Hazaértem Csemőből, ahol egy igen kellemes társas vadászaton vehettem részt. A terület nem kimondott apróvadas, de ma nem a mennyiség, hanem a jó társaság és hangulat volt a mérv adó.
Bár ma nem sikerült elejtenem semmit, csalódott mégsem vagyok, mert a kutyával maximálisan elégedett lehetek.
Reggeli indulónál megkérdezték ki jön kocsival a területre, és mivel én nem szoktam elálló lenni nem jelentkeztem. Ennek egy hátránya lett, hogy Daltonnal mindig platón utaztunk, ami a reggeli -6 fokban elég frissítőleg hatott. Ezt persze ő nagyon élvezte.
Az első körön egy árok parton sétáltunk végig, a hajtás jobb szárnyának a második tagját alkotva. Több szép állása is volt, de mindig tyúk lapult a sásban. Egy nyúlra lett volna ugyan lehetőségem lőni, de az irányát és a fagyott földet felmérve úgy döntöttem, hogy nem lövök. A mellettem álló szépen karikára bukfenceztette a fülest.
Ezután több rövid hajtás következett, ahol a legtöbb pozitívum az volt, hogy egyre kisebb hang erővel, kevesebb vezényszóval tudom irányítani, fékezni a kutyát. Itt már két kakast is állt a kutya, de hol a jobbomon juttatott így lövéshez vadászt, hol a balomon. Sebaj... Mindketten meg is lőtték az így felkínált lehetőséget, amit a kutya szép ülve átadással nekem be is hozott.
Ennek a hajtásnak a végén, mikor összezártunk szóltak,hogy egy messzire elvitorlázott kakast meg kéne nézni. Egy drótossal és gazdájáva indultunk is, hogy a végére járunk a dolognak.
Elöször Dalton állta a még élő madarat, majd az így fellelt zsákmányt a dróti előhalászta a sás alól.
A következő hajtás egy nyárasban volt, amit csak azért jegyzek meg, mert itt teljesen a kutya hasa alól kelt egy nyúl, amit nem vett üldözőbe, hanem fenekére tottyanva nézte ahogyan elszalad. Sajna a fekvés továbbra sem az erőssége ezekben a szitukban, de legalább már nem veszi végeláthatatlan üldözőbe ilyenkor a füleseket.
Viszonylag korán befejeztük a hajtásokat, mivel a vadász háznál a teríték kiosztása után finom ebéddel vártak bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése