Újra kacsa!!!

Tehát elkezdődött újra a kacsaszezon.
Talán a legkedveltebb vadam, de ezt már biztos leírtam vagy ezerszer.
Végre ezt a bejegyzést is megszerkesztem rendesen :)
Tehát a szeptember 1. az nagy ünnep nekem. Sajnos az idén nem ünnepelhettem saját területen, mert az összes arra alkalmas tocsogó csont száraz.
Kénytelen voltam hát keríteni valamit. Így jutottam hát el Tápiószecsőre.
Egy halgazdaság területére szólt a meghívásunk. Jó korán reggel ott kellett lenni, és mivel ismeretlen volt a terep azt sem tudtam hová vezetnek a házigazdák. A rövid megbeszélés után egyedül maradtunk Daltonnal a lőállásunkon. Jó magas nádfal tornyosult előttem, így az onnan érkező kacsákat csak jó későn tudtam észlelni.

Az első lőtávolon érkező madár egy szárcsa volt, akit magam mögé, a mögöttem lévő nádfal mögötti jó nagy vízfelületre lőttem. A kutya látta,így nagy vehemenciával vetette magát a nádba, majd a vízbe. Gyorsan meg is hozta. Ezután sokáig nem jutottam lövéshez. A mellettem állóknál ropogott a fegyver, és örömmel néztem az ő sikeres lövéseiket is. Később még két tőkést sikerült lőnöm, az egyiket úgy,hogy a mellettem álló vadásznak majdnem a tarisznyájába pottyant.
Jó volt rögtön elsején rucázni...
Este aztán újra ott találtuk magunkat a tóparton. Sokkal több vadász volt mint hajnalban, és sokkal kevesebb madár. Egyetlen kacsát sikerült lőnöm, sajnos az sem lett meg. Messze be a nyílt vízre vitorlázott. Daltont úgy 100-150 méterig tudtam előre küldeni, ahol már nem volt sok befolyásom az irányítására. Teljesen elvitték a mindenütt csapkodó pontyok...