Az utolsó húzás!
Az elmúlt évben nagyon szépen sikerült kacsákat szedegetnem. Sosem volt korábban alkalmam 36 tőkést ejteni. Azt gondoltam,hogy ez a szám még egyszer nem ismétlődhet meg a közeljövőben. Ehhez képest rögtön a következő évben éppen ennyit sikerült összeszedegetnem, és még mindig ott volt a bónusz nap, a Vasárnap!
Pénteken és szombaton vendégségben vadásztam kutya nélkül egy régi barátomnál Félegyházán fácánra. A társaság és a vadászat is nagyon jó volt, bár kutya nélkül utóbbi már elég sótlan. A vendéglátónk mindent megtett, hogy a két nap felejthetetlenül teljen, ebben többek között segített neki az a hat kakas is akiket bográcsban pörköltnek készített el és túrós csuszával tálalt a jófajta pálinka után. Szombatot azután végig fácánoztuk. Figyelgettem most jobban mások kutyáit, és vezetési stílusát. Voltak szép emlékezetes elhozások, de gyengébb teljesítmények is akadtak.
Szombat este fáradtan értem haza, és vártam,hogy kapok e telefont a holnapi kacsahúzás kapcsán. Kaptam :)
Reggel 5:45-re mentünk most ki Rolanddal. Korábban csak esti húzásokra jártunk, de most a hajnalt céloztuk meg, hátha ezzel kicsit kevésbé húzzuk keresztül a már mindenfelől zsörtölődő család hétvégéjét.
Leálltunk hát az utolsó húzásra, ami számomra az utolsó esélyt is jelentette egy esetleges abszolút egyéni rekord beállítására. Sokáig nem történt semmi. Időben érkeztünk, így még jele sem volt,hogy a világosodás már nem lehet messze. Egyszer csak teljes sötétben még, úgy 20 méternyire két tőkés csapódott a csatornán. Először azt gondoltam, hogy rájuk sétálok, és a felkelő madarakat elmenőben megpróbálom elejteni. Eztán mégsem így tettem, mert tudtam, hogy először alacsonyan fognak csak emelkedni, és a sötétben már csak akkor látom meg őket, amikor bőven a lőhatáron kívül fordulnak. Vártam hát, hogy világosodjon, és akkor mehessek oda. Közben egy madár hangos hápogással húzott el a fejem felett. Azt hiszem máskor gondolkodás nélkül oda szóltam volna neki, de a két vízen ülő mivel könnyebb célponttal kecsegtetett, nem akartam őket felkelteni. A magasan húzó madárkám egyet fordulva Roland felé vette útját, aki rá is lőtt. Erre a lövésre viszont az én két ziccer kacsám felkelt , így két szék közül koppantam a földre.
Visszaálltam hát leshelyemre és reménykedtem, hogy valaki megszán odafent.
Két madár fordult tőlem ekkor nyugatra, és látszólag a csatornára le is húztak. Valahol lent a sötétben meggondolhatták magukat, mert egyszer csak szépen párban fordultak egyet, és egyenesen előttem húztak, ereszkedtek a vízre. Nem kis izgalommal emeltem fel a puskát. Nem akartam hibázni, hisz éreztem,hogy az utolsó idénybeli kacsáim közelednek. Először a hátsót vettem célba. Durr. Hullott azonnal a vízre. A másik azonnal kifordult, és menekülőre fogta. Utána nyúltam és még őt is biztonsággal elértem. Igen kellemes beteljesülés érzést éreztem. A puskát megtörtem és nem is töltöttem újra. Rolandhoz sétáltam, hogy visszafelé Ricky segítségével összeszedjük a vadat.
De messze van szeptember…
Az elmúlt évben nagyon szépen sikerült kacsákat szedegetnem. Sosem volt korábban alkalmam 36 tőkést ejteni. Azt gondoltam,hogy ez a szám még egyszer nem ismétlődhet meg a közeljövőben. Ehhez képest rögtön a következő évben éppen ennyit sikerült összeszedegetnem, és még mindig ott volt a bónusz nap, a Vasárnap!
Pénteken és szombaton vendégségben vadásztam kutya nélkül egy régi barátomnál Félegyházán fácánra. A társaság és a vadászat is nagyon jó volt, bár kutya nélkül utóbbi már elég sótlan. A vendéglátónk mindent megtett, hogy a két nap felejthetetlenül teljen, ebben többek között segített neki az a hat kakas is akiket bográcsban pörköltnek készített el és túrós csuszával tálalt a jófajta pálinka után. Szombatot azután végig fácánoztuk. Figyelgettem most jobban mások kutyáit, és vezetési stílusát. Voltak szép emlékezetes elhozások, de gyengébb teljesítmények is akadtak.
Szombat este fáradtan értem haza, és vártam,hogy kapok e telefont a holnapi kacsahúzás kapcsán. Kaptam :)
Reggel 5:45-re mentünk most ki Rolanddal. Korábban csak esti húzásokra jártunk, de most a hajnalt céloztuk meg, hátha ezzel kicsit kevésbé húzzuk keresztül a már mindenfelől zsörtölődő család hétvégéjét.
Leálltunk hát az utolsó húzásra, ami számomra az utolsó esélyt is jelentette egy esetleges abszolút egyéni rekord beállítására. Sokáig nem történt semmi. Időben érkeztünk, így még jele sem volt,hogy a világosodás már nem lehet messze. Egyszer csak teljes sötétben még, úgy 20 méternyire két tőkés csapódott a csatornán. Először azt gondoltam, hogy rájuk sétálok, és a felkelő madarakat elmenőben megpróbálom elejteni. Eztán mégsem így tettem, mert tudtam, hogy először alacsonyan fognak csak emelkedni, és a sötétben már csak akkor látom meg őket, amikor bőven a lőhatáron kívül fordulnak. Vártam hát, hogy világosodjon, és akkor mehessek oda. Közben egy madár hangos hápogással húzott el a fejem felett. Azt hiszem máskor gondolkodás nélkül oda szóltam volna neki, de a két vízen ülő mivel könnyebb célponttal kecsegtetett, nem akartam őket felkelteni. A magasan húzó madárkám egyet fordulva Roland felé vette útját, aki rá is lőtt. Erre a lövésre viszont az én két ziccer kacsám felkelt , így két szék közül koppantam a földre.
Visszaálltam hát leshelyemre és reménykedtem, hogy valaki megszán odafent.
Két madár fordult tőlem ekkor nyugatra, és látszólag a csatornára le is húztak. Valahol lent a sötétben meggondolhatták magukat, mert egyszer csak szépen párban fordultak egyet, és egyenesen előttem húztak, ereszkedtek a vízre. Nem kis izgalommal emeltem fel a puskát. Nem akartam hibázni, hisz éreztem,hogy az utolsó idénybeli kacsáim közelednek. Először a hátsót vettem célba. Durr. Hullott azonnal a vízre. A másik azonnal kifordult, és menekülőre fogta. Utána nyúltam és még őt is biztonsággal elértem. Igen kellemes beteljesülés érzést éreztem. A puskát megtörtem és nem is töltöttem újra. Rolandhoz sétáltam, hogy visszafelé Ricky segítségével összeszedjük a vadat.
De messze van szeptember…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése