Most egy bejegyzésben leírom a tegnapi és tegnap előtti kacsázásunkat. Talán nem is volt annyi esemény,hogy külön bejegyzésben legyenek, meg lusta is voltam aktuális maradni naponta:)

Hétfőn saját területre mentünk ki Flekivel kacsázni. A kosaras lapost gondoltuk erre alkalmasnak. Az idén itt még nem voltunk, de tavaly épp ezekben a napokban még libát is sikerült itt ejteni.

A 2008 Január 25.-én készült fotó. Itt 9 hónapos volt Dalton:

Mivel időben kiérkeztünk, körbejártuk a terepet,hogy ki hová áll. Egymástól úgy 500 méterre helyezkedtünk el, mindketten a gyepen megállt víz szélére álltunk. Bő lére nem tudom ereszteni a húzás történéseit, mivel gyakorlatilag nem lőttük ki a puskáinkat. Kacsákat bár láttunk jó magasan, és hallottunk imitt-amott hápogást is, de lövéshez ma nem jutottunk. Ilyen is van...

Tegnap sokáig úgy volt,hogy ki sem jutok, aztán végül mégis sikerült idejében hazaérnem, és irány Irsa. Roland is előttem érkezett a szokott helyhez. Most Ő hajtott Ricky-vel a húzás előtt nekem, tehát én a gáttól messzebb balra előtte sétáltam, Ők pedig a csatorna közvetlen partján. Sajnos a vízen egyetlen madár sem ült, így a húzás előtt nem sikerült kacsára lőni. Kicsit talán már túl is vadásztuk a területet, és az enyhe időjárás miatt felolvadt tocsogók szétszórták a madarakat a környéken.

Leálltunk a húzásra. Viszonylag jó fénynél két kacsa húzott el magasan végig követve a csatorna vonalát. Egyikünk sem tudott rájuk lőni a távolság miatt. Ezután három madár fordult tőlem kicsit nyugatra. Leguggoltam, és vártam,hogy hátha közelebb húznak még. Így is lett. Szép sörét lövésnyire jártak mikor felegyenesedtem, megcéloztam az elsőt durr. Talán fogta valamennyire, de fel sem merülhetett egy másikat is célba venni, mivel nem kezdett azonnal esni, így a duplámat is ráeresztettem. Ettől már fokozatos süllyedéssel messze a túlpartra landolt. A kutya már be sem ugrik a lövésekre, tudja,hogy szedés csak a végén lesz. Teljes lelki nyugalommal strázsált mellettem tovább.

Viszonylagos eseménytelen percek után hallok Roland felől egy duplát, majd meglátom a kacsát is akit tűz alá vett. Felém, de messze bent (minimum 60m) a nyáras felett húz sértetlenül. Amolyan ez már ma ide úgysem jön vissza alapon én is oda zendítek egyet neki a félhomályban, amire a legnagyobb meglepetésemre mintha leesni látnám. Nem hiszek a szememnek, vagy inkább csak képzelődésnek vélem, de mivel a húzásnak már igencsak vége, gondoltam megnézem az erdőben a kutyával. Hosszasan kerestetem Daltont, de nem találja. Közben Rickyék is csatlakoznak, de ők sem járnak sikerrel. Ez persze inkább csak erősíti bennem a hitet, hogy nem jól láttam, nem is esett le valójában.

Felfüggesztjük a keresést, és a túlpartra esettért indulunk. Ott mindkét kutyát egyszerre kerestetjük. Dalton sajnos ismét a felesleges világ végével kezdi a kutatást, Ricky szépen módszeresen nézi át ahol épp vagyunk. Roland felkiált! Megvan. Talán ő látta meg a zseblámpa fényénél, de ekkorra Ricky is szagot fogva indult érte. Eközben a világ vége túráról megérkezik teljes sebességgel az én kutyám is, és kb. fél méterrel száguld el a madár mellett, és a madárért tartó Ricky között. Az orrába vágó szag miatt blokkolóra fékez, és fel is kapja a madarat. Némi morgolódás a két kutya között, majd hozzám szalad vele. Ezután még leteszem a kacsát és Ricky is szépen behozza.

Ezzel a két tőkéssel beállítottam a tavalyi 36-os egyéni terítékemet, amit a vasárnapig tartó idényben akár még meg is toldhatok egy-kettővel:)

Ez erdőbe esett kacseszt, Rolandék reggel kimentek megnézni, hátha szerencsével járnak. Nem mentek hiába, a kutya megtalálta egy nyárfa tövében dermedten!

Köszi Roland és Ricky!!!