Esti húzás

Amit most le írok az tegnap történt, de már nem volt energiám begépelni.

A fácánozás után ismét kimentünk a rövidke csatorna szakaszra kacsázni hármasban, és persze a kutya. Sokáig gondolkodtunk,hogy menjünk e, én fel is ajánlottam a többieknek,hogy ha én nem is, ők mindenképpen nézzenek ki, de azt mondták kutya nélkül nincs értelme.

Átlagosnak nevezhető húzás volt, talán ha először lettünk volna inkább a szuperjó kifejezést használnám. 30-40 kacsa közlekedett. Szólt a puska rendesen, mellettem Felki lövései után rendszeressé váltak a puffanások. Na rám ez nem volt elmondható. 7 lövésből egyetlen egyet sikerült ejtenem, azt is messze szárnyazottan a túlparton láttam leereszkedni.

A korábbi napokkal ellentétben, most szinte minden madár kézre került kutya nélkül, egyet kivéve. Ezt az egyet viszont nem adnám 10 utánkeresésért sem.

A húzás végén átmentünk a túlpartra kocsival, és 3 madarat kellett kézre kerítenünk. Én az enyém után indultam, a többiek a két tiszta terepre esettet próbálták megtalálni.

Daltont odavezettem abba a kis nádfoltba ahová leesni láttam. Vagy háromszor körbefutotta, bele is ment egyszer, majd a földre szegezett orral egyenesen elszaladt egy szántásra. Egy darabig még láttam a telihold fényénél, de azután eltűnt a sötétben. Valamiért éreztem,hogy nem kell rászóljak a kutyára, így hagytam. Percek teltek el, közben láttam,hogy a többiek jönnek vissza, megtalálták a zsákmányt. Nemsokkal később hallom a kutyát vágtázni felém. Ilyenkor mindig fülelek,hogy liheg e, mert ha nem, akkor ugyebár tele a pofája valamivel. Nem lihegett!!!

Hozta a kacsát! Csak saccolni tudok, de minimum 500 métert követte a szárnya hegyén sebesült madarat. Igazi tökéletes csapa munka. Megérte kimenni...