Tegnap újra mezőzni vittem a kutyát. Most kicsit jobban volt időm készülni kellékekkel, és talán időben is jobban álltam mint két nappal korábban.

Ismét kitettem a kutyát az autóból, és lendületes bemelegítést futott a szokásos intézni valói közepette. Kicsit ezúttal hosszabbra sikerült ez a szakasz, mert a szélirány miatt kb 2km-rel messzebb mentünk.

A tervem az volt,hogy a keresés legelején talál madarat, és abból kell lefussa a futamát. Sajnos túl sok lépést akartam haladni, így nem minden ment a terveim szerint.

Kitettem a fürjet, és úgy kétszáz méterrel tovább mentem, hogy onnan induljunk. Az erős szélben a kutya az első fordulónál már jelezte is a madarat, ami legalább 100 méterre volt még. Hagytam,hogy ráhúzzon, közben én is odasiettem. Vadkelés, és végre lövés is dördült. Eléggé elhanyagoltam ezt a részét korábban a gyakorlásnak, de most vittem puskát. Nem volt gond így sem, szépen feküdt a kutya.

A hibáim inkább ezek után hatalmasodtak el. A felrebbent fürjet hagytam ott ahová szállt, a kutyát pórázra vettem és előbbre sétáltunk, hogy folytassuk a futást. Természetesen vissza szeretett volna menni a madárhoz, ezt szépen meg is tudtam akadályozni. Ezzel azonban minden szépsége ki is merült a munkánknak. A kutya a túl hosszúra nyúlt bemelegítő futás, és a madár találás után erősen enervált, és folyamatosan továbbküldésre szoruló futást produkált. Jóindulattal is csak 80 méteres kilengéseket mutatott jobbra balra, és a tempója is jócskán elmaradt a szokásostól. Lefújtam hát az inkább számomra izzadtság szagú keresést, behívtam, és a kocsihoz láb mellé parancsolva sétáltunk vissza...