A vadászatok befejeztével egy hét teljes pihenésre kárhoztattam Daltont. Kicsit én is megszusszantam a hála égnek elég színesre sikerült idény végén, és talán a csapadékos időjárás is elnyomta bennem a vágyat a kimenetel iránt.
7 nap után aztán felkerekedtünk Rolanddal,hogy újra a gyakorlás, az öröm kutyázásé legyen az idő. Szőlősre mentünk a telepünk mögötti gyepre mezőzni és vadmegállni. Sikerült szerezzünk két fürjet, és kamerával felvértezve láttunk neki.
Először Daltonnak helyeztük ki a madárkát. Nappal háttal Roland elsétált,hogy filmez, én pedig indítottam a futást. A szobafogságából kitört kutya hatalmas lendülettel és találni akarással szép stílusban, bár kicsit balosan kereste le a kaszálót, és találta meg az öklömnyi fürjet. Már kb 80 lépésről volt egy ráfordulása, de próbáltam még egy kanyart ráerőltetni, ami sajnos kuszára sikerült, így hagytam rámenni. Szépen leállta, vadkelésre sípra feküdt.
Mikor azonban meg szerettük volna nézni mi látszik a felvételen derült csak ki, hogy bizony nem indult a kamera, így ez a menet csak az emlékeinkben élhet tovább:)
Sebaj, jöjjön Ricky, és utána újra megpróbáljuk. Rickynek az általam keltett, így kicsapázhatatlan fürjet szántuk feladatául. A szelet kicsit megviccelő árokba repült madárkánkat másodszori nekifutásra találtuk meg, de ekkor már szépen állással jelezte helyét.
Ezután újra kitettük Daltonnak, és még egyszer nekiengedtem a futásnak. Ekkor hála istennek már sikerült a kamerával is dűlőre jutni, bár még a technikán van mit csiszolni :)
A futása után még egy rövid ráhúzás reményében a kutya szemét befogva újra kitettük a fürjecskét, és megkerestettük:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése