Bár ritkábban írtam mostanában, azért még gyakorolgatunk hébe-hóba. A minap egy búza táblára vittem futni a kutyát, mert tavaly Szlovákiában ilyen terepen kellett futni, hát készüljünk rá kicsit.
Nem kevés gyaloglással helyeztem ki egy fürjet,hogy a kutya még véletlenül se tudja kicsapázni a nyomomat, majd visszamentem Daltonért.
Sajnos a több napi pihenés ellenére nagyon unottan futott az első pillanattól kezdve. Minduntalan a széleken levő árkokba akart bemenni. Amikor végre kiparancsoltam onnan pedig laza ügetésszerű hitetlen futást csinált. Nagyon elkeseredtem, főleg,hogy elsőre a fürj sem lett meg.
Aztán visszafélé megtaláltuk nagynehezen.
Végiggondolva a dolgokat, és konzulenseimmel is megtárgyalva több sebből vérzett a produkció.

1. Az egyébként is gyenge szél mire a kutyáért mentem teljesen megfordult, így esélye sem volt a normális irányból való találásra.
2. A teljesen felázott talajon járni is nehéz volt, nemhogy futni
3. Az árkok amiket a kutya oly szívesen nézett volna át, tele voltak fácánnal, amit visszafelé egy szép vadmegállással be is bizonyított
4. Vadászatok alkalmával ha vetésen megyünk, akkor ott maximum csak nyulat találunk, ami pedig tiltott gyümölcs számára, így szigorú lábmellett követésre van kárhoztatva

Ezeket a körülményeket számba véve nem is kell csodálkoznom a gyenge futáson, mégis lelombozó volt.