Csörgő

Napközben eszembe jutott a blog. Arra gondoltam,hogy előkapok egy régi sztorit, és keresek hozzá egy fotót. Még akkor is ezen a véleményen voltam, amikor kint álltam kacsázni Flekiékkel a Gerjén. Mielőtt leálltunk volna ugyanis végig sétáltunk, de semmi mozgás nem volt. Ilyen is kell gondoltam. Az idényben már úgyis sikerült 23-mat ejtenem... Diana viszont másképp gondolta. Lehet tetszik neki a naplóm, és nem anegdótázást akart mai bejegyzésnek. Ezúton is köszönöm neki ezt a gyönyörű estét!

Tehát végigsétáltunk, de semmi. Illetve volt egy rálövés Flekitől, de az reménytelenül messzire, és sajnos a vízre ereszkedett. Elmentem ugyan megnézni, de tudtam, hogy húzás előtt nem engedem a kutyát a vízbe. (egyébként nem is jelzett sehol, hogy érezné hollétét)

Visszasétáltunk leállni. A reményeimet tovább csökkentették,hogy a csatorna melletti fasort valaki pár nap alatt teljesen kitisztította. Gondolom egész nap szólhatott a láncfűrész, ami nem hat a kacsákra úgy mint egy ügyesen fújt síp... Elhelyezkedtünk. Dalton feszülten ült köztem és a csatorna között. Őt kezdtem nézni lustaságból. Tudom,hogy fejjel követi már messziről a húzó madarat, így nem kell az eget kémlelnem. Többször szépen lassan követett is valamit az égen, mikor gyorsan odanéztem nem láttam semmit. Vissza nézek rá,ő már unottan néz máshová. Azt gondolom szívatott :)

Aztán egyszer csak mégsem. Rakétaként húz el előttünk két tőkés a csatorna vonalát követve. Az izmom nem tudott megrezdülni ennyi idő alatt. Mivel viszonylag világos volt még, sokáig tudtam követni őket a szememmel. Többször azt gondoltam lentebb beülnek, de mindig újrastartoltatták valamiért magukat, miközben egyre jöttek visszafelé. Gondoltam magamban,hogy ekkora szerencsém nem lehet,hogy az a két árva kacsa aki be akar ülni is éppen felém forogva jön vissza. Pedig lett. Egyenesen felettem húznak egyszer csak. Megcélzom az egyiket, hiba. Bal cső, fogja, de a többiek felé kezdi az ereszkedést hosszan. Fleki dirr-durr, tovább lassul. Roland dirr, leesik messze. Már előre örülök,hogy lesz után keresése a kutyának a végén.

Kisvártatva elkezdenek húzni a kacsák. Nem tudom pontosan felidézni most,hogy hány lövést adtam le, azt tudom,hogy nem csak a saját madaraimnak tudtam örülni a többiek közelsége miatt,hanem az általuk ejtetteknek is. Olyan közelre akartak rendszeresen beülni,hogy több hibázást is a kis távolság rovására írtunk.

Végére a lezseren vett készülődés megbosszulni látja magát. Vészesen fogy a patron. Elszaladok Flekihez kölcsönkérni, de már nem volt rá szükség, vége a húzásnak.

Egyet kell még keresni a mögöttünk lévő erdőben. Hamar megtalálja a kutya.

Irány a túl part. Körbekocsikázunk. Mindenki mutatja hol állt és kb. mit kell keresni. Elsőként én álltam,így az én madaramat kerestetem. Jéé, egy csörgő!!! Sosem lőttem még, ráadásul egy gyönyörű gácsér. Nagyon örülök... (én balga meg azt hittem milyen messziről szólítottam le azt a tőkést) Tovább keresünk. Picit kapkodva, mert egyikünk siet. Sokszor az az érzésem,hogy fele energiával is sikeres lehetne Dalton, de mindig a futás lehetőségét véli a keresd parancs szóban. Lekeresi a fél határt feleslegesen, de szépen egyesével hozza a madarakat. Egyet egy nádasban csíp el (még menekült), másikat a szántásról hoz be (azt hittem csak poénból megy arra), a harmadikat meg a csatornába benyúló sás között talál meg. Egy kivétellel összeszedi mindet.

Elégedett mindenki...

Közben elkészült a csörgő preparációja is: