Soponya

Egy héttel a cserkeszőlői sikeres Filed Ttrial után beneveztem egy vízi mezei vizsgára. Valójában ez merőben eltért Dalton mezőre kihegyezett munkájától, de mint változatosság és gyakorlási lehetőség mindenképpen jó ötletnek tűnt.

Korábban sosem voltam Soponyán, és mivel a klubunk központja ott székel picit bevallom kíváncsian érkeztem. Kellemes meglepetés volt,hogy rengeteg kutyát neveztek ilyen-olyan megmérettetésre. Ha jól emlékszem a számokra közel 40 magyar vizsla jelent meg. Volt tenyészszemle, alap vizsga, vadász alkalmassági, és amire mi érkeztünk vízi mezei vizsga.

Kicsit versenyen kívülinek éreztem magunkat, mivel már szeptemberben sikerült ŐTV-znünk, de a sokat emlegetett soponyai hátszeles nád mégis feszültté tett picit.

A bírói megnyitó és a kutyák egyenkénti azonosítása után elindultunk a nádhoz. Gondolom szándékosan vették ezt a (szerintem) legnehezebb feladatot előre, hogy aki kiakar esni az mindjárt az elején tegye :)

Előttem sorban potyogtak ki az ebek ilyen-olyan okból a nádi elhozáson, de főleg a már említett hátszéllel a nádba messzire bedobott kacsa megtalálása okozott problémát.

Nekünk is egy ilyen formán bennmaradt madarat kellett megtalálnunk. Ehhez "egyszerűen" megfelelő mélységbe be kellett tudjam küldeni Daltont, hogy onnan már jó széllel kifelé találjon a madárra. A feladatra szánható időt kihasználva ez sikerült is, bár az átadáskor picit letette a kacsát a kutya, így egy pontot el is veszítettünk. Ezután egy vízi elhozás volt még itt, azzal nem volt gond.

A következő feladatig jó sok idő telt el, mert összetorlódtunk az alap és vadász vizsgásokkal, így sok-sok várakozás következett. Nagy sokára tehát a mező feladatai következtek.

Először szőrmés vonszalékot fektettek nekünk egy kellően amortizált nyúllal. A bíró,hogy ne ezt a pacára kelljen elhoznia a kutyának vitt magával egy frisset is, és bár nem azzal fektetett, az újat tette a vonszalék végére. Ez azért lett fontos momentum, mert Dalton végigloholt a szagcsíkon, ahol a szag forrását nemtalálva a rejtőzködésben sem jeleskedő bíróhoz ment, akinél természetesen megtalálta az ő nyulát, és ki is követelte tőle. Végül diadalittasan érkezett meg az amőbával, de egy pontot (szerintem orbitális bírói tévedés okán) itt is elveszítettünk. A bírók egyébként jót derültek a saját hibájukon.

A szárnyas vonszalékkal ezután nem volt gond, jöhettek a légszimatok. A szél 360 fok bármelyikéből fújhatott, mert a közben kánikulává változott időjárásban a szél megállt, és a felmelegedő levegő hol erről, hol arról libegett. Kitettek hát egy nyulat és egy fácánt nekünk a kettő elhozásra. Daltonom viszont vicces kedvében lévén visszarohant a korábban olyan nagy kedvvel elhozott beles nyúlért és egy árkon át gyönyörűen apportírozta. Itt már végképp mentegetőztek a bírók (nem kaptam ugyanis megfelelő méretű és kellő távolságban levő területet az előző feladathoz képest). Sebaj, elfogadták első elhozásnak, aztán a kakas sem volt gond.

Utolsó feladatként a mezei keresés maradt, ami ugye a field trialok után jócskán túl trenírozott feladatunk, így (bár nem volt valami nagy futásunk) ezt a ziccert könnyen max pontosra hoztuk.

Összességében a két elveszített ponttal I. Díjas lett a kutya, ami a szinte gyakorlás nélküli megjelenésünket is figyelembe véve szerintem szép eredmény.