolt ki, aki persze indult is több kutyával. Már ekkor azt gondoltam, hogy ez kicsit sok előny egy rendezésért, de neki ez sem volt elég. Az egyébként is sorsolás nélküli sorrendet kénye kedvére cserélgette, hogy a megfelelő placcon futhasson. Ezt konkrétan át is éltem, mert a második napon 4.-ként olvastak fel, mégis 3.-ként szólítottak. Mikor rákérdeztem a bírótól, hogy mi az ok, azt a választ kaptam,hogy kutyát cserél épp Andre. Mikor vége volt a futamomnak, az említett úriember bent kocsikázott a még szűz terepen. Többen csodálkozva néztük,hogy mit keres ott. Mit is... Fácánokat helyezett ki magának, majd szépen elővette kutyáját, és ekkor már bíróval maga mögött ráment. Pontot szerzett, stb. Szép...
Annak azért örülök,hogy még ennyire cinkelt lapokkal sem tudott eredményes lenni.
2010. április 6., kedd
Sárvár
A hétvégén Sárvárra utaztunk Field Trialozni. Nincs közel, de legalább messze van :)
Rengeteg tanulsággal bírt ez a két nap. Először is, soha nem lehetek biztos semmiben. Egy field trialon minden bizonytalan. A kutya talál e vadat, leállja e, beugrik e, kimegy e kézből stb. Egyben azonban eddig mindig biztos lehettem, hogy fut! Olyan nincs,hogy ne fusson. Hát most volt. Az első napon mikor lecsatoltam Daltont és keresni küldtem rám nézett. Azt hiszem már itt kivert a víz. Mintha lidércet láttam volna. Valójában nem tudom mi is történt. Kerestem az okokat. Talán a több mint három órás út? Talán a csalánnal és egyéb szúrós kórságokkal borított terep? Talán a tankcsapdányi traktornyomokkal tarkított pálya? Talán mi? Azt hiszem sosem fogom megtudni.
A látványos enerváltságának megfelelően próbáltam feltüzelni, de nem sok eredménnyel. Cikk cakkban próbáltam futkosni, aminek egy jókora esés lett a vége az egyik csapdánál. Egyszer aztán mikor egy árkon átkocogott, és ott eltűnt egy gazosban, kicsit alibiztem, és hagytam,hogy ne lássuk. Se én, se a bíró. Jobb volt így mindenkinek. Nekem legalábbis mindenképpen. Aztán mikor már sokallottam,hogy nem jön sípoltam. És megint sípoltam . Csak nincs a kutya. Gondoltam jó sok késlekedéssel, hogy most már oda SÉTÁLOK!!! Fél úton járhattam, mikor két fácán kelt, és egyenesen a sztratoszféra felé vették az irányt. Az én csudakutyám pedig ha már eddig nem futott, most némi vad üldözéssel megpróbálta bepótolni. Én sípoltam, a bíró pedig dudált. Ennyi volt hát az első napunk...
A látványos enerváltságának megfelelően próbáltam feltüzelni, de nem sok eredménnyel. Cikk cakkban próbáltam futkosni, aminek egy jókora esés lett a vége az egyik csapdánál. Egyszer aztán mikor egy árkon átkocogott, és ott eltűnt egy gazosban, kicsit alibiztem, és hagytam,hogy ne lássuk. Se én, se a bíró. Jobb volt így mindenkinek. Nekem legalábbis mindenképpen. Aztán mikor már sokallottam,hogy nem jön sípoltam. És megint sípoltam . Csak nincs a kutya. Gondoltam jó sok késlekedéssel, hogy most már oda SÉTÁLOK!!! Fél úton járhattam, mikor két fácán kelt, és egyenesen a sztratoszféra felé vették az irányt. Az én csudakutyám pedig ha már eddig nem futott, most némi vad üldözéssel megpróbálta bepótolni. Én sípoltam, a bíró pedig dudált. Ennyi volt hát az első napunk...
Második nap.
Azzal a tudattal indultam a munkaterületre, hogy lehet nem indul el a kutya. Nem valami kellemes érzés egy nemzetközi field trialon. Negyedik voltam a reggeli felsorolás alapján, mégis harmadiknak szólítottak (erről később szólnék).
Azzal a tudattal indultam a munkaterületre, hogy lehet nem indul el a kutya. Nem valami kellemes érzés egy nemzetközi field trialon. Negyedik voltam a reggeli felsorolás alapján, mégis harmadiknak szólítottak (erről később szólnék).
