Ma ismét a nyár slágerét gyakoroltuk, a vizet. A gyümölcsösbe mentem két teniszlabda társaságában. Kicsit a sok kettős elhozás után elővettem az előreküldést, mert úgy tűnt, hogy lustul Dalton, és csak akkor megy minden flottul, ha látja a vízbepottyanást.
Helybenmaradás a nádfal mögött, és már kerülöm is meg a tavat. A mindössze 60 méteres távolságban levő túlpart sűrű nádasába dobom az egyik lasztit. Dalton talán a csörgést éppen hallhatta, de mivel hátszele volt ebben sem vagyok biztos. Visszamentem hozzá. Teljesen fegyelmezetten feküdt. Felültettem és előreküldtem. Többször elfordult jobbra és balra is, de ilyenkor mindig korrigálni tudtam hanggal, és újra tovább indítani. A túlparttól úgy 10 méterre begyorsított és partraszállt. Itt már csak kerestetés volt, ami gyorsan ment. Olyan egyszerűnek tűnt, hogy elsőre sikerült, de nem vennék rá mérget,hogy másodjára is ment volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése