Szombaton volt a társaságunk idénybeli utolsó társas vadászata. Bár ilyenkor vendéget már nem szoktunk hívni, én mégis eseti engedéllyel Rolanddal jelentem meg a találkozónál. Rickyt most először hozta társasra, így külön izgalmasnak ígérkezett a nap.
Egy általam még sosem vadászott részre mentünk. Vasút part, 40-es út. Előtte azonban a Bürgeház dűlőnél egy árkot még végignéztünk a 7 fős társasággal. Még fel sem álltunk, mikor egy kakas egy lucerna tábla közepén álló villany oszlop tövéhez repült, ahol a magas gazban elbújt. A vadászat vezető az egyetlen vendégre mutatott, hogy nézze meg a kutyájával. Roland oda is sétált, ám mielőtt szél alá terelhette volna a kutyát a kakas burrant, amit szépen meg is lőtt, és Ricky első közös akciójuk végén szépen apportírozta a madarat. (az eseményeket Dalton is az egész társasággal együtt páholyból nézte, és mikor a lövés dördült felpattant egy nyúl, amit túlfűtött kutyám a horizonton túlra kergetett)Vendég hívóként szépen fellélegeztem,hogy kutya/Roland rendben, most már nagy baj nem lehet.
Elmentünk hát a vasúthoz. Rémálom a köbön. Senkinek nem kívánom,hogy forgalmas vasúti töltés tövét vadásszon egész nap egy olyan lendületes kutyával mint Dalton. Folyamatos maximális felügyelet alatt tartottam, mégis mindannyiszor kivert a víz, ha a nagy takarás miatt elveszítettem szem elől. A vonatok mindeközben visítva száguldoztak el mellettünk.

Érdekes,hogy a sok zavarás ellenére, az idén csak itt találkoztam természetes foglyokkal. Három kihagyhatatlan helyzetet ki is dolgozott kutyám rájuk, mivel a csapat minduntalan előre menekült, és 15 percenként rendszeresen utolértük őket :)
Rolandék a túlparton haladtak, így sokat nem láttam az újdonsült páros produkciójából, de az önelégült arcuk a végén azt jelentette, hogy minden oké volt...
Az én szempontomból egyetlen értékelhető akció egy Dalton által felvert kakas által jött el. A madár a fő út felé repült, ami nem volt messzebb 100 méternél. Első lövésemre pottyant úgy köztem és az út között egy vetésre, ekkor Dalton elővágódott a nádasból ahonnan kinyomta, és a sárban papuccsá ragadt hatalmas talpakon vágtázott a madárért, amit felkapott szépen és behozott. Mindezt az úton legalább 3-4 lelassító autós teljes csodálkozására, és persze az én maximális büszkeségemre...
Egy úttal ez volt a idény utolsó megmozdulásunk itthon...