Rohantam hát a kutyáért, és indítottam. Elindult!!! Futott!!! Nem tökéletesen, nem szimetrikusan, de FUTOTT! Elfogyott a terepünk, ekkor a gyomor összeugrasztó duda. Kiderült, hogy csak új pályát kapunk. Szépen lassan vánszorogtam a bíró után, hogy a kutya szusszanjon egyet. Közben még egy tócsát is útba ejtettem, hátha inna egyet. Nem akart...
Újra start. Megint fut. Kicsit nagyot fogott a jobbomon lévő árkon, és messze ment csak le a sűrűjébe. Gondoltam ha valahol van vad hát itt (meg a vadkipakoló ember kocsi nyomát is láttam). A kutyát kicsit irányítva, a kihagyott szakaszba is beleküldtem. Repült Dalton az árok irányába, és ahol levágdott pont ott volt egy madár, aki persze azonnal rebbent is. Duda! Vége...
Újra start. Megint fut. Kicsit nagyot fogott a jobbomon lévő árkon, és messze ment csak le a sűrűjébe. Gondoltam ha valahol van vad hát itt (meg a vadkipakoló ember kocsi nyomát is láttam). A kutyát kicsit irányítva, a kihagyott szakaszba is beleküldtem. Repült Dalton az árok irányába, és ahol levágdott pont ott volt egy madár, aki persze azonnal rebbent is. Duda! Vége...
Alma alma
Nagyon meg vagyok csúszva a blogolással, pedig a történés az van bőségesen. A legfontosabb, hogy 1 hónapja Almának és Daltonnak megszülettek a kiskutyái. Egészen pontosan 9 kicsi vizsla látta meg a napvilágot Hollandiában.
Majd teszek be róluk képeket és videókat.
Majd teszek be róluk képeket és videókat.
2010. március 13., szombat
Ma kimerészkedtünk a márciusi télben kicsit gyakorolni. Vittem egy fürjecskét is, hogy ne kelljen teljesen üresben fusson a kutya.
Metsző északi szél és +2 fok. A kutyának ideális a nagysebességű futáshoz. Ennek megfelelően ment is mint egy vadászgép. Néha le-le ragadt egy egy szagnál, ilyenkor nehezen tudtam magamelé terelni, de összességében elégedett vagyok.
Miután megtalálta a madarat még újra indítottam, hogy ne szokjon rá arra, hogy itt a vége a feladatnak. Végül 30 perc száguldás után vetettem véget a menetnek.
Metsző északi szél és +2 fok. A kutyának ideális a nagysebességű futáshoz. Ennek megfelelően ment is mint egy vadászgép. Néha le-le ragadt egy egy szagnál, ilyenkor nehezen tudtam magamelé terelni, de összességében elégedett vagyok.
Miután megtalálta a madarat még újra indítottam, hogy ne szokjon rá arra, hogy itt a vége a feladatnak. Végül 30 perc száguldás után vetettem véget a menetnek.
2010. március 1., hétfő
Tegnap a vadászatok végeztével először mentem ki a kutyával gyakorlásszerű tervvel. Puskát azért vittem, ami utólag talán hiba volt, mert egy ilyen tartalmas idény után joggal hitte a kutya, hogy vadászni indulunk. Ez pedig nem volt célom, inkább a versenyekre hangolódással kellene már törődni.
A területre érve szomorúan nyugtáztam, hogy a legtöbb jó mezős terület víz alatt van. Nem hinném azért,hogy gondot okozna a változatosság fenntartása a futásokhoz, mégis meg fogja nehezíteni a belvíz a tavaszi felkészülésünket.
A szokásos kis és nagy dolgok után keresésre küldtem Daltont. Egy lucerna tarló volt megfelelő szélirányban, így arra mentünk. Sem a tempóval, sem a kedvvel, és még az irányíthatósággal sem voltak gondjaim. Néha mögém akart futni, amit mindig sikerült megakadályoznom. Volt egy nyúl, de nem vette észre. (ez azért volt fura, mert ritkán kerüli el ilyen nyílt placcon bármi is a figyelmét). Ezután a balszélen egy tocsogósban leállt. Aztán mintha szagot veszítene, kereste a meleg szagot, de már kelt is egy tyúk. Sajnáltam, mert tiszta szitu lehetett volna. Sajnos még két szinte teljesen ilyen helyzet következett. Valamiért belesétált a madarakba mindig. Nem hiszem,hogy kinyomni akarta, egyszerűen beléjük sétált.
