Tegnap kimentünk egy nagyot sétálni a fagyos szík-re. Komoly tervek nélkül, csak meg akartam mozgatni a kutyát, mert 4 napja nem voltam vele sehol. Puskát azért vittem, a beíró könyvbe a III. biztonsági körzetet jegyeztem. Jó vastag sörétet tettem a zsebembe, ha messze ugrana egy rudi valamelyik nádfoltból, akkor legyen némi esélyem.
Fegyelmezni nem volt kedvem különösebben a kutyát, és mivel bajt most nem okozhatott a távoli keresésével, kicsit kényelmesre véve a levegőzésünket, nem sokat fújtam a sípba. Hagytam,hogy a saját távolságán a saját tempójában menjen. Amolyan öröm kutyázás volt ez.
Magamban azért reméltem,hogy az idén már komolyodott annyit,hogy ha nem is szólok rá, azért hellyel közzel puska alatt keres. Nem így lett. Sokszor 4-500 méterre láttam futni tőlem.
Nem bántam. Ha neki ehhez volt kedve, hát legyen.
Azért 5 fácánt leállt, amikre mindannyiszor rá is tudtam menni, mert mindig megvárt velük. Kicsit furcsállotta is,hogy nem dördül a lövés.
Rókát nem láttunk, de nagyon jól éreztük magunkat...
BUÉK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése