Újévi kacsázás

Nem is tudom hogyan írjam le a mai kacsázásunkat, mert a friss és tömény élmény annyira zsong a fejemben,hogy a gondolataimat alig tudom összeszedni.

Roland egy sms-t írt kora délután,hogy van e kedvem kimenni hozzájuk a Gerjére kacsázni. Visszakérdeztem,hogy hajtani, vagy húzásra. Azt válaszolta,hogy kimegyünk 3 után, végigsétálunk, aztán meg leállunk valahová visszafelé és megvárjuk jön e vissza valami. Sokat nem bíztam a dologban, de egy sétának mindenképpen jó lehet gondoltam. Az ilyenkor szokásosan kicsit megcsúszott újévi ebédet kapkodva ettem meg, begyűjtve ezzel néhány rosszalló pillantást a családtól, és már indultam is kifelé. A megbeszélt helyen már Roland ott várt. Úgy döntöttünk, hogy ő kicsit kintebb sétál a csatornától és előbbre kb. 50-60 méterrel mint én, ezzel az esetlegesen kiforduló madarakra lesz esélye, nekem meg könnyebb tartani a kutyát, és talán nem fut annyira előre.

Nem sokkal az elindulásunk után már kelt is az első négye. Mindketten kidupláztunk, de egy sem esett látszólag, majd mikor mindketten üresen füstölgő megtört puskával álltunk felkelt még kettő. A francba... Roland szerint azért egy távolabb mintha leereszkedett volna. Úgyis arra megyünk, majd meglátjuk. Még szinte nem is jártunk a feltételezett földet érésnél, Dalton már hozta is a fűre esett madarat. Rolinak könyveljük, de igazán nem tudtuk ki is lőtte, mert elég sokára esett le...

Tovább indultunk de nem sokat bíztunk a sikerben a lövöldözésünk miatt. Nemsokkal később újabb csapat kel, amiből egyet Roland a túlpartra lő, egy pedig a lövéseire kelve hátrafelé repül és meglövöm én. A Túlpartiért küldöm a kutyát, mert messze beesett egy nyárfa erdőbe, az enyémért indulok én. A kutya némi gondolkodás után átússza a csatornát és szépen keresni kezd a túloldalon. Rövid idő alatt meg is találja, majd visszaúszik vele, ülve átadás. Már három madarunk van, ez bőven több mint amire számítottunk. Tovább indulunk, de hamar elérjük a terület határát, ahonnan visszafordulunk. Ekkor látjuk,hogy mögöttünk alig 200 méternyire kacsák ülnek be a szemünk láttára. Jó nagy ívben rájuk lopakodunk, és egymástól 30-40 méterre egyszerre megyünk a vízhez. Az egyszerre kelő madarakból Roland egyet, én egy dubléval kettőt fogok. Dalton egymásután hozza az enyémeket, majd megyek Roliét kerestetni. Az a víz szélébe esett a sásba, gyorsan megtalálja a kutya ás hozza. Immáron 6 madarunk van, 3:3 arányban...

Közben szép lassan kezd sötétedni, így eldöntjük ki hová áll és hol várja meg a húzást. Én kicsit visszább baktatok, és kis takarást keresve leállok.

ami az után következett az életem egyik legjobb húzása volt. Folyamatosan jöttek a madarak, de az ekkorra már jócskán megfogyatkozott lőszereim hamar véget vetnek a vadászatomnak. 7 lövésből azért még húzáson is sikerül 3 gácsért fogni, Dalton pechére mindet a túlpartra. Rendre meg is hozza őket, így egy sem veszett el.

A vég eredmény minden várakozásunkat felül múlt. Két puskával 7 gácsért és 2 tojót hoztunk terítékre. A kutya mindvégig hibátlan és nélkülözhetetlen munkájának köszönhetően mindet fel is tudtuk venni.

Igazán szép lett az idei első vadásznapunk...