Tegnap a vadászatok végeztével először mentem ki a kutyával gyakorlásszerű tervvel. Puskát azért vittem, ami utólag talán hiba volt, mert egy ilyen tartalmas idény után joggal hitte a kutya, hogy vadászni indulunk. Ez pedig nem volt célom, inkább a versenyekre hangolódással kellene már törődni.
A területre érve szomorúan nyugtáztam, hogy a legtöbb jó mezős terület víz alatt van. Nem hinném azért,hogy gondot okozna a változatosság fenntartása a futásokhoz, mégis meg fogja nehezíteni a belvíz a tavaszi felkészülésünket.
A szokásos kis és nagy dolgok után keresésre küldtem Daltont. Egy lucerna tarló volt megfelelő szélirányban, így arra mentünk. Sem a tempóval, sem a kedvvel, és még az irányíthatósággal sem voltak gondjaim. Néha mögém akart futni, amit mindig sikerült megakadályoznom. Volt egy nyúl, de nem vette észre. (ez azért volt fura, mert ritkán kerüli el ilyen nyílt placcon bármi is a figyelmét). Ezután a balszélen egy tocsogósban leállt. Aztán mintha szagot veszítene, kereste a meleg szagot, de már kelt is egy tyúk. Sajnáltam, mert tiszta szitu lehetett volna. Sajnos még két szinte teljesen ilyen helyzet következett. Valamiért belesétált a madarakba mindig. Nem hiszem,hogy kinyomni akarta, egyszerűen beléjük sétált.
Később még két nyúl kelt a kutyától futás közben, mindkettőt figyelmen kívül hagyta. Ekkor jöttem rá,hogy az elsőt is láthatta, csak nem reagált rá.
Remélem ezt az állás dolgot helyre tudom majd rakni. Puskát semmiképp nem fogok vinni ez biztos, mert talán a vadászláza vitte mindig egy lépéssel tovább a kelleténél. Bízom benne, hogy el fogja különíteni a field trialt hamarosan a vadászatoktól...