Később még két nyúl kelt a kutyától futás közben, mindkettőt figyelmen kívül hagyta. Ekkor jöttem rá,hogy az elsőt is láthatta, csak nem reagált rá.
Remélem ezt az állás dolgot helyre tudom majd rakni. Puskát semmiképp nem fogok vinni ez biztos, mert talán a vadászláza vitte mindig egy lépéssel tovább a kelleténél. Bízom benne, hogy el fogja különíteni a field trialt hamarosan a vadászatoktól...
A területre érve szomorúan nyugtáztam, hogy a legtöbb jó mezős terület víz alatt van. Nem hinném azért,hogy gondot okozna a változatosság fenntartása a futásokhoz, mégis meg fogja nehezíteni a belvíz a tavaszi felkészülésünket.
A szokásos kis és nagy dolgok után keresésre küldtem Daltont. Egy lucerna tarló volt megfelelő szélirányban, így arra mentünk. Sem a tempóval, sem a kedvvel, és még az irányíthatósággal sem voltak gondjaim. Néha mögém akart futni, amit mindig sikerült megakadályoznom. Volt egy nyúl, de nem vette észre. (ez azért volt fura, mert ritkán kerüli el ilyen nyílt placcon bármi is a figyelmét). Ezután a balszélen egy tocsogósban leállt. Aztán mintha szagot veszítene, kereste a meleg szagot, de már kelt is egy tyúk. Sajnáltam, mert tiszta szitu lehetett volna. Sajnos még két szinte teljesen ilyen helyzet következett. Valamiért belesétált a madarakba mindig. Nem hiszem,hogy kinyomni akarta, egyszerűen beléjük sétált.
Később még két nyúl kelt a kutyától futás közben, mindkettőt figyelmen kívül hagyta. Ekkor jöttem rá,hogy az elsőt is láthatta, csak nem reagált rá.
Remélem ezt az állás dolgot helyre tudom majd rakni. Puskát semmiképp nem fogok vinni ez biztos, mert talán a vadászláza vitte mindig egy lépéssel tovább a kelleténél. Bízom benne, hogy el fogja különíteni a field trialt hamarosan a vadászatoktól...
2010. február 16., kedd
Róka a lucernán
Tegnap reggel a telepről hazafelé a műútról megláttam két rókát egy lucernatábla kellős közepén. Sajnos se kutya se puska nem volt nálam, így legalább egy órámba telt mire újra ott tudtam lenni. Golyós+Dalton. A kutyát hosszú pihi után vettem elő, a sebe tökéletesen gyógyult.
Természetesen a rudik sehol nem voltak már, de ha így rákészültem csak megkukkantottam a tábla közepén lévő két elgazosodott lakatlan tanyát.
Láttam rebbenni egy tyúkot, de messzire nem repült. Szándékosan rámentem, hogy a kutya előbb a csapáját, majd a madarat megtalálja reményeim szerint, és a vadászatok után fellazult fegyelmét kicsit felmérve megnézem mit tesz. Így is lett. A kutya belassulva húzott a tyúk nyomán a hóban, majd hirtelen állt. A tyúkot nem volt időm kitaposni, mert már csipogva burrant is. A kutya a levegőben utána kapott, és kicsit üldözte is.
Természetesen a rudik sehol nem voltak már, de ha így rákészültem csak megkukkantottam a tábla közepén lévő két elgazosodott lakatlan tanyát.
Láttam rebbenni egy tyúkot, de messzire nem repült. Szándékosan rámentem, hogy a kutya előbb a csapáját, majd a madarat megtalálja reményeim szerint, és a vadászatok után fellazult fegyelmét kicsit felmérve megnézem mit tesz. Így is lett. A kutya belassulva húzott a tyúk nyomán a hóban, majd hirtelen állt. A tyúkot nem volt időm kitaposni, mert már csipogva burrant is. A kutya a levegőben utána kapott, és kicsit üldözte is.
Számítottam erre. Legalább tudom hányadán állunk.
Átsétáltam a másik tanyához, ahol tőlem kicsit távolabb leállt Dalton. A fácánt ezúttal sem tudtam kitaposni neki, de mikor kelt, már első szóra ha nem is droppolt, de egy félig ülő pozícióban helyben maradt. Igazán megörültem, mert ezekszerint nem kell mindent a nulláról kezdenünk vadkelés ügyben.
Ezután még beleszaladt egy nyúlba, amiről max 10-15 méter ügetés után szó nélkül fordult le.
Ezután még beleszaladt egy nyúlba, amiről max 10-15 méter ügetés után szó nélkül fordult le.
Örültem amit láttam...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
