Tegnap Dalton unokatestvérének gazdáját és persze Vagányt hívtam meg társas vadászatra hozzánk. Nagyon örültem mikor elfogadták az invitálást. Mivel jó messziről utaztak hozzánk, igen fárasztó napnak néztek elébe. Különösen igaz ez azért, mert így az idény vége felé már egyre kevesebb a madarunk, így egyre nehezebb meglőni a kompetenciát.

Mivel még csak a második vadászata volt a kutyának, kíváncsian vártam miként viselkedik majd. Rögtön az eligazítás után, ami magtárak között volt, gerlék repültek el felettünk. Többen lőni kezdték őket. A sok lövés jócskán csattogott az épületek között, hatalmas hangzavart okozva ezzel. Én azonban Vagányt néztem,hogy ehhez mit szól. Semmit! Na gondoltam akkor a lövés mint esetleges trauma kipipálva...

Ezután felálltunk egy üres marha telep mögötti gazosban. Elengedtük a kutyákat és elindult a hajtás. Lackó előtt kelt a nap első madara, amit egy szép egyes lövéssel meg is lőtt. A kutya megtalálta, de vendégként nem állt le vele próbálkozni,hogy be is hozza, hanem aggatékra vette és mentünk tovább. Vagány őrült futással kezdett:) Erősen fékezhetetlen volt az első hajtásokon, de ismerős ez nekem, és általam a többieknek is, így nem sok epés megjegyzést kapott. Azért volt aki le agarazta a kutyát, de ezt mi is megkaptuk már többször:) Ennek a körnek a végén, mikor együtt sétáltunk Dalton keltett még egy kakast. 4-5 ember közül én tudtam leggyorsabban összecsapni a puskát és meg is lőttem a madarat. Dalton odaszaladt, de látszólag túlfutott a rálövés helyétől. A vadászat vezető meg is jegyezte,hogy menjek, mert nem ott van. Nem mentem, mert már jóval messzebbről hozta a kakast...

A következő hajtásban egy gát tetején mentem a balszárnyon. Indulás után Dalton stabil állással jelzett egy elfeküdt sás-csomónál. Odamentem, de csak nem kelt semmi. Megemeltem az elfeküdt növényt, ő azonnal alányúlt és kivett egy tyúkot. Van ilyen...

Mivel a gátról láttam a lentebb sétáló egész csapatot, jól tudtam figyelni a vendégeimet is. Hatalmas tempót futott a kutya, és bizony elég kezelhetetlen volt itt még. Ennek ellenére egyszer egy nagyon látványos és stabil állást produkált a nagy fűben egy tyúkra. Sajnáltam,hogy nem kakas volt.

Reggeli után kisebb eseménytelen, de annál fárasztóbb nádfoltok következtek. Nekem nagyon pozitív élmény volt, hogy a nap egészében lényegesen kevesebbet kellett kiabálnom a kutyával. Próbáltam mind inkább tudatosan a sípra támaszkodni, és ez azthiszem egészen jól sikerült.

Az egres nádasához állt fel a csapat. Engem és egy öreg vadász társat a Szilvás felőli nádcsíkot küldtek el végigbóklászni. Üres volt, de mielőtt leálltunk volna a többiek elé, még egy a sarkon lévő gazost úgy gondoltam megnézek a kutyával. Kutya jelzett, kakas repült és esett. Ennek a madárnak a behozatalának a vége látszik ezen az apró videón, mivel a többiek még messze jártak volt időm felvenni:) : http://www.indavideo.hu/video/Kakassal

Egy tanyahely és egy hosszan kígyózó árok hajtása következett. Utóbbin csak négyesben mentünk Lackóékkal. Én az ilyen kiscsoportos vadászatot szeretem a legjobban. Talán Dalton gyors és hatékony keresésének is ez fekszik a legjobban, mivel 4-5 embert könnyedén kiszolgál.

Az árok vége felé mikor egy nádast kaptunk körbe négyesben, egy róka ugrott. Három lövés is fogta, többek között a vendégem is lövéshez jutott, de hiába kerestük az árokba becsúszó ravaszdit, nem lett meg.

A végkimerülés határán álló csapat még összeszedte magát egy utolsó menetre, a hajdani fácán telepünket hajtottuk meg. Ekkorra már mindenki, ember és kutya egyaránt jócskán elcsigázott volt. Felállás után gyors dupla nem messze tőlem, de egy bokortól nem látom,hogy róka esett. Dalton ott terem és próbálja felvenni a több mint 10!!! kilós rókát. Nem bírja. Bíztatom, közelebb megyek, fogja a földön de nem tudja megemelni sajnos. Kicsit csalódott voltam a helyzetben, de ez van. Itt még nem tartunk...

Tovább megyünk, és mint egy jutalomként még utolsó madár gyanánt Dalton több üres állás után végül szépen áll egy kakast, amit szépen meglövök. Örülök,hogy nem a róka negatív élményével jövünk haza...