1-2 héttel a rókafogós hétvége után (mivel nem vagyok naprakész nem emlékszem), Irázra voltam hivatalos apróvadazni. Mindig szívesen megyek arrafelé, mert baráti a vendégszeretet, és már a társaságnál is régen látott ismerősként üdvözölnek reggel a gyülekezőn.
Minden alkalommal vihetem a kutyát is, ami külön öröm.
Új helyzetet hozott a szállásunk a kutyának, mert ő kinti kutya lévén nem sokat tud a benti életről. ritka alkalom ha velem alszik, általában csak több napos versenyeken szokott ez így lenni, de akkor is vagy a boxban altatom, vagy a kocsiban. Most a kocsi szóba sem jöhetett, mert az év leghidegebb éjszakáját jósolták (-18 volt reggelre). A boxot meg otthon hagytam, ugyanis a hideg miatt a fülkében utazott a kutya velem. (Egyébként imádok így messzire menni vele. Teljesen olyan, mintha nem egyedül kocsikázna az ember.)
Szóval bent aludt. Egy csodálatos cserépkályha és az ágyam között egy pokrócon. Kicsit tartottam tőle, hogy majd mászkál vagy nem találja a helyét, de ilyenről szó sem volt. Szépen lefeküdt, és talán egyszer volt fent éjjel inni. Nekem ez új volt na... :)
Szóval túl voltunk egy probléma mentes éjszakán, jöhetett a társas vadászat. Nem volt elég a csikorgó hideg, még metsző északi szél is párosult hozzá. Borzalmasan hideg volt. Egyébként kicsit hasonlóan élt bennem a vadászat kép, mielőtt magam is vadásszá lettem, mint amilyen körülmények itt vártak. Tél,hó,hideg, vadbőség, közös zötykölődés a pótkocsin, közös falatozás, jó hangulat, a kutyák falkában... Szóval igazán jó vadászat volt. Talán egyetlen momentumot emelnék ki így egy hónap távlatából.
A hó terhe alatt összeszakadt fácánnevelő környékét vadásztuk utolsó körben. Minden együtt volt egy eseménydús fináléhoz. Szépen csendben körbefogta a 25 puska a volier környékét. Közben figyelgettem a többi kutyást, mindenki pórázra vette kutyáját, nehogy bajt okozzon a korai betöréssel. Én viszont bíztam már Daltonban annyira a napi teljesítménye alapján, hogy szabadlábon volt. Megindultak a madarak kifelé. Kb. 5-10 perc volt ami igazán sűrű volt. Nem is figyeltem a kutyát, csak a felettem kirepülő madarakkal foglalkoztam. Mikor végetért a fegyverropogás néztem csak le, de nem volt mellettem. Épp egy madárral futott felém. A látvány viszont magáért beszélt. Egy képzeletbeli 3m sugarú kör közepén álltam, és a körülöttem mindenütt fácán. Na nem én lőttem mindent, sőt..., de Dalton megpakolt rendesen. büszke voltam rá...
Néhány kép a hétvégéről